A számok képzelt ereje: rejtély, miért félhet Matolcsy a 8-astól

Tudomány

Sokan mélyen hisznek abban, hogy a számoknak egyenként is különleges hatalmuk van a sorsunk és az életünk felett. A tudomány szerint mindez merő babona.

A számok a legtöbbünk számára többnyire csupán semleges mennyiségek, még gyakrabban csupán azok szépen kalligrafált jelölői – de elég akár egy lottósorsolást végignézni, hogy megértsük, milyen szörnyű nagy erejük lehet a hétköznapokban is. A szám fogalma és az ennek felfogását lehetővé tevő kognitív eszköztár az emberiség régi, talán nagyon ősi közös gyökerekig visszanyúló kincse, amihez láthatóan egymástól távoli kultúrákban, egymástól függetlenül kialakultak jelölő- és egyben számrendszerek is.

Mikor az első írástudók megpróbálták a számokat is felírni és egyben használatba venni, aligha úgy gondolkodtak róluk, mint napjaink matematikus kutatói, vagy akár a tudománnyal ismerkedő kisdiákjai. Ahogy a csillagok, a Nap, a Hold, a bolygók mozgása mögött is mélyebb jelentést kerestek, úgy a számok mögé is valamiféle kozmikus törvényszerűséget és harmóniát láttak.

A pogányok és a keresztények is hittek benne

A modern számmágia az ókori görög Püthagoraszt tartja az atyjának: ő és tanítványi köre hitt abban a legmélyebben, hogy a számok közötti viszony az egész világot képes magyarázni. Mint tudjuk, Püthagorasz a matematika történetének is jelentős alakja, elég csak a minden kisdiák által bemagolandó Püthagorasz-tételre, vagy éppen az ebből fakadó Püthagorasz-féle számhármasokra gondolni. De az i. e. 6. században (kb. i. e. 570-től 495-ig) élt görög bölcselő nemcsak a matematikában alkotott maradandót, hanem a csillagászatban és a zeneelméletben is – utóbbiban úttörőként tárta fel a hangok és a számok manapság már nyilvánvalónak tűnő kapcsolatát. Amiben persze, legalábbis mi most azt gondoljuk, semmilyen mágia sincs. Gondolatai mindenesetre tovább éltek – a szűken vett tudománytörténet szempontjából maradandóak és obskúrusak egyaránt. Mint azoké az ókori és késő hellenisztikus bölcselőké is, akik tőle függetlenül is felismerték a számok jelentőségét – mondjuk az irodalmi művek időmértékes ritmusában vagy tagolásában (ez sem éppen boszorkányság).

Az efféle tudás azután szétszálazhatatlanul fonódott össze a számok csodás vagy szörnyű erejéről szóló tanítással: igazi szinkretizmussal, a görög, egyiptomi, mezopotámiai és zsidó számmisztika szintézisével alakult ki az évezredekig gyakorolt numerológia. Ami érdekes módon a mágia szempontjából kevéssé toleránsnak tartott kereszténység dominanciájának idején is megmaradt: még a szerzetesek is egyszerre tanulmányozták a számok titkos jelentéséről szóló ezoterikus tanokat és a görög meg arab fóliánsokról kiolvasható aritmetikát (és ez Umberto Eco regényében, A rózsa nevében sem fikciós elem).

Kellett is, hiszen a Bibliát értelmező kommentárokban is szükség volt erre az eszköztárra: úgy tartották, hogy aki mélyebben meg akarta érteni a Szentírást, annak tisztában kellett lennie a matematikával és a számmágiával is. Mindehhez újabb fogódzót adott az is, amikor a görög és héber (esetleg latin és arámi) szövegek betűihez számértéket rendeltek, s ezáltal lehetővé vált a szövegek újraértelmezése – ezen alapult például a kabbalista gemátria sokak (így nem csak zsidó misztikusok) által átvett elmélete és gyakorlata.

Napjaink számmisztikus gondolkodása mögött ott az a közös gondolat, hogy a régi időkben, még mielőtt a tudományok, mindenekelőtt a „lelketlen” matematika igába nem fogta volna őket, a számoknak még volt valami mélyebb, transzcendentális, a köznapi halandó számára misztikus, ezoterikus jelentése, amelyet csupán a beavatottak tárhatnak fel az avatatlanok számára.

Egy tudós is lehet babonás

Matematikus, természettudós, közgazdász, szociológus, azaz a számokat naponta a tudomány elvárásai szerint forgató, használó ember többnyire csak kacag ezen a dolgon, már ha éppen nem idegesíti az áltudományok tobzódása. Persze akadnak kivételek, elvégre még egy matematikus, fizikus, sőt közgazdász is lehet babonás, ráadásul vannak a tudománynak is olyan önjelölt, felkent papjai, akik legalábbis a látszat szerint maguk is hisznek a számmágiában.

Valójában a tudománytörténészek azt tartják, hogy mágia és tudomány ma már oly élesnek tűnő elválasztása sem éppen a régmúltra nyúlik vissza: még a kora újkor, tudománytörténetileg alig túlbecsülhetően nagy jelentőségű óriásainak gondolkodásmódjában, sőt napi praxisában is keveredett az, amit a mai racionális tudomány az előképének tart és az abban az időben is oly eleven mágikus gondolkodás. Newton például sokszor annyit jegyzett fel az alkímiáról, mint saját úttörő fizikai gondolatairól – sőt, az előbbit értékesebbnek is tartotta. Ami napjaink numerológiájában, azaz az eleven, bár intellektuálisan nem túl magas színvonalú számmisztikában érdekes, az a sajátos kultúrtörténeti rétegződés, ahogy a püthagoreus, hellenisztikus, valódi és álkeleti, középkori, gnosztikus, rózsakeresztes, kabbalista, sőt immár az indiai és a kínai számmisztikus hagyományból lerakódva kialakulnak a számok hatalmában való modern hit, és az ezzel kapcsolatos kortárs hiedelmek.

A modern numerológia ennek megfelelően hatalmas erőt tulajdonít bizonyos számoknak: ezek lehetnek jótékonyak, de hozhatnak rontást is, gyógyíthatnak, de a pusztulásba is dönthetnek. Azt mondják, a csodákra érzéketlenek a tudósok, de azért bőven akadtak közöttük olyanok, akiket igenis lenyűgözött bizonyos számok jelentősége. Igaz, rajongásuk tárgya nem feltétlenül a 7, a 11, a 13, a 21 vagy a 23 közül került ki (nyomatékosan megkérünk mindenkit: nehogy készpénznek vegyék, hogy ezek lesznek az e heti lottó nyerőszámai). A brit Paul Dirac, a 20. század egyik legeredetibb elméleti fizikusa például bizonyos nagy, sőt hatalmas számok, egészen pontosan arányok létezését feltételezte, amelyek az univerzum egész működését magyaráznák.

Igaz, a világegyetem méretei és az annak anyagát összetartó erők közötti 1040 nagyságrendű (amúgy a fizikus kollégák között vitatott értékű) arányszámok igen távol állnak a köznapi gondolkodásban kitüntetett jelentőségű „szerencsés” és „szerencsétlen” számoktól. Legalábbis dimenzióját, nagyságát tekintve sokkal hétköznapibb a 137, mely Wolfgang Pauli Nobel-díjas fizikus számára volt kulcsfontosságú, elvégre az univerzumunkra jellemző finomszerkezeti állandó (a töltéssel bíró részecskék közötti elektromágneses kölcsönhatást jellemző, dimenzió nélküli, úgynevezett Sommerfeld-konstans) értéke majdnem pontosan 1/137 (azért a nevezőben lévő szám a friss számítások szerint inkább 137,035999084). Rendben, mondhatjuk akár azt is, hogy Pauli volt a tudomány nagy misztikusa, aki Carl Gustav Jung pácienseként, majd tanítványaként hitt a szinkronicitásban, azaz a dolgok, események jelentéssel bíró egyidejűségében is.

Pókhálófinom szövedék

Napjainkban néha kontrollált klinikai vizsgálatokkal is próbálták cáfolni a numerológia állításait – tudjuk jól, hogy a modern tudomány rendre sarlóval, sőt motoros fűkaszával esik neki a mágikus gondolkodás pókhálófinom szövedékeinek. Egy még 1993-ban lefolytatott brit kutatás során 96 ember bevonásával folytatott kísérlet folyamán cáfolták meg, hogy a hetes számnak bármilyen köze volna a kísérleti alanyok által önmaguknak tulajdonított „pszichikus” képességekhez (távolbalátás, clairvoyance, tárgyak mozgatása és egyéb parapszichológiai nyalánkságok). Egy hat éve elvégzett izraeli kísérletben pedig egy profi numerológus és 200 kísérleti alany szerepelt: a numerológusnak számmisztikai módszerekkel kellett analizálnia és magyaráznia az alanyok figyelemzavaros, tanulási problémákhoz vezető rendellenességeit (diszlexia, ADHD, autizmus), de persze teljes kudarcot vallott.

Amikor manapság azt olvassuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank parkolójából – nyilvánvaló vezetői utasításra – eltűnt a 8-as és a 13-as számú parkolóhely, akkor legalább annyira érdekes az MNB vezetőjének feltételezett, sokak által rebesgetett (s nem csak a nyugati, görög–római–zsidó hagyományra kiterjedő, de a keleti tradíciót is figyelembe vevő) numerológiai gondolkodása, mint az erre való „észszerű” reakció.

Vizesnyolcas

Már többször foglalkozott azzal a sajtó, hogy a Magyar Nemzeti Bank gondban van a számokkal, amióta Matolcsy György a jegybank elnöke. Nem arról van szó, hogy a nemzeti banki elemzésekben, tanulmányokban nem stimmelnek a számítások, hanem arról, hogy a 8-as szám valamiért „agyon van hallgatva”. Legutóbb a 24.hu vette észre, hogy az MNB körüli, újrafestett parkolók megjelöléséből hiányzik a 8-as és a 13-as szám. A hírportál szerint ez azzal lehet összefüggésbe, hogy a Matolcsy által vallott keleti tanok szerint a 8-as szerencsétlen szám – ám mint lentebb láthatjuk, ennek az ellenkezője igaz. A cikk megjelenése után kiadott közleményében az MNB tagadta az egész sztorit, szerintük csak a 24.hu találta ki a történetet.

A számmisztikával kapcsolatban legfeljebb felületesen tájékozott laikusok azt még csak-csak megértik, miért tart valaki a 13-as számtól, elvégre ezt kiterjedten balszerencsésnek tartják még korunkban is. Ennek az eredetét végig lehet ugyan kísérni akár évezredeken át, de mint tudjuk, úgysem fogjuk megtalálni az analízis során a hiedelmek racionális magját.

De a nyolcas jelentősége már csak azok számára ismerős, akik ismerik a modern numerológiai „szakirodalmat”, amelyben a nyolcas esetenként a pusztulás száma. És ez nehezen visszavezethető holmi „keleti” eredetre, elvégre mind a kínai, mind a japán számmágiai tradícióban a 8 igenis szerencsés szám! Bizony, akadnak olyan összefüggések a világban, amelyek nem érthetők meg, ha nem tudunk bepillantani egyes fontos szereplők fejébe, de legalábbis könyvtáruk bizonyos darabjainak lapjaiba.

 

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.