Glifozát és akiknek nem kell

A fű sem nő ki utána

Tudomány

Az Európai Unió tagállamai egyelőre nem támogatják a sűrűn alkalmazott, hatásos gyomirtó újbóli engedélyezését. A döntés, miként a glifozát megítélése is, megosztja a szakembereket. Az európai közvélemény mind gyanakvóbb.

Az elterjedt vélelem szerint a modern mezőgazdaság nem működhetne hatékony kemikáliák, például olyan gyomirtó szerek nélkül, amelyek meggátolják a haszonnövényeknek konkurenciát támasztó lágyszárúak, a gyomok növekedését. E szerek közül az egyik legsi­keresebb a glifozát – pontos kémiai nevén: ­N-(foszfonometil)glicin –, egy gyenge szerves sav, voltaképpen az egyik aminosav származéka. A glifozát híressé, majd hírhedtté válásához hozzátartozik, hogy a sokak által gyűlölt agrár-biotechnológiai konszern, az amerikai Monsanto vegyészei szintetizálták, s  a cég birtokolta a molekula szabadalmát is egészen 2000-ig, amikor lejárt a védettség. Azóta számos generikus szer is forgalomba került.

A glifozát rákkeltő hatása miatti első per is az amerikai biotechnológiai konszern ellen indult. Azt a felperes meg is nyerte: Dewayne ’Lee’ Johnson ügyvédjei 2018 augusztusában sikeresen győzték meg az esküdteket arról, hogy védencük 2017-ben végzetesként diagnosztizált non-Hodgkin-limfómáját a Monsanto Roundup nevű gyomirtó szere okozta. Ez szakmai véleménynek ugyan kevés, de első fokon így is megítéltek 289 millió dollár kártérítést. Ezért már a Monsantót 2018 júniusában felvásárló Bayernek kellett volna helytállnia, s a német vegyipari megacégnek többszöri fellebbezés révén sikerült 21 millió dollárra leszállíttatnia a kifizetendő összeget. Ám a jogi procedúra során korántsem sikerült ­helyrehozni a glifozát (meg úgy általában a Monsantóval együtt bevásárolt agrokémiai portfólió) megtépázott renoméját. Az egykor a gyomirtókat iskolai gondnokként mindenféle elvárható óvatosság nélkül használó Johnson pedig köszöni, ma is él, jóllehet hat éve mindössze hat hónapot adtak neki az orvosok. Idén október 3-án ott lehetett a betegségéről és a Monsantóval szemben folytatott peréről készült kanadai dokumentumfilm (Into the Weeds) egyesült államokbeli bemutatóján.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.