Logikus elnevezésnek tűnik Budafok és Nagytétény között Budatétényé, de nem mindig volt így. A korábban Téténynek hívott településből 1875-ben kiváló területet eleinte Kistéténynek hívták, és csak negyven évvel később jött a ma is használatos Budatétény. De hivatalosan - ahogy Nagytétény és Budafok esetében -, 1950 óta ezt a vidéket is Budapest XXII. kerületeként jegyzik.
A kistétényi vasútállomást a pécsi vonalhoz építették 1882-ben, és izgalmaktól mentesen telt történetének első 116 éve. Százával találhatunk hasonló építményeket a hazai sínek mentén, így hát nem okozott különösebb felhördülést, amikor a kilencvenes években megszüntették. A környékbelieket akkoriban egészen más dolog izgatta, ami elnyomta bennük az aggódó lokálpatriótát: bevásárlóközpontot húztak Budatétény kellős közepére, s a korábban "Kultúrparknak" nevezett terület helyébe lépő új kultúra valóban megváltoztatta a környék arculatát. Pontosabban: arcot adott neki, mivel addig - hiába a korábbi hangzatos elnevezés - nem volt szó ilyesmiről. Igaz, hogy az 1999 szeptembere óta létező gigantikus falansztert, a Campona bevásárlóközpontot - ami a hozzá tartozó parkolóval, a parkolóhoz tartozó benzinkúttal, a benzinkúthoz tartozó gyorsétteremmel, a gyorsétteremhez tartozó vécével afféle építészeti Matrjoska-baba - inkább egy sztrádabekötő ördögpofájának mondhatnánk, mint idilli ábrázatnak, de a környék egyéb tájaival ellentétben legalább az látszik rajta, hogy törődnek vele. Legalábbis autóból, buszból ezt látni.
"A környezetünkben megnyílt Campona nagyon sokat jelent a jobb komfortérzetünk kialakulásában. A BKV szerencsére sűríti járatait, így napközben 30-45 perc alatt eljutunk az iskolánkba." Ezt a közeli diákkollégium honlapján olvassuk, és igen meglepő, hogy említést sem tesznek - már ami a közlekedést illeti - arról, ami az 1999-es megnyitó idején a legnagyobb szenzációt jelentette, vagyis a vasúti megközelíthetőségről.
Menetrend szerint 15-20 perc alatt a Délibe repítenek az erre járó vonatok. (A BKV járatainak "elvileg" 24 perc kell, hogy a körtérre jussanak.) Ráadásul a létesítmény unikum a maga nemében. Mert igaz ugyan, hogy egy bizonyos látószögből a Nyugati pályaudvar is csupán egy bevásárlóközpont része, ám olyanról még nem hallottunk, hogy egy pláza miatt építettek volna új vasúti objektumot.
Budatétényben ez történt, sőt az ezredfordulón még kifejezetten avval biztatták a XXII. kerülettől távoli fogyasztókat, hogy a Campona vasúttal egyáltalán nincs a világ végén. Ha emlékezetünk nem csal, akkoriban olyan járatok indultak a Déli pályaudvarról, amik kizárólag a plázáig közlekedtek, ám úgy tűnik, azóta teljesen elhalt az áruház és a vasút bimbózó kapcsolata. Legalábbis ezt bizonyítja, hogy a nyitás környékén még Budatétény-Camponának nevezett megálló ma már csak szimplán Budatétény. Ennek ellenére tavalyelőtt a bevásárlóközpont marketingmenedzsere ezt nyilatkozta: "Ugyan nem tartozik a Campona tulajdonába a vasútállomás, de a MÁV-val történt egyeztetés után a bevásárlóközpont saját költségén vállalta a megállóhely felújítását. A falak különleges borítást kapnak, így a graffitiket könnyedén le lehet majd mosni. Ugyancsak újrafestik a garázs és a parkoló felé eső felüljárót is, illetve új színeket nyerhet a külső, homlokzati szárny. A vagyonkezelő célja egyben a kulturált és igényes környezet további fejlesztése."Vajon mindez hogy fest a gyakorlatban?
Nos, Budatétény valóban kiemelkedik a hasonló létesítmények sorából, ami persze nem nagy ügy, hiszen Magyarországon a "vasúti megállóhelyek" többségét két peronnal meg két táblával szokták elintézni, ha pad, szemetes, pláne vécé is akad, az már különös jelentőséggel bír. Itt viszont hófehér tornyok, esővédő bódék, padok is vannak, a peron burkolata újszerű, és az elsuhanó/megálló vonatok sem a szokásos mobilvécék. Meszsziről tehát egész pofásnak tűnik, bár azt nem tudjuk kiverni a fejünkből, ha valaki ezt az egészet megbolondítaná egy kis szögesdróttal, simán eladhatná közel-keleti munkatábornak.
Közelebbről viszont értelmezhetetlenné válik a "kulturált és igényes környezet további fejlesztésére" vonatkozó ígéret, ugyanis akad itt egy-két dolog, amit még a fejlesztés előtt tisztázni kéne. Például nem ártana beüvegezni, rozsdamentesíteni az esővédőket, vagy csak összeszedni a szemetet. Úgy tűnik, a falak sem kapták meg az ígért különleges borítást, hiszen nemcsak graffitik rondítják, de a beázással járó barna fekélyek is, megnéznénk azt a mestert, aki ezt "könnyedén le tudja mosni". Igazán reménytelennek azonban a tornyokkal díszített "gólyahíd" mutatja magát. A lépcsőn törmelékdarabok, a szabad levegő ellenére is elviselhetetlen a bűz, el sem hinnénk, hogy a lezárt sárga vasajtók mögött a nyitás idején lift működött, amit állítólag a "rongálások miatt" kellett üzemen kívül helyezni. Utastájékoztatásra csupán egy fecni - valaha menetrend - szolgál, de mivel az indulási időket elmosta az eső, a legközelebbi vonatról a peronon cigiző kamaszokat kérdezzük, de ők csak a vállukat vonogatják: "nem arra várunk".
Miközben újra megmásszuk a kétemeletnyi magasságot, hogy a hídon átkelve, majd további gyaloglások után valami BKV-busszal térjünk vissza a városba, újra eszünkbe jut a használaton kívüli lift. Lenne egy fogadásunk, hogy ezt a tíz év alatt jócskán lerohadt megállót az illetékesek ma is "EU-kompatibilis vasúti létesítményként" ajánlják a mozgáskorlátozott utasok figyelmébe.
