Magyar Narancs: Mi a tudományos konszenzus Hermész Triszmegisztosz személyéről? Létezett ilyen alak, vagy csak mítosz? A könyv borítóján az öreg varázslót látjuk, és arca vagy arcai is vannak.
Hamvas Endre Ádám: Jobban szeretek egyfajta „gyűjtőfogalomként” tekinteni rá, de ettől függetlenül tetszik, hogy olyan kép szerepel a könyv borítóján, amelyen egyiptomi bölcsként látjuk, aki birtokában van az isteni tudásnak és az alapvető bölcsességnek – Istenről, világról, emberről. A korpusz keletkezése hosszú folyamat volt, és ma úgy tudjuk, hogy a Hermész Triszmegisztosz (azaz a „háromszor legnagyobb”) a tisztelői körében használt isteni megszólítás, egyfajta cím volt. Háromszor ismételték, hogy nagy, nagy, nagy ez az istenség, így ragadt rá a megszólítás. Ma úgy tartjuk, hogy Hermész-Thot eredetileg jósisten volt, az irodalmi szövegtest csak később alakult ki a neve mellett.
MN: Még jobban összezavarja az embert, hogy olykor megfeleltetik Zoroaszternek, Thotnak és Énoknak. Közelebb visznek ezek a párhuzamok a megértéshez?
HEÁ: A Hermész Triszmegisztosz titkos arcai című könyvben azt igyekeztem megmutatni, hogy miként datálhatók filológiai módszerekkel a Corpus Hermeticum és azok a szövegek, amelyeket Hermésznek tulajdonítanak. Látjuk Hermész alakjának az átváltozásait is az európai hagyományban, a késő ókortól egészen az újkorig. Egy hosszú folyamat során több más istenséggel vagy bölccsel azonosították, többek között a bibliai Énokkal is, aki felvitetett az Istenhez, és szemtől szemben látta őt: tehát elsődleges kinyilatkoztatásban volt része. Hermész épp azért vált fontossá a reneszánsz gondolkodásban, mert feltételezték egy elveszett isteni bölcsesség létezését, amit Ádám fia, Séth birtokolt. Úgy vélték, Séth utódai letelepedtek Egyiptomban, és magukkal vitték az ősi tudást, amit a hermetikus források őriztek meg – ezért tekinthették őket egyenértékűnek a bibliai tanítások egy részével. Umberto Eco írt egy könyvet A tökéletes nyelv keresése címmel egyebek közt arról, milyen nyelven beszélhetett Ádám az angyalokkal. Itt is felmerül a kérdés, hogy ha Séth és utódai Egyiptomban telepedtek le, akkor kézenfekvő, hogy az egyiptomi forrásokat is tanulmányozni lehet e nyelv megtalálásához. De a reneszánsz idején a hieroglifákat még nem fejtették meg. Ám a hermetikus irodalom görögül és részben latinul is rendelkezésre állt.
MN: Érdekes, hogy ma azt tartjuk jobbnak, igazabbnak, ami új, a hermészi tanokat pedig éppen régiségük miatt tekintették értékesnek, „elsődleges kinyilatkoztatásnak”.
HEÁ: Az ókeresztény szerzők a pogányokkal vitatkozva mindig azt próbálták bizonyítani, hogy a Biblia isteni kinyilatkoztatása egyértelműen régebbi, mint például Platón és a pogány hagyomány. A kronológia vagy tágabb értelemben a történettudomány fejlődéséhez nagyban hozzájárult ez a szemlélet, mivel feltételezi a források korának és egymáshoz való viszonyának vizsgálatát. És úgy tűnik, az ősi tanítás a mai embert is érdekli, hiszen a Hermész Triszmegisztosz bölcsessége című szöveggyűjteményünk már négy kiadást is megért a négy évvel ezelőtti megjelenése óta. A könyvbemutatókon kiderült, hogy a hermetikus tanítást sokan élő bölcsességnek, nem puszta kuriózumnak tartják.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
