Glifozát és akiknek nem kell

A fű sem nő ki utána

Tudomány

Az Európai Unió tagállamai egyelőre nem támogatják a sűrűn alkalmazott, hatásos gyomirtó újbóli engedélyezését. A döntés, miként a glifozát megítélése is, megosztja a szakembereket. Az európai közvélemény mind gyanakvóbb.

Az elterjedt vélelem szerint a modern mezőgazdaság nem működhetne hatékony kemikáliák, például olyan gyomirtó szerek nélkül, amelyek meggátolják a haszonnövényeknek konkurenciát támasztó lágyszárúak, a gyomok növekedését. E szerek közül az egyik legsi­keresebb a glifozát – pontos kémiai nevén: ­N-(foszfonometil)glicin –, egy gyenge szerves sav, voltaképpen az egyik aminosav származéka. A glifozát híressé, majd hírhedtté válásához hozzátartozik, hogy a sokak által gyűlölt agrár-biotechnológiai konszern, az amerikai Monsanto vegyészei szintetizálták, s  a cég birtokolta a molekula szabadalmát is egészen 2000-ig, amikor lejárt a védettség. Azóta számos generikus szer is forgalomba került.

A glifozát rákkeltő hatása miatti első per is az amerikai biotechnológiai konszern ellen indult. Azt a felperes meg is nyerte: Dewayne ’Lee’ Johnson ügyvédjei 2018 augusztusában sikeresen győzték meg az esküdteket arról, hogy védencük 2017-ben végzetesként diagnosztizált non-Hodgkin-limfómáját a Monsanto Roundup nevű gyomirtó szere okozta. Ez szakmai véleménynek ugyan kevés, de első fokon így is megítéltek 289 millió dollár kártérítést. Ezért már a Monsantót 2018 júniusában felvásárló Bayernek kellett volna helytállnia, s a német vegyipari megacégnek többszöri fellebbezés révén sikerült 21 millió dollárra leszállíttatnia a kifizetendő összeget. Ám a jogi procedúra során korántsem sikerült ­helyrehozni a glifozát (meg úgy általában a Monsantóval együtt bevásárolt agrokémiai portfólió) megtépázott renoméját. Az egykor a gyomirtókat iskolai gondnokként mindenféle elvárható óvatosság nélkül használó Johnson pedig köszöni, ma is él, jóllehet hat éve mindössze hat hónapot adtak neki az orvosok. Idén október 3-án ott lehetett a betegségéről és a Monsantóval szemben folytatott peréről készült kanadai dokumentumfilm (Into the Weeds) egyesült államokbeli bemutatóján.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.