Interjú

„A beavatatlan is meg tudja jegyezni”

Hamvas Endre Ádám klasszika–filológus

Tudomány

Új monográfiája, a Hermész Triszmegisztosz titkos arcai a hermetikus tanok formálódását mutatja be a késő ókortól kezdve egészen az újkorig. A nevéhez fűződik továbbá a legteljesebb magyarul kiadott szöveggyűjtemény is, amely négy évvel ezelőtti megjelenése óta kis túlzással bestsellernek nevezhető.

Magyar Narancs: Mi a tudományos konszenzus Hermész Triszmegisztosz személyéről? Létezett ilyen alak, vagy csak mítosz? A könyv borítóján az öreg varázslót látjuk, és arca vagy arcai is vannak.

Hamvas Endre Ádám: Jobban szeretek egyfajta „gyűjtőfogalomként” tekinteni rá, de ettől függetlenül tetszik, hogy olyan kép szerepel a könyv borítóján, amelyen egyiptomi bölcsként látjuk, aki birtokában van az isteni tudásnak és az alapvető bölcsességnek – Istenről, világról, emberről. A korpusz keletkezése hosszú folyamat volt, és ma úgy tudjuk, hogy a Hermész Triszmegisztosz (azaz a „háromszor legnagyobb”) a tisztelői körében használt isteni megszólítás, egyfajta cím volt. Háromszor ismételték, hogy nagy, nagy, nagy ez az istenség, így ragadt rá a megszólítás. Ma úgy tartjuk, hogy Hermész-Thot eredetileg jósisten volt, az irodalmi szövegtest csak később alakult ki a neve mellett.

MN: Még jobban összezavarja az embert, hogy olykor megfeleltetik Zoroaszternek, Thotnak és Énoknak. Közelebb visznek ezek a párhuzamok a megértéshez?

HEÁ: A Hermész Triszmegisztosz titkos arcai című könyvben azt igyekeztem megmutatni, hogy miként datálhatók filológiai módszerekkel a Corpus Hermeticum és azok a szövegek, amelyeket Hermésznek tulajdonítanak. Látjuk Hermész alakjának az átváltozásait is az európai hagyományban, a késő ókortól egészen az újkorig. Egy hosszú folyamat során több más istenséggel vagy bölccsel azonosították, többek között a bibliai Énokkal is, aki felvitetett az Istenhez, és szemtől szemben látta őt: tehát elsődleges kinyilatkoztatásban volt része. Hermész épp azért vált fontossá a reneszánsz gondolkodásban, mert feltételezték egy elveszett isteni bölcsesség létezését, amit Ádám fia, Séth birtokolt. Úgy vélték, Séth utódai letelepedtek Egyiptomban, és magukkal vitték az ősi tudást, amit a hermetikus források őriztek meg – ezért tekinthették őket egyenértékűnek a bibliai tanítások egy részével. Umberto Eco írt egy könyvet A tökéletes nyelv keresése címmel egyebek közt arról, milyen nyelven beszélhetett Ádám az angyalokkal. Itt is felmerül a kérdés, hogy ha Séth és utódai Egyiptomban telepedtek le, akkor kézenfekvő, hogy az egyiptomi forrásokat is tanulmányozni lehet e nyelv megtalálásához. De a reneszánsz idején a hieroglifákat még nem fejtették meg. Ám a hermetikus irodalom görögül és részben latinul is rendelkezésre állt.

MN: Érdekes, hogy ma azt tartjuk jobbnak, igazabbnak, ami új, a hermészi tanokat pedig éppen régiségük miatt tekintették értékesnek, „elsődleges kinyilatkoztatásnak”.

HEÁ: Az ókeresztény szerzők a pogányokkal vitatkozva mindig azt próbálták bizonyítani, hogy a Biblia isteni kinyilatkoztatása egyértelműen régebbi, mint például Platón és a pogány hagyomány. A kronológia vagy tágabb értelemben a történettudomány fejlődéséhez nagyban hozzájárult ez a szemlélet, mivel feltételezi a források korának és egymáshoz való viszonyának vizsgálatát. És úgy tűnik, az ősi tanítás a mai embert is érdekli, hiszen a Hermész Triszmegisztosz bölcsessége című szöveggyűjteményünk már négy kiadást is megért a négy évvel ezelőtti megjelenése óta. A könyvbemutatókon kiderült, hogy a hermetikus tanítást sokan élő bölcsességnek, nem puszta kuriózumnak tartják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.