CSI: az interaktív kiállítás - Zizi labor

  • - tévésmaci -
  • 2009. december 17.

Tranzit

Emlékeznek önök Will Grahamre? Megértem - pedig kéne. Mert amikor belépünk erre a kiállításra, egy tévéképernyőn elénk ugrik Anthony E. Zuiker, a Helyszínelők első számú éceszgébere, és lead valami dajkamesét arra nézvést, hogy honnan támadt neki Amerika (és a világ) egyik (s egy időben: a) legnépszerűbb televíziós sorozatának az ideája. S miként tanulmányozta az "igazi helyszínelők" (amilyenek mindjárt mi is leszünk) munkáját. Semmi okunk kételkedni a szavában, ám a kismillió (momentán a 216-nál járunk) epizódból álló (és 2 dettó sokrészű spin-offal is megtoldott) tévészériának mélyebben húzódnak a gyökerei; amiről Zuiker nem beszél, meglehet, nem is tud, vagy nem érdekli.

Emlékeznek önök Will Grahamre? Megértem - pedig kéne. Mert amikor belépünk erre a kiállításra, egy tévéképernyőn elénk ugrik Anthony E. Zuiker, a Helyszínelők első számú éceszgébere, és lead valami dajkamesét arra nézvést, hogy honnan támadt neki Amerika (és a világ) egyik (s egy időben: a) legnépszerűbb televíziós sorozatának az ideája. S miként tanulmányozta az "igazi helyszínelők" (amilyenek mindjárt mi is leszünk) munkáját. Semmi okunk kételkedni a szavában, ám a kismillió (momentán a 216-nál járunk) epizódból álló (és 2 dettó sokrészű spin-offal is megtoldott) tévészériának mélyebben húzódnak a gyökerei; amiről Zuiker nem beszél, meglehet, nem is tud, vagy nem érdekli.

E gyökérzet pediglen kettős. A vastagabbik a televízió mint médium és a detektívtörténetek bensőséges szövetségéből (hétköznap estéink Bonnie és Clyde-jai ők így együtt) ered. A vékonyabbik pedig a nevezett Will Graham figurájából, aki az egyebek mellett termékenységéért tiszteletre méltó Michael Mann 1986-os szerzeményének, Az embervadásznak a hőse - egy megszállott exrendőr, sorozatgyilkosság-specialista, William L. Petersen hű megformálásában. Nos, ha Will Graham nem lett volna, aligha van Gil Grissom is (már nincs: Petersen valamivel 200 előtt kiszállt a sorozatból, helyén Laurence Fishburne tündököl). A Las Vegas-i helyszínelőket ugyanis egy megszállott szakértő (konkrét tudós) vezeti. Személyiségének ez az (úgyszólván egyetlen létező) oldala nem csupán azért fontos, mert a kiállítás azt ígéri, hogy egy órára (bő egyepizódnyi időre) mi is ilyenné válhatunk, hanem azért is, mert karaktere szorosan illeszkedik a televíziós krimiszériák társadalmi programjába - itt azonban legalább Derrickig vissza kell lépnünk, a megbízható tisztviselőig.

Mert a krimisorozatok azért mégiscsak a biztonságérzetünk karbantartását igyekeznek szolgálni, ami azt illeti, kielégítő hatékonysággal. Hogy nekünk épp a regnáló rezsim védelmében van a legjobb dolgunk ezen a szörnyű világon. Hisz' olyan megbízható tisztviselők vigyáznak ránk, mint a kertvárosi szomszédunkra úgy hasonlító Derrick főfelügyelő - ezért volt létezhetetlen műfaj a szocialista krimi, mert a komcsi alatt legfélrevezetettebb tömegek sem hitték komolyan, hogy jó nekik, pláne, hogy biztonságban lennének. S nincs ez másként veszélyesebb korokban és vidékeken sem, Vegasban már nemcsak a humánus reláció, de a technikai apparátus is olyan fejlett, hogy alkalmasint magától fény derül minden bűnesetre. Van a csodálatos felszereltség, a főszereplők ezek virtuóz kezelői, csupa szakelem, a voltaképpeni rendőr rendőr (Jim Brass kapitány - Paul Guilfoyle) csak afféle bumfordi hátramozdító közöttük, ha nincs más megoldás, pisztolyt ránt (bár fizimiskáját tekintve ő is nyilvánvalóan a tisztviselői karba tartozik). Nos, az sem véletlen, hogy ezen a kiállításon Brass kapitánynak nem nagyon osztottak zsugát.

