tévésmaci - Kijött a leopárd

Amikor cigarettaszünetet tartottak a Fecske bár zenészei, Troché a szokásos hülyeségeivel próbálta szórakoztatni Sztupát és a hölgyeket. Találjátok ki a keresztnevét...

Jöttek az ezerszer hallott hősök, D'Artagnan és Maigret felügyelő, aztán sorba a brazil focisták, ám néhány olasz slágerénekes után Troché súlyos hibát vétett. Bedobta Sacco és Vanzetti nevét. Itt lépjünk csak ki a történetből egy pillanatra: viszi a heti a sört, akinek megvan séróból a fiúk keresztneve. Sztupa addig csak félvállról válaszolgatott (sőt, D'Artagnan keresztnevét az egyik hölgy dobta be), de most kihúzta magát, fölegyenesedett ültéből, és rázendített énekelni. Vidékies külseje ellenére nagyon is iskolázott, szép basszbaritonja volt. Here's to you, Nicola and Bart, Rest for ever live in our hearts, The last and final movements is yours, And agony is your triumph... aztán - minthogy a dal az egyre erősödő ismétlésekre épül - még egyszer, és még egyszer. Először a fesztelenül csevegő vendégek csendesedtek el, majd szinte észrevétlenül visszaszivárogtak a zenészek is a pódiumra, és előbb a zongorista, majd a gitáros is bekapcsolódott. Néhányan már a vendégek közül is énekeltek, aztán előjött az öltözőjéből a dizőz, és a mikrofonhoz lépett: Maintenant Nicolas et Bart, Vous dormez au font de nous coers, Vous étiez tout seuls dans la mort, Mais par elle vous vaincrez... A bárban időzött egy filmgyári csapat is, a váci cementgyárban forgattak egész nap, most pezsgőztek, s a nadrágkosztümös színésznő (később egy híres színház igazgatója) visszafelé a mosdóból, lefelé a lépcsőn ugyancsak dalra fakadt: Euer Kampf Nicola und Bart, brannte weit und wurde Fanal. Brannte rot und wurde zum Schrei, "Gebt Sacco und Vanzetti frei!". Már az egész Fecske bár énekelt, amikor elsomfordáltunk tévézni.

Pénteken (19-én) a királyi csatornák este megversenyeztetik az 1976-os Maraton életre-halálra című John Schlesinger-thrillert (m1; 21.30) a Tojások című norvég vígjátékkal (m2; 21.55), ami egy második világháborús motoros túra mai utóhatásaival szembesíti gyér számú nézőit. Utána érdemes maradni A csalás című 1931-es angol filmre, mert nagybátyám, a dagadt Fred rendezte.

Szombaton élünk.

Vasárnap szűk rám az ing már: Bergman Az élet küszöbén című korai (1958-as) depresszióját nyomja 16.50-kor az m2. Éjjel is maradunk a fehér éjszakák birodalmában, amikor a Duna 23.40-kor levetíti A kiállhatatlan c. izlandi-norvég filmet, amibe szerencsére nem tudok belekezdeni, mert az MGM 22.20 óta adja a Rómát, másik híres Fred nevű nagybácsikám művét. Így már csak abban bízom, hogy a 0.05-kor a tv2-n kezdődő merényletkísérletet (A sakál napja) még elcsípem.

Hétfőn visszajönnek a komcsik.

Kedden Visszajön a papa címmel egy 1981-es türkmén, vagyis szovjet filmet ad az m2, 23.55-kor - mondtam ugye, hogy visszajöttek.

Szerdán már matinéra is a Fotó Háber lesz a Filmmüzlin. Este 22.15-kor a Dunán az ' még csak tizennégy (svéd, 2004) bandázó fiatalokról szól, jelentős emocionális lendülettel adván elő tartalmas mondandóját, mely szerint vigyázzatok magatokra, gyerekek, de mi is megpróbáljuk azért.

Csütörtökön már nyilván önök sem csodálkoznak, ha a szokott 23.50-es időpontban az m2-re invitálok mindenkit egy jó kis szovjet film megtekintésére, amelynek címe a roppant kifejező Hanuma (én például ismerek egy finn sízőt, Hannu Manninennek hívják). Nos, erről a színelőadásról (rendezte: Georgij Tovsztonogov) megkérdeztem a neves grúz rendezőt, Tengíz Abuldzét, aki megpróbált érzelmes húrokat pengetni: "Már iskoláskorunkban arról álmodoztunk, hogy filmrendezők leszünk, de a tbiliszi színházművészeti főiskolára iratkoztunk be. Tanárunk Georgij Tovsztonogov volt, aki akkor a tbiliszi Gribojedov Orosz Drámai Színházat vezette. A második évfolyam végén Tovsztonogovot áthelyezték Moszkvába." Erre én csak annyit mondtam, ne kezdjed Ádámnál és Évánál, mert az idő szalad. Önöknek meg aszondom, hogy semmiképpen se tévézzenek, mert halott oroszok szelleme költözik a nappalijukba, az meg kinek hiányzik.