tévésmaci - Mint sün hátán a vakotás körte

  • .
  • 2010. február 4.

Trafik

Sztupa és Troché egy szép napon istállónak alakították át a Gödöllői Agrártudományi Egyetem auláját. A csapat lovait, az emberek marháit, hogy beállítsák.
Az első és legfontosabb dolguk volt rengeteg szalmát hozatni. Ilyen mennyiségben csak Tóth uram, a rossz hírű veresegyházi gazda vállalta a teljesítést; béresei csakugyan rakták a szekereket naphosszat, majd azok egymás nyomában döcögtek végig a szadai úton. Tóth uram felfogadott a karaván védelmére tizenkét csomádi hajdút is. Bár inkább haramiák voltak azok, dehogy hajdúk. Lóháton keringtek a szekerek körül, hol előrevágtattak, hol hátramaradtak, senki nem érezte biztonságban magát tőlük; a kocsisok azonban kemény legények voltak, nem ijedtek meg az árnyékuktól, bár a hajdúknak mintha tetszett volna, hogy annyira bizalmatlanul méregetik őket. Egyszer hirtelen Balog, a "hajdúkapitány" előrerúgtatott, s eltűnt a margitai kanyarban. A többiek meg uzsgyé, utána: hajrá, hegyibe! S hamarost az akácos mögül ádáz csetepaté hangja hallatszott, kardcsörtetés, kurjantások, halálsikoly, nyerítés, prüszkölés, hörgés. Sztupa eközben vásznakat varratott össze az odaterelt asszonyokkal. Nagy öltésekkel, zsákvarró tűkkel és madzaggal iparkodtak. Mire lesz ez, he? - kérdezte Troché. A választ csak találgathatjuk, mert közben elkezdődött a tévéműsor. De ha engem kérdeznek, biztos le akarta takartatni Amerigo Tot A mag apoteózisa című gigantikus térplasztikáját.

Szombaton (6-án) régi kedvencünket vetíti fél tíz után öt perccel a tv2, a Ronint. Az illető, mármint a ronin valami hendikeppes szamuráj, akinek levették a tábláról a főnökét: csupa ismerős kavar Audi 8-asokon a film turisztikailag sem elhanyagolható helyszínein, olyanok, mint Robert de Niro vagy Jean Reno vagy Sean Bean. De a sok marhaságot a roninokról egy bizonyos Michel Lonsdale hordja össze. Iszonyú király csávó a nevezett, benne volt egy csomó híres francia filmben, de legfőként elmondott egy szép verset a nyolcvanas években, amikor felavatták a szamizdatos csókák Nagy Imre szimbolikus síremlékét abban a híres párizsi temetőben (Pére Lachaise). Tíz perc múlva az HBO-n Sweeney Todd, amivel az a helyzet, hogy az Alice csodaországban csak márciusban kerül mozikba, tehát addig még simán elhúzódik a Tim Burton-promó (részemről a szerencse).

Vasárnap a Duna tévé 13.30-kor eljátssza ugyanazt a kínos marhaságot a Hyppolit, a lakájjal, mint a múlt héten a Meseautóval. Mindezt némiképp ellensúlyozza, hogy 22.35-kor leadják Bollók Csaba remeklését, az Iszka utazását. Az m2-n 20.25-kor A Pál utcai fiúk, amit mindig illedelmes megdicsérni. Felőlem: dics. Legígéretesebbnek mindezek ellenére nyilvánvalóan a Rochester grófja - Pokoli kéj c. 2004-es angol hülyeség ígérkezik 0.15-kor a tv2-n. Johnny Depp, John Malkovich és a sok szempontból is ígéretes Rosamund Pike (még tépelődünk kicsinyt, hogy az ő vagy Michel Lonsdale képét közöljük-e itt, de önök már látják az eredményt).

Hétfőn sajnos taggyűlést tart az alapszervezet.

Kedden a laptest egyéb részein már alaposan kiértékelt Sharon Stone művésznő lép fel - számos híres kollégája körében - a Gyorsabb a halálnál című 1995-ös pályaműben, mindnyájónk és egy Russell Crowe játszta pap hatalmas megelégedésére.

Szerdán A zöld kesztyű című 1952-es fekete-fehér műtárggyal keresi kedvünket az m2, éjfél előtt tíz perccel. Mivel a franciák már szóba kerültek, így erre csak azt mondhatjuk: Vive la Résistance! Csakhogy a valóban érdekes dolgok az MGM-en lesznek, hiszen már délután elővezetik (15-15-kor) A csábítás trükkjét, a brit free cinema e kivételes remekét, a nagyszerű Richard Lester rendezésében és Rita Tushingham főszereplésével. Ellenben este (23.40-kor) elővezetik a Szombat este, vasárnap reggelt, a brit free cinema e kivételes remekét, a nagyszerű Karel Reisz rendezésében és Albert Finney főszereplésével.

Csütörtökön még lesz ugyan egy Csapda című 2007-es szerb film, de azt nem ismerem. És utána sem nézek, mert szerintem elpazarolt idő és önkéntes agymosatás tévézni.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.