Miután meghallgattuk Zuiker önfényből előszivárgó jókívánságait, alátéttel és ceruzával, továbbá egy leginkább biztosítási kárbejelentőre emlékeztető papirossal felfegyverkezve vághatunk neki a bűn üldözésének; három eset közül választhatván. Van egy sivatagi ügy, melyben a szél egy kifehéredett csontvázról sodorja le a finom homokszemcséket. Van két autóbalesetnek látszó ügy, az egyikben fiatal nő fekszik kinyúlva az utcán, ruháján kocsikerék nyomával, a másikban egy autó rohant be egy utcára néző földszinti lakás nappalijába (egy pillantást vetve a bútorzatra, alighanem öreganyámék lakhatnak ott - nyilván a kalandvágyuk vihette őket Bugsy Siegel és Gil Grissom városába). Miután választottunk, lejárhatjuk a nyomozás pontos útját, kis laborból nagy laborba, daktiloszkópiából proszektúrára és így tovább - olyan ez, mint a szalag mellett végzett munka, olyanok vagyunk épp, mint ezer Chaplin a Modern időkben (nem, majd Grissom!).

Vagyis, hogy nem is mi megyünk, inkább mi vagyunk a szalagon, minden jön a kezünk alá, első állomás a mit tudom én már, mi, ott azonosíthatjuk az áldozaton talált keréknyomokat, tán jellemző, hogy az egy lépéssel mindig előttem járó detektív rögtön felkiáltott, hogy ez csak Hankook lehet, de társa csitította kicsit, hogy nem kéne ebbe is politikát keverni. Aztán a következő állomáson mondjuk az áldozat személyazonosságát tisztázhattuk roppant tudományos módszerekkel. Nos, a tudomány előtt kétségkívül le a kalappal: így jártunk még néhány (három-négy) stáción keresztül, itt egy szép nagyító, amott valami más egyszerű eszköz állott rendelkezésünkre, s a képernyőről valamelyik szimpatikus szereplő, feltesszük, a terület szakértője a szériában mondott pár segítő szót nekünk, illetve komoly szavakkal emlékeztetett a látott szakág fontosságára és különös hatékonyságára.

És mindeközben egyre szorult a hurok.

A végén aztán - rövid közelharc árán, Vegas kemény hely - letelepedhettünk egy személyi számítógép elé, ahol, mondjuk így, vizsgálódásaink (helyszínelői munkánk) eredményét felvive a gépre, szembesülhettünk csalhatatlanságunk tényével, melyről egy valóban szolid összeg leszúrása után akár egy oklevelet is hazavihetünk. Jobb esetben, rosszabban - ezt elég nehéz feltételezni - megjelent a képernyőn Grissom tudós, és derűsen a tudomásunkra hozta, hogy ritka eredeti megoldás ugyan a miénk, de hát sajnos az élet ennél némileg földhözragadtabb, ezért ellenőrizzük gyorsan még egyszer az eredményeinket, s meglátjuk, hol fordultunk tévútra. Mi úgy a Fény utca és a Lövőház utca sarkán...

De azért van ebben a tévészériákból applikált "interaktív kiállítás" műsorszámban innováció és spiritusz nyilvánvalóan rengeteg. A teljesség leghalványabb igénye nélkül pillantsunk búcsúzóul személyes kedvenceinkre, kizárólag az amerikai csúcsszériák közül. Mi lenne, ha drogot kéne árusítanunk baltimore-i fekáknak az utcasarkon? Hogy boldogulnánk egy turmixgépbe esett szerencsétlen hullájával, ha a felesége nyitott koporsót akar? Talán Tommy Gavinnel lezúdítani egy ültő helyünkben pár palack Bushmillst, az még menne. De biztos nagyon meg lennénk sértődve, ha már a ruhatárnál térden lőne Jack Bauer: "Kinek dolgozol?" "Hrrrr, nyaff, a Magyar Narancsnaaaaa, nyekk!"

Millenáris Fogadó, február 7-ig, teljes árú belépő: 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.