Az elmúlt évek medveészlelései, -előfordulásai arról árulkodnak, hogy az állat jelenléte állandósult Magyarország északi területein. Így az az állítás téves, miszerint csak a Felvidékről átkóborló egyedekről van szó; biztos vannak ilyen példányok is, mivel egy nagy mozgáskörzettel rendelkező fajról van szó, de a nagy erdősült részeken tartósan meg tud telepedni – mondta lapunknak Heltai Miklós egyetemi tanár, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet intézetigazgatója, a téma szakértője.
Állítása szerint az elmúlt években komoly változások álltak be a Kárpát-medencében és Európa-szerte is, ami hatással volt a helyi medvepopulációra. A medve jól tud alkalmazkodni a stabilizálódó életfeltételekhez, ezek pedig a hazánk északi részein található erdei élőhelyein adottak voltak, tehát nem történtek komoly változások; amelyek pedig bekövetkeztek, azok kedveztek a faj számára.
Az elmúlt száz évben például duplájára nőttek az erdős területek, így a medve számára potenciális élőhely nagysága is jelentősen bővült. A klímaváltozás miatti enyhébb telek is segítették a medve terjeszkedését, és mivel fokozottan védett fajról van szó, ezért az állaton nincs „vadászati nyomás”. Ezzel egyidőben a Felvidéken is megnőtt a táplálékforrás mértéke, amit a medve ki tudott használni (egyes becslések szerint Szlovákiában körülbelül 1200 medve élhet).
Heltai elmondása szerint a ’80-as években volt pár medveészlelés a Börzsönyben, előtte és utána évtizedekig nem történt hasonló. Az elmúlt években viszont újra és újra bizonyítottan feltűntek az állatok Pest, Nógrád és Heves megye területén. A szakember úgy számol, hogy a jövőben egyre gyakrabban jelenhetnek meg az otthonterületet kereső példányok, és az elterjedési területük is egyre délebbre tolódik.
Amennyiben pedig bizonyítani lehet a szaporodásukat, úgy a medve állandó magyarországi fajnak tekinthető.
Mivel az illetékes szervek a fokozott védettségre hivatkozva titkosan kezelik a fajra vonatkozó előfordulási adatokat, így nem tudni hivatalosan, hogy ez a feltétel teljesül-e, de a szakember által ismert információk szerint a nálunk is megjelenő, felvidéki populációt erősítő egyedek Magyarországon is szaporodnak.
Nyári medveészlelések
- Május 25-én Acsa és Püspökhatvan környékén láttak medvét kóborolni.
- Május 30-án Kartal határában láttak medvét.
- Június 2-án Iklad környékén bandukolt egy medve.
- Június 9-én szintén Acsa határában tűnt fel.
- Július 3-án Kismaros környékéről érkezett bejelentés.
- Július 8-án Királyrét és Nagymaros környékén kóricált egy medve.
- Július 23-án két medvét láttak Váchartyánnál.
- Július 25-én Kisnémedi és Váchartyán között bukkant fel medve.
A medve nem játék
Heltai Miklós pozitív folyamatnak tekinti a medvék egyedszámának növekedését, ugyanis manapság minden arról szól, hogy hogyan pusztulnak ki fajok, miképpen csökken az élőhelyük (Magyarország tekintetében elég a fecskére, a gólyára, a közönséges verébre, illetve a rovarvilág bizonyos egyedeire gondolni). A medve más trendet mutat; a baj csak annyi, hogy ezzel a jelenséggel még nem tud mit kezdeni a társadalom.
A szakember úgy véli, tudatosabban kellene kezelni az új helyzetet, világos célkitűzésre volna szükség, hogy mit szeretnénk kezdeni a Magyarországon is előforduló medvékkel. Nem maradhat ugyanaz a hozzáállás, hiszen míg harminc évvel ezelőtt nem volt jelen az állat, addig most Aszód, Gödöllő, Isaszeg környékén is felbukkant, ezért új válaszok kellenek. Továbbá
félrevezető az a minden előfordulásnál megjelenő hivatalos álláspont, hogy csak kóborló medvék tévedtek át hozzánk a szaporodási időszak alatt.
A társadalmi egyeztetés sem maradhat el; a természetvédelmet, a vadgazdálkodást, a növénytermesztést, az állattenyésztést és a turizmus-vendéglátást egyaránt érinti a helyzet. De van egy ennél súlyosabb kérdés is: azzal nincs probléma, ha az Északi-középhegység zárt részein előfordul a medve, de ha elindul az alföldi, dombvidéki területek, valamint a Dél-Pest és az Észak-Bács-Kiskun megyei telepített erdők felé, amelyek közelében lakott övezetek találhatók, akkor ez növeli a közvetlen találkozások lehetőségét – ezt pedig el kell kerülni.
A medvének félnie kell az embertől, az embernek pedig tudnia kell, hogy a medve nem játék.
Erőteljes hatással járó riasztásra van szükség; a hang- és a fényeszközök nem elégségesek, olyan módszerek kellenek, amelyek mérsékelt fájdalmat okozhatnak az állatnak (ilyen a gumilövedék, a villanypásztor és a nagytestű pásztorkutyák által nyújtott védelem). A fokozott védettségen is módosítani kell, hogy adott esetben vadászható, gyéríthető legyen a medve, a halálos fenyegetéssel járó helyzetekben pedig kiiktatható.
Énekeljünk az erdőben
A klíma, az időjárás, a természeti folyamatok, az élőhelyek, az állományok nagysága mind-mind változásban van, a medvék kezelése nem épülhet ugyanazokra a mantrákra évtizedeken keresztül, állítja Heltai Miklós. A vadgazdálkodóktól, az állattenyésztőktől és a növénytermesztőktől sem várható el, hogy minden, a medvék által okozott kárt elviseljenek. A befogásnak, áttelepítésnek nincs értelme, mert a nagy mozgáskörzet miatt a példányok visszamehetnek az elfogás helyszínére, az pedig nem elfogadható, hogy egy korábban szabadon élő állatot állatkertbe zárjanak.
Heltai ráadásul nem is kellene nagyobb erőforrásokat átcsoportosítani: jelenleg is van erdő- és vadgazdálkodás, természetvédelem Magyarországon, az alapvető tudás, tudományos és szakmai háttér, a végrehajtó kollégák szerinte rendelkezésre állnak, a döntések, a gondolkodás átalakítására van szükség. Értelemszerűen veszélyes állatról van szó, ezért fokozott óvatosság szükséges hozzá, de mint mondja, azért nem olyan vérmes, mint ahogyan azt sokan gondolják. Példaként Székelyföldet hozta fel, ahol a legnagyobb a medvesűrűség, mégsem hallunk rendszeres „medveáldozatokról”, többségében csak a nyomukat, ürüléküket találják meg a helyiek.
De a túrázóknak bizonyosan új szabályoknak kell megfelelniük, ha olyan helyre mennek kirándulni, ahol a medvével találkozhatnak:
csoportokban, hangosan társalogva, esetleg énekelve sétáljanak, hogy a medve felfigyeljen rájuk és elkerülje őket.
Sátrazás esetén az élelmiszert a saját sátruktól távol (például egy másik sátorban vagy fára felakasztva) helyezzék el, hogy ha jön a medve, ne botoljon az emberekbe.
Amennyiben mégis összefutnánk egy medvével, kerüljük a szemkontaktust, távolodjunk és biztonságban hagyjuk el a helyszínt, a medvés szelfiket, videókat felejtsük el, a bocsokat pedig ne simogassuk. (További hasznos tanácsokért érdemes ellátogatni a Bükki Nemzeti Park weboldalára, ugyanis készítettek még 2018-ban egy részletes útmutatót, hogy mit csináljunk, ha medvével találkozunk.)
Jön a farkas is
A szakember a medvékkel kapcsolatos beszélgetésünk során elmondta, nem csak ez az egyetlen állat, amelynek nő a populációja: a farkas magyarországi jelenléte is erősödik, az Északi-középhegységben jelentős állományok alakulnak ki. Az egyébként déli elterjedésű aranysakál is egyre többször fordul elő északabbra fekvő területeken, a példányszáma pedig az egy-két kóbor egyedről több mint tízezer fölé nőtt.
Hasonló tendenciát mutat a vadlúd, a borz, a gímszarvas és az őz is – utóbbiból száz évvel ezelőtt tízezer darabot becsültek, ma már 400 ezres a becsült populáció nagysága hazánkban. A vaddisznók száma is növekedett, amelynek az afrikai sertéspestis szabott gátat. Ezzel egyidőben természetesen vannak „vesztes” fajok is a fentebb már említetteken túl: a fogoly gyakorlatilag kipusztult, a mezei nyúl és a fácán állománya folyamatosan csökken, utóbbit csak azért érezzük kevésbé, mert a tenyésztésük ezt elfedi.
Legutóbb a vadmacska fajmegőrzési programmal foglalkozott részletesen a Narancs.hu.
