tévésmaci - Kislibát, most tarkázom a nyakát!

Amikor Sztupa és Troché elhagyván az erdőt, a naplementébe visszafordultak, s megpillantották a vörös fény közepén azt a hatalmas, délceg paripát, ami akár az egyszarvú is lehetett, két lehetőség merült fel a folytatásra. Mielőtt bemutatnánk ezeket, tisztázzuk, mi az, hogy "lehetett"? Csak az egyszarvú lehetett, hisz' mi a fenét keresne egy jó kiállású ló a Kacsaúsztató melletti erdőben? Arra a gebék is csak nagyon ritkán tévednek, akkor is kizárólag szekér elé fogva.

A két felmerülő opció közül pedig nyugodtan kitalálhatjuk, hogy melyik volt Sztupáé, és melyik pattant ki Troché fejéből. Tehát: most azonnal forduljanak vissza, s követve a lemenő nap utolsó sugarait, szegődjenek az időközben bizonyára megugró unikornis nyomába, vagy pedig holnap ráérnek majd naplementére is kiérni, kicsit rápihennek a dologra, s ott lesznek, amikor a Nap és a Föld összeér, hogy elkapják az egyszarvút. Míg tanácskoztak, a Kacsaúsztató partján lábát áztató "mafa és a biztonság kedvéért a vízbe húzódó Vonyarc az esélyeket latolgatták. Mindkét verzió marhaság - sipította a part felé a kis zöld frakkos víziizé -, Brokita megkerülésével aligha jön össze az egyszarvú. A szökött spicckutyát pedig még nem is látták. "mafa nem nagyon értette Vonyarc ragaszkodását. Miért, ki a fene és mit tud az a Brokita? Egy gyakorló elmebeteg, nyilván, de mindenki látta az erdőn, hogy spannol a szuronyosfejűvel - mondta Vonyarc, s kicsit kijjebb merészkedett a vízből, hogy folytassa. Ült a kardorrú hátán meg minden, s torkaszakadtából rikoltozott, hogy gyí lovam, gyí paci, és mindketten nagyon röhögtek. A madarak látták, kinn a Szenesben. Mondd meg nekik, hogy holnap menjenek a Szenesbe! Mi meg tévézni.

Pénteken indul egy kosztümös sorozat este kilenckor a Dunán, jelentősebb brit sztárparádéval. A Cranford a Charlotte Bront‘ életrajzát is megíró Elizabeth Gaskell 19. század közepén játszódó három regényének egybeapplikálása - sok érzelemmel. Aki nem bírja az ilyet, negyedóra múlva leléphet a film+-ra, hogy tanúja legyen egy majdani kormányzó és egy majdani magyar filmcézár találkozásának a Pala utcában (Vörös zsaru). 18.20-tól én a Felügyelő életveszélyben című 1964-es marhaságot néztem a Filmmúzeumon, melyben Peter Sellers szédíti Elke Sommert, ami a kifinomult jó ízlés legbiztosabb jele.

Szombaton meg már 17.40-kor rajta vagyok a Filmmúzeumon, hisz A canterville-i kísértet nekem olyan, mint a nagy Levinnek a hal, a rosszat is szeretem belőle - ez meg az. 22.55-kor ugyanitt Fargo azoknak, akik kevéssel is beérik, s volt egy Bullitt (A San Franciscó-i zsaru) 1968-ból és negyed tíztől a Dunán.

Vasárnap a Duna 22.15-től a Piszkos Harryvel sokkol, úgy látszik, befigyelt egy csomag, tele lejárt szavatossági idejű zsarufilmekkel. Amúgy sztenderdek mindenütt egész nap: Good Will Hunting (film+2, 22.40), Egri csillagok, Kék bársony (Filmmúzeum, 19.30 és 24.00).

Hétfőn Gettómilliomos este nyolctól az HBO-n.

Kedden délután fél öt előtt a Filmmúzeumon az Országúton - gimnazisták, gyerünk a tévé elé! Kilenckor a Duna nyomatja az erős hazait: egy kémfilm 1963-ból, amit csak a jó címe (Fotó Háber) tartott el ilyen sokáig, no meg a retróbullshit iránti szinte kóros fogékonysága a tévészerkesztőknek. Én csak éjfél után kerülök sorra az MGM-en, s elmesélem, Hogyan nyertem meg a háborút. Naná, Roy Kinnear és John Lennon segítségével, Richard Lester parancsnoksága alatt.

Szerdán valami egykor oly divatos távol-keleti nyál tíz előtt a Cinemaxon (Csungking expressz), s éjjel az okkal lázadók az MGM-en: Ned Kelly és a Chato földje, 1970-ből Mick Jaggerrel és 1972-ből Charles Bronsonnal, 0.50-kor és 2.35-kor. Úgyis alszik már mindenki.

Csütörtökre is marad hazai, a címével csalogató Illatos út a semmibe 21.40-kor kezdődik az m1-en, s ha a Fotó Háberre azt mondtuk, amit, hát erre is simán mondhatjuk. Napközben (12.50-kor) Spielberg barátunk korai roadmovie-ja a Cinemaxon; kétségtelenül megér egy hosszabb ebédszünetet. Ne feledjék, tévézni nem kötelező.