tévésmaci - Mint sün hátán a vakotás körte

  • .
  • 2010. február 4.

Trafik

Sztupa és Troché egy szép napon istállónak alakították át a Gödöllői Agrártudományi Egyetem auláját. A csapat lovait, az emberek marháit, hogy beállítsák.
Az első és legfontosabb dolguk volt rengeteg szalmát hozatni. Ilyen mennyiségben csak Tóth uram, a rossz hírű veresegyházi gazda vállalta a teljesítést; béresei csakugyan rakták a szekereket naphosszat, majd azok egymás nyomában döcögtek végig a szadai úton. Tóth uram felfogadott a karaván védelmére tizenkét csomádi hajdút is. Bár inkább haramiák voltak azok, dehogy hajdúk. Lóháton keringtek a szekerek körül, hol előrevágtattak, hol hátramaradtak, senki nem érezte biztonságban magát tőlük; a kocsisok azonban kemény legények voltak, nem ijedtek meg az árnyékuktól, bár a hajdúknak mintha tetszett volna, hogy annyira bizalmatlanul méregetik őket. Egyszer hirtelen Balog, a "hajdúkapitány" előrerúgtatott, s eltűnt a margitai kanyarban. A többiek meg uzsgyé, utána: hajrá, hegyibe! S hamarost az akácos mögül ádáz csetepaté hangja hallatszott, kardcsörtetés, kurjantások, halálsikoly, nyerítés, prüszkölés, hörgés. Sztupa eközben vásznakat varratott össze az odaterelt asszonyokkal. Nagy öltésekkel, zsákvarró tűkkel és madzaggal iparkodtak. Mire lesz ez, he? - kérdezte Troché. A választ csak találgathatjuk, mert közben elkezdődött a tévéműsor. De ha engem kérdeznek, biztos le akarta takartatni Amerigo Tot A mag apoteózisa című gigantikus térplasztikáját.

Szombaton (6-án) régi kedvencünket vetíti fél tíz után öt perccel a tv2, a Ronint. Az illető, mármint a ronin valami hendikeppes szamuráj, akinek levették a tábláról a főnökét: csupa ismerős kavar Audi 8-asokon a film turisztikailag sem elhanyagolható helyszínein, olyanok, mint Robert de Niro vagy Jean Reno vagy Sean Bean. De a sok marhaságot a roninokról egy bizonyos Michel Lonsdale hordja össze. Iszonyú király csávó a nevezett, benne volt egy csomó híres francia filmben, de legfőként elmondott egy szép verset a nyolcvanas években, amikor felavatták a szamizdatos csókák Nagy Imre szimbolikus síremlékét abban a híres párizsi temetőben (Pére Lachaise). Tíz perc múlva az HBO-n Sweeney Todd, amivel az a helyzet, hogy az Alice csodaországban csak márciusban kerül mozikba, tehát addig még simán elhúzódik a Tim Burton-promó (részemről a szerencse).

Vasárnap a Duna tévé 13.30-kor eljátssza ugyanazt a kínos marhaságot a Hyppolit, a lakájjal, mint a múlt héten a Meseautóval. Mindezt némiképp ellensúlyozza, hogy 22.35-kor leadják Bollók Csaba remeklését, az Iszka utazását. Az m2-n 20.25-kor A Pál utcai fiúk, amit mindig illedelmes megdicsérni. Felőlem: dics. Legígéretesebbnek mindezek ellenére nyilvánvalóan a Rochester grófja - Pokoli kéj c. 2004-es angol hülyeség ígérkezik 0.15-kor a tv2-n. Johnny Depp, John Malkovich és a sok szempontból is ígéretes Rosamund Pike (még tépelődünk kicsinyt, hogy az ő vagy Michel Lonsdale képét közöljük-e itt, de önök már látják az eredményt).

Hétfőn sajnos taggyűlést tart az alapszervezet.

Kedden a laptest egyéb részein már alaposan kiértékelt Sharon Stone művésznő lép fel - számos híres kollégája körében - a Gyorsabb a halálnál című 1995-ös pályaműben, mindnyájónk és egy Russell Crowe játszta pap hatalmas megelégedésére.

Szerdán A zöld kesztyű című 1952-es fekete-fehér műtárggyal keresi kedvünket az m2, éjfél előtt tíz perccel. Mivel a franciák már szóba kerültek, így erre csak azt mondhatjuk: Vive la Résistance! Csakhogy a valóban érdekes dolgok az MGM-en lesznek, hiszen már délután elővezetik (15-15-kor) A csábítás trükkjét, a brit free cinema e kivételes remekét, a nagyszerű Richard Lester rendezésében és Rita Tushingham főszereplésével. Ellenben este (23.40-kor) elővezetik a Szombat este, vasárnap reggelt, a brit free cinema e kivételes remekét, a nagyszerű Karel Reisz rendezésében és Albert Finney főszereplésével.

Csütörtökön még lesz ugyan egy Csapda című 2007-es szerb film, de azt nem ismerem. És utána sem nézek, mert szerintem elpazarolt idő és önkéntes agymosatás tévézni.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.