Ebola: gyógyír a járványra?

A tű fokán

Tudomány

Minden idők legpusztítóbb Ebola-járványa nyomán kiderült, hogy a gyógyszergyárak igenis dolgoznak az ellenszeren, és az első eredmények biztatóak. De miért nem sikerült korábban?

A kutatások szerint a múlt év végén kezdődött Ebola-járvány (lásd: Nyomában a halál, Magyar Narancs, 2014. április 10.) legalább 3100 megbetegedést okozott és 1560 áldozatot szedett – s ez még csupán tragikus részeredmény. Ráadásul az adatokat közzétevő WHO szerint mindez erősen alábecsült: az elmaradott egészségügyi infra­struktúrával megvert, szegény afrikai területeken a családok is vonakodnak bejelenteni szeretteik betegségét, pláne halálát – így a fertőzések száma akár tízezres nagyságrendű lehet. A Guineából kiinduló és a határ menti Sierra Leone-i és libériai területekre is átterjedő epidémia e három állam szinte minden régiójában felütötte fejét, hovatovább felbukkant Nigériában (a legnépesebb fekete-afrikai államban), Szenegálban és a Kongói Köztársaságban is! Igaz, hogy a vizsgálatok szerint ez utóbbi területen egy, a nyugat-afrikaitól teljesen független, önálló járvány alakult ki, az epidemiológiai szakemberek nem kis ijedtségére. (Éppen Kongó északi területein okozott először megbetegedéseket az Ebola-vírus, még 1976-ban.) A nyugati államok továbbra is a fertőzés továbbterjedése miatt aggódnak: hétfői hír szerint már Stockholmban is vizsgálnak egy gyanús tüneteket mutató, Afrikából érkezett férfit.

Elsőre meghökkentőnek, de egyben reménykeltőnek is tűnik a hír, mely szerint ezen a héten embe­re­ken kezdenek tesztelni egy Ebola elleni oltóanyagot. Nem kell félni, az önként jelentkezőket előzőleg nem fertőzik meg a vírussal: „csupán” arra kíváncsiak, hogy milyen mellékhatásai vannak a szer alkalmazásának, s hogy egyáltalán kiváltja-e a szer a biztonságos immunválaszt. Az amerikai és brit orvosok irányítása alatt álló, a fertőző betegségekkel és allergiával foglalkozó amerikai kutatóintézet, a National Institute Of Allergy and Infectious Diseases (NIAID) által koordinált kísérletsorozat ezt követően is folytatódik Nagy-Britanniában, Gambiában, Maliban és talán Nigériában is. Szomorú tény, hogy a járvány által érintett államokban pont az egészségügyi infrastruktúra tragikus helyzete miatt nem lehet elvégezni a teszteket. A szerről annyit lehet tudni, hogy a jeles GlaxoSmith­Kline gyógyszergyár és a NIAID együttműködésében fejlesztették ki, s állítólag remekül teljesített a csimpánzoknál. S nem is ez az egyetlen kísérleti vakcina – a másikat a kanadai közegészségügyi ügynökség (PHAC) fejlesztette ki az iowai New Link Genetics kutatócég közreműködésével. A projektben főszerepet játszó kanadai kormány a hírek szerint már augusztus első felében 800-1000 vakcinát szállított le Libériába, a helyi kormány kérésére – még nem tudni, végül kinek adták be a védőoltásokat.

 

Van gyógyír?

Eközben a már megbetegedettek kezelése terén is komoly előrelépés történt, ami azért érdekes, mert hivatalosan még nem is létezik igazolt, vírusspecifikus gyógymód az Ebola okozta fertőzésre. Az alkalmazott kezelések alapvetően támogató jellegűek, s az orvosok elsősorban arra törekednek, hogy minimalizálják a kifejezetten invazív beavatkozásokat (amelyek több kárt okoznának, mint hasznot). Ennek keretében igyekeznek fenntartani a szervezet elektrolit- és folyadékegyensúlyát és elkerülni a dehidratációt. Kezdetben antikoagulánsokat (vérhígítókat) adagolnak, hogy így előzzék meg az ereken belüli (intravaszkuláris) vérrögképződést, később azután éppen az ellenőrizetlen, a nyálkahártyákon keresztül történő vérzések meggátlása a cél – ekkor jöhetnek a véralvadást segítő szerek. Emellett stabilizálni kell az oxigénszintet, csillapítani az erős fájdalmakat, és alkalmanként külön kezelés szükséges a bakteriális és gombás eredetű másodlagos fertőzések elkerülésére.

De léteznek kísérleti gyógymódok is: mindenekelőtt a monoklónozott antitesteket tartalmazó ZMapp és a vírusok RNS-interferenciáját befolyásoló TKM-Ebola. (Bővebben az Egérből dohányba című keretes írásunkban.)

Mióta e szerekről tudomást szerzett a nagyközönség, indulatos disputa zajlik, hogy vajon miért nem kerültek elő korábban, s miért nem vetették be őket szélesebb körben a fertőzés által leginkább sújtott nyugat-afrikai területeken? Más szakértők viszont éppen amellett érvelnek, hogy veszélyes és etikátlan volna voltaképpen kipróbálatlan szereket tesztelni szegény, elmaradott vidékek betegein, pláne, hogy korábban éppen a nagy nyugati gyógyszermultikat vádolták korántsem önkéntes harmadik világbeli betegeken végzett emberkísérletekkel.

Az érezhetően erős nyomás alá helyezett WHO szakértői testülete végül maga is támogatta, sőt szorgalmazta a még teljes mértékben ki nem próbált szerek alkalmazását – mind az Ebola kezelésében, mind megelőzésében. Persze ők is tudják, hogy a szükséges kezelések körének meghatározása és igazságos mértékű elterjesztésük további tárgyalásokat igényel.

Nos, a fenti szereket valóban kipróbálták a mostani járvány némely, az eljárásba beleegyező betegén, s az eredmények legalább annyira ellentmondásosak, mint biztatóak. Először két Nyugat-Afrikában megfertőződött amerikai állampolgár kapott kezelést a Mapp Biopharmaceutical gyógyszergyár által kifejlesztett kísérleti szerrel augusztus 21-én, és mindketten gyógyultan távoztak. Ennek nyomán három libériai egészségügyi dolgozó is hasonló kezelésben részesült augusztus folyamán. Ugyanakkor az is igaz, hogy a három, a ZMappal kezelt libériai orvos közül az egyik (dr. Abraham Borbor) a kezelés dacára augusztus 24-én belehalt az Ebola okozta megbetegedésbe, s egy 75 éves spanyol katolikus papon, bizonyos Miguel Pajaresen szintén nem segített a különleges kezelés. Az elmúlt hét végén a további két libériai egészségügyi dolgozó (egy orvos és egy asszisztens) gyógyultan távozott egy kezelési központból, annak köszönhetően, hogy ők már a betegség korai fázisában kaptak ugyanebből a készítményből.

A ZMappot a Mapp gyógyszergyár különböző részlegei, a kanadai Defyrus cég, a projektet részben finanszírozó Egyesült Államok kormánya és a szintén beszálló kanadai közegészségügy (PHAC) együttműködése nyomán fejlesztették ki. De kanadai a másik érintett gyógyszercég is: a vancouveri Tekmira fejlesztette ki
a másik emlegetett ellenszert, a TKM-Ebolát. Először idén januárban tesztelték klinikai körülmények között abból a szempontból, hogy jelent-e veszélyt egészséges emberekre. Noha az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelete (FDA) júliusban eljárást kezdeményezett a szer használatával kapcsolatban, és felfüggesztette a további teszteket – mivel néhányan influenza-szerű tünetekkel reagáltak a kezelésre – augusztusban („szükség törvényt bont” alapon) mégis megadták az engedélyt a