Balogh Magdolna

A mérgező hagyaték

Roman Dmowski, a lengyel etnikai nacionalizmus főideológusának élete és műve – I. rész

  • Balogh Magdolna
  • 2023. augusztus 23.

Tudomány

A kormányok legitimációját szolgáló emlékezetpolitika olyan múltbeli események, alakok emlékezetének fenntartását, ápolását jelenti, amelyek és akik a jelenben erősítik a kormányon lévők pozícióját, céljaikhoz támogatásként szolgálhatnak, számukra fontos értékeket reprezentálnak.

A rendszerváltást követően Lengyelországban is megindult az elődök keresése, és a jobboldal ott is a két háború közötti időszakban talált folytatásra méltónak ítélt hagyományokat. A kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt emlékezetpolitikájában az utóbbi évtizedben – sokak szerint a 2010-ben bekövetkezett szmolenszki katasztrófa óta – éles fordulat állt be, s a párt egyre inkább a szélsőjobbhoz közeledik. Erre utal, hogy a hivatalos nyilvánosságban egyre gyakrabban kerül elő Roman Dmowski életműve. Igaz, nem előzmény nélkül.

1999-ben, Roman Dmowski halálának 60. évfordulójára a(z akkor jobboldali többségű) lengyel parlament határozatot fogadott el, amelyben „elismerését fejezi ki a nagy államférfinak a független Lengyel Állam újjáépítéséért folytatott harcáért és munkájáért, és megállapítja, hogy jó szolgálatot tett a Hazának”. „A versailles-i békekonferencián döntő mértékben járult hozzá határaink, különösen a nyugati határok megállapításához.” „Különösen fontosnak tekintjük, hogy nagy jelentőséget tulajdonított a katolicizmus és a lengyelség szoros kapcsolatának a Nemzet fennmaradása és az Állam újjáépítése szempontjából.”

Dmowskiról országszerte utcákat neveztek el, szobrokat állítottak a tiszteletére, Wrocławban 2013 óta híd viseli a nevét. A Dmowski-kultusz csak az utóbbi néhány évben számos állami kezdeményezésben öltött testet. Szobrot kapott Varsó egyik fontos közlekedési csomópontjában; 2020-ban a kulturális miniszter, Piotr Gliński kezdeményezésére megalapították a róla és Ignacy Paderewskiről (világhírű zongoraművész és zeneszerző, politikai aktivista, 1919-ben egy szűk évig a független Lengyelország első miniszterelnöke – a szerk.) elnevezett, a „nemzeti gondolat örökségét” szolgáló inté­zetet (IDMN), majd 2020 novemberében Dmowski lett a névadója a varsói Keleti pályaudvarnak. Amikor 2021 decemberében egy csoport petíciót adott át a varsói városvezetésnek azt kérve, hogy a Dmowski körteret (Rondo Dmowskiego) nevezzék át A Nők Jogai körtérnek, azonnal vészharangot kongattak, mintha a petíció benyújtói ezzel az egyetlen névváltoztatási kérelemmel en bloc a nemzeti emlékezetből akarták volna kitörölni a „lengyel függetlenség atyját”.

De ki is volt ő, és mi indokolja helyét a lengyel nemzeti panteonban?

Személyisége és nézetei

Roman Dmowskit (1864–1939) kétségtelenül fontos hely illeti meg a lengyel történelemben: ő volt az, aki az I. világháború után Versailles-ban a lengyel tárgyalódelegációt ­vezette, és Paderewskivel együtt aláírta a békeszerződés dokumentumait. Hívei elsősorban az ő diplomáciai és szónoki képességeinek tulajdonítják az új állam kialkudott és a nagyhatalmak által garantált nagyvonalú ­határait (amelyek jóval túlterjedtek a lengyel etnikai határokon). Kritikusai ugyanakkor joggal jegyzik meg, hogy Dmowski Versailles-ban játszott szerepét erősen túlhangsúlyozzák, és nem tudni, milyen eredmény született ­volna, ha más áll a helyén. A diplomata személye a dokumentumok tanúsága szerint erősen megosztotta a nyugati delegációkat: a franciák rokonszenveztek vele, a brit küldöttség tagjainak azonban ellenszenvesek voltak nyíltan antiszemita megjegyzései. De Dmowski nemcsak politikus és diplomata, hanem ideológus is volt, aki a modern lengyel nacionalizmus alapvető eszméit, stratégiáit megalkotta, és hosszú távra programot adott a lengyel jobboldalnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.