tévésmaci - Kapitány a paripán

Amikor Sztupa és Troché nyomait kutattuk, minden kutya farkát megbámultuk. Nem volt túlságosan emelkedett foglalatosság, de tudtuk, hogy az eredményesség záloga az illő alázat.

Ücsörögtünk Az egyszarvúhoz címzett fogadó udvarán, helyi rozét szürcsölgettünk, s vártuk, hogy betévedjen egy kutya. A fogadó udvarára. Nem tévedt. Míg téved, addig elmesélem, hogy csinálják arra a rozét. Leszedik az összes szőlőt, fehéret, kéket, borszőlőt és csemegét, aztán adj neki, darálják, préselik, satöbbi együtt az egészet, és az utóbbi években már úgy mondják, hogy rozé. Régebben bor volt a neve, akkor is tudta mindenki, hogy mit iszik. Kutya persze közben sem jött be az udvarba, viszont Lenolaj kiment a mosdóba. Ülünk, szürcsölünk, Bútorraktár egyszer csak azt mondja, hallgassatok. Egy kukszi hang nem sok, annyit sem szóltunk addig sem, ő meg a füléhez tett kézzel jelzi, hogy hallgatózzunk. Jó, semmi. Hülyék, kutyaugatás. Tényleg, anynyira természetes volt, hogy észre sem vettük. A ház mögül jött. Mind felpattantunk, uccu, hátra! Hova mennek, az magánterület, állta utunkat a felszolgáló. De Bútorraktár olyan különös hangsúllyal tudta azt mondani, hogy csak bekukkantunk egy cseppet, hogy elhárult azonnal minden akadály, a csávó csak annyit nyögött, hogy természetesen, parancsoljanak, és balra el. Hátul láttunk egy kislányt, épp valami lábosban vitt a kutyaól felé ebédet. Hol a kutya, már nem hallottuk az ugatást. Ott van! Ugrál, csahol és - igen, igen: és - csóválja a farkát. Jaj, túl gyorsan, nem tudjuk pontosan megfigyelni! Oh, nem is kellett túl gondosan tanulmányozni, rögtön megláttuk a lényeget. S míg mi a kutya farkát nézzük, önöknek ott a tévé.

Pénteken (15-én) azért nézzük meg A Sebhelyhesarcút a tv2-n este tíz húszkor, mert a televíziózásban is uborkaszezon van, amire avval válaszolhatunk meg a legfrappánsabban, hogy szervezetünk purgálására fordítjuk a gyalázatos műsort: igyekszünk megszabadulni a legendáinktól, amiket persze pontosabb lenne lidérceinknek nevezni. És amelyek szerint a mondott film egy klasszikus alkotás, szerintem meg egy harsány fércmű.

Szombaton ugyanez a pálya: még egy legendával kevesebb, ha erősek vagyunk. A Dunán 19.05-kor adott 1957-es Egy párizsi nő lidérce Brigitte Bardot, hogy az micsoda nő. Nos, valóban, párizsi nő, de én nem szeretem a párizsi nőket, az olasz nőket és a turista, illetve a vadász nőket sem, nálam a nő a téliszalámi nőnél kezdődik.

Vasárnap a Filmmúzeumon hét után megszabadulhatunk Ingrid Bergmantól és bandájától is A kaktusz virága című szerelmetes komédia segítségével, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy két hete itt bizakodtunk, hogy a tévék majd most biztos előkapják Peter Falk dolgait, s megnézhetjük azt a pár jó filmjét. Hát, persze. Itt az első, az RTL Klub délután (16.20-kor) lenyomja az Öröm az ilyen szülő című 1979-es vígjátékot, amit Apósok akcióban címen is ismerünk, de úgy is nagyon tré. Ennyit a szép emlékekről.

Hétfőn este nyolckor ugyancsak egy legenda a Cinemaxon, amihez azonban én se' nagyon merek hozzányúlni. A Szédülés (1958) valószínűleg akkor is elég jó film, ha Kim Novak pusztán dekoltázsában hordja az erejét, ha James Stewart egy rémes ripacs, s akkor is, ha Alfred Hitchcock mítoszát bizonyos véleményformálók lelkiismeret-furdalása teremtette. Egyszerűen szégyellték, hogy krimiken lógnak, ezért körítettek hozzá némi ideológiát, és szaszpansznek nevezték, ha kitörte őket a frász.

Kedden Carol Reed munkásságához lehet szerencsénk az m2-n éjjel (0.45-kor). Az 1948-as Ledőlt bálványban gyerek és gyilkosság is szerepel, de ettől függetlenül, ha van, amiért érdemes tévét tartani ezen a héten, hát ez a film az. Vagy ez sem. Az RTL Klub 14.25-kor leadja a Svejk, a derék katona c. regény ötvenes évek végi cseh adaptációját Rudolf Hrusínskyvel, és A szarvasvadász is lesz a Filmmúzeumon 22.55-kor, de láttuk már őket, s a Svejk a nagy művész fiatal kiszerelésével együtt is elég gyenge dolog.

Ezért aztán a szerda és a csütörtök almás. Menjenek nyugodtan nyaralni!