Magyar asztal

  • Nerobol fivérek
  • 1998. április 2.

Tranzit

Legyen múzeum, színház vagy éppen dal, ha valamire azt mondjuk, "nemzeti", a legkevesebb, hogy lelkünk ragyog, testünkön pedig ünneplő feszül. Már csak a tűzijáték hiányzik. Az 1896-ban megnyílt Nemzeti Szálló esetében valamennyire más a helyzet, 1929-ig ugyanis Réminek hívták tulajdonosa, Rémi Róbert nyomán, de jött az új főnök, Dénes József, aki átkeresztelte a hotelt. Igaz, elsősorban nem a hazafias érzelmek vezérelték, sokkal inkább a panoráma, mivel a hatos villamos mellett a legendás színház látványát is garantálhatta a kedves vendégeknek.
Legyen múzeum, színház vagy éppen dal, ha valamire azt mondjuk, "nemzeti", a legkevesebb, hogy lelkünk ragyog, testünkön pedig ünneplő feszül. Már csak a tűzijáték hiányzik. Az 1896-ban megnyílt Nemzeti Szálló esetében valamennyire más a helyzet, 1929-ig ugyanis Réminek hívták tulajdonosa, Rémi Róbert nyomán, de jött az új főnök, Dénes József, aki átkeresztelte a hotelt. Igaz, elsősorban nem a hazafias érzelmek vezérelték, sokkal inkább a panoráma, mivel a hatos villamos mellett a legendás színház látványát is garantálhatta a kedves vendégeknek.

Nemzeti Szálló Étterem

Bp. VIII., József krt. 4.

Nyitva: 7-10-ig és 12-15-ig, aztán 18-23-ig

Sokáig semmi baj nem volt ezzel a névvel, a szálló az államosításkor sem vált Vörös Traktorrá vagy Élmunkássá, de 1965-ben, amikor a színházat úgy fölrobbantották, hogy ócska kis szökőkutak nőttek a helyén, a hotel besorolásának három csillagához nyugodtan hozzáadhattak volna egyet "jelentős kilátásjavulás" miatt. A szállót 1986-ban újították fel legutóbb. Persze "Nemzeti" maradt, viszont Gobbi Hildát állítólag kötekedés miatt kitiltották.

Az eklektikus stílusban épült hotelt kék-fehér homlokzata miatt akár az MTK székházának vagy jól menő hupikék törpikék tanyájának is nézhetnénk, ezért aztán magyarul és angolul is ráírták: Nemzeti Szálló. Impozáns középület lehetne, ha nem gyömöszölték volna a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet és a József körút6. közé, de így, tér nélkül csupán téglasűrítmény, egy szebb darab a nagykörúti házak közül. Elsősorban külföldi csoportok látogatják, de hogy pestiek se higgyék, hogy a József körúton csupán egy kísértetkastély áll, ahol legfeljebb Gózon Gyula szelleme iszogatja a kisfröccsöket néhány német rohamturista társaságában, nemrégiben kitalálták a családi ebéd intézményét: vasárnaponként terülj, terülj svédasztalkám várja az éhes magyarokat is.

Az étlap áraihoz képest meglepően olcsó, hogy csupán 1490 HUF-ot kell kicsengetni (gyerkőcnek 790-et), hogy annyit ehessünk, amennyi csak belénk fér, sőt ezért még egy kis Unicum (2 cent) is ütheti a torkunkat.

A vasárnapi ebédeltetés a svédasztal klasszikus hagyományait követi, azaz illendően apró csészébe vételezhető gulyás-, illetve fokhagymazellerkrémleves (ezen utóbbi pontos eredőjét nem sikerült megállapítani, de nagyon finom volt), majd előételnek lehet nassolni a hidegtálak között. Van hal, ami valamiért vizes és íztelen, van töltött hús, aminek a tölteléke meglehetősen gyanús elegy, de a többi rendben van, olyan, mint egy NB II-es sajtótájékoztató felhozatala. A főétel lehet milánói spagetti, rántott (a pincér közlése szerint) marhahús (szerintünk inkább borjú), paprikáskrumpli és lecsós csirkecomb, mindez tetszés szerinti körettel. A desszert elszomorító, bágyadt eperpuding vagy császármorzsa, ami ugyancsak alulmúlja az eddig ebben a műfajban készített hasonló nevű kísérleteket.

Mindez persze mennyiségét tekintve sok, illetve sok lehet, ha valaki gyakorlott pszichopata módjára hülyére eszi magát, mit sem törődve a tányér méretével, púposra szedi és kétszer vesz. Mi ezt nem próbáltuk ki, de így is meglehetősen jóllaktunk. A mennyiség forradalma.

A környezet egyébként szép, bár a stukkók újraaranyozását jobb lett volna egy ráérősebb mesterre bízni, akkor talán nem úgy nézne ki, mintha lapáttal lenne felhordva az aranymáz, de a kiszolgálás - leszámítva talán tempóját - kifogástalan, legalábbis egy hasonló ár- és kerületfekvésű éttereméhez képest. A zongora hangos, de nincs rajta potméter, talán gyengébben kellene verni.

Mindezen anomáliák ellenére az összbenyomás mégis kedvező, a vendégkört képező nyugdíjas polgárok leckét adnak decens magaviseletből és evőeszköz-használatból; kés, kanál, villa elsősorban mennyiségben, nem annyira méretben modellezi az arisztokratikus minimumot, a növények közül a valódiak szépek, a mesterségesek tartósak, a számla pedig igazán korrekt.

Hétköznapokon persze más világ van itt - legalábbis az étlap tanúsága szerint hétfőtől változatos és közepesen drága ételek közül válogathatunk egészen szombatig -, akkor valószínűleg a szakács is bejön dolgozni, és ez így van jól, maradjon vasárnapra a svédasztal, amúgy szociálisan, és a középosztályhoz való tartozás illúziójának erősítésére a középdrága és közepes borok.

Nerobol fivérek

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.