A találkozón azonban
három áramvonalas példány
virít, német rendszámmal. Messziről, ellenfényben érthetlen, mit keresnek ezek itt, ahol a Warszawáknak jár a taps, ahová egy fanatikus Barkasszal, egy másik pedig Csepel teherautóval érkezett. Minek jönnek ezek ide megjátszani magukat?
Közelebb lépve kezd gyanússá válni a dolog, pedig kétségkívül szép vonalú, lapos sportkocsikat láthatunk, amelyeknek ráadásul fölfelé nyíló szárnyas ajtajuk van, sőt a büszke tulajdonosok, jóravaló, kövér fiatalemberek, olyan büszkén feszítenek a kocsik mellett, mintha azok valóban Ferrarik lennének.
Igen ám, de a Ferrarin nincsenek Wartburg-indexek, Barkas-kilincsek, Skoda-hátsólámpák. "Ez nem lehet igaz! Ez három Melkus, három kib-baa-szott Melkus" - szólal meg remegő hangon valaki a trabant-wartburgos kemény magból. Szeme elhomályosul, és számára minden bizonnyal az igazság pillanata jött el, hogy nemcsak képről, hanem a maga valóságában is láthatja, mindjárt három példányban Heinz Melkus keletnémet autóversenyző Wartburg alvázra álmodott remekművét a 70 lóerős Melkus RS 1000-et, amelyből mindössze hetvenöt darabot gyártottak 1969 és 1974 között az NDK-ban. Döbbenetes. Persze, ami egy rajongó álmainak tárgya, lehet másféle szimbólum is, hiszen a Melkus RS 1000-es a tökéletes kamu. Mint a rendszer, amelyben kitalálták.
- legát -
