tévésmaci - Kerecsenmosdatás

Amikor Sztupa és Troché elhagyni készültek a Belgrád Szálló bárját, Szorkin megállította őket, előbb valami homályos célzást tett még egy egészen csekélyke vodkára, de látva, hogy nem reagálnak, kicsit sértődötten felcsattant: A név! Ímjá. A név már nem is érdekel titeket? Ne szívasson, Szergej Mihailovics, mondta barátságosan Sztupa, tudjuk, hol találjuk, tudjuk, mit akarunk tőle, olyan, mintha ismernénk.

Nemsokára meg is ismerjük, ül valami kávézóban, aminek tudjuk a címét, és a saját, laposüvegben magával hurcolt drága konyakkal javítja fel a teáját - titokban. Azért titokban, mert ahhoz szokott, hogy hozott anyag nem fogyasztható az ilyen helyeken. Pedig a mellette lévő asztalnál egy láthatóan vidéki házaspár a vonatra elcsomagolt útravalója maradékát majszolja épp, s csak vizet kértek hozzá a pincértől, a teraszon kapucsínózó, campariszódázó egyetemista külsejű fiatalok pedig egy közeli gyorsétterem szendvicseit eszik két pofára, és azzal sincs semmi probléma. De ő lopva körbesandít, kivár, s csak amikor már biztos a dolgában, akkor húzza elő óvatosan lenvászon szatyrából az üveget. Gyors mozdulatokkal lecsavarja a stampedliként is alkalmazható kupakot, közben jár a szeme körbe, rendületlenül, kihúzza a láthatóan maga faragta vékony parafa dugót, sebtiben megnyalja, s pár cseppet - tényleg nagyon keveset - belelöttyint a csészéjébe. Kupak visszateker, palack a szatyorba, tea kavargatva, megint körülnéz. Ha nem tudjuk a nevét, eltévesztjük? Vagy mi van? Tényleg ne szédíts már, Sztrelok, akarsz még valamit mondani? - bámult rá értetlenül Troché is. (Troché azon igen kisszámú populációhoz tartozott, amelynek tagjai mozgalmi nevén, Lövésznek szólíthatták az NKVD nagy hatalmú osztályvezetőjét. Az is megérne egy misét, hogy milyen osztályt is vezetett az öreg.) A lerészegedés árnyas öble felé hajózó polkovnyik még kibökte: Konsztantyin Fjodorovics. Ne bazz, szaladt ki Sztupa száján. Akinek vonat hozta a lelkét Kijevbe? Igen, az, Gruskin, a cári balett korrepetitora, tette hozzá halkan Troché, ilyen nincs. Ha meg van, biztos bemondja a tévé.

Pénteken (30-án) egyből énekléssel kezdünk, hallgassák meg először tőlem, aztán megpróbáljuk együtt: Most, amikor minden virág nyílik,Orgonától a kis gólyahírig,Mikor vége van a fagyos télnek,Amikor a fecskék visszatérnek,Most, amikor a természet éled,Valahára boldog leszek véled...Megvan? Akkor kettő, három és! Csókos asszony (felvétel a Vígszínház előadásáról) az m1-en este nyolc után. Apropó, nyolc: kilenckor a film+-on A nyolcadik utas: a Halál. A Filmmúzeumon pedig fél éjfélkor Alibi test, Brian de Palma ígéretes korszakából, az pedig régen volt.

Szombat este hétkor a Dunán egy franszia marhaság, ámerikai főszereplővel az őskorból (1961): A mongolok. Nyolc után az m1-en Doctor Parnassus és a képzelet birodalma, Terry Gilliam kései próbálkozása. A mongolok után meg Várj, míg sötét lesz! Skodrival, '67-ből.

Vasárnap az eszeveszetten hasító m1 fél éjfélkor nyomja Tarantino első dobását, a Kutyaszorítóbant (1992), de valami születésnapjuk lehet ezeknek, mert a tv2-n meg Rodriquez lesz, 0.45-től az El Mariachi, a zenész. Lehet, hogy megnézem sokadszor a South Park - Nagyobb, hosszabb, vágatlant, de nem valószínű, bevágom inkább a szunyát.

Hétfőn a Duna ad a kultúrának, Zabriskie Point fél tíztől.

Kedden halad a korral a közszolgálat, s beindít három kicsit használt amerikai csúcssorozatot. Az m1-en negyed kilenctől A Kennedy család, a Dunán féltől a Mad Men - Reklámőrültek, s 22.35-kor megint az m1-en a Tudorok.

Szerdán fél kilenctől sem áll a köz. szolg. sorozatfuror: Kis Dorrit a Dunán. Kilenctől meg Dzsungelláz a film+-on: Wesley Snipes rámozdul Annabella Sciorrára, s ez érthető. Ugyanekkor Ollókezű Edward a Filmmúzeumon.

Csütörtökön nemzeti gyásznap az ilyenkor kötelezően lejátszandó Szirmok, virágok, koszorúkkal - természetesen a Dunán, fél tíztől. Közben Aradon megbízottaim szétvernek tizenhárom tévét, és utána sörrel koccintunk. Az önöké is egész biztosan közte lesz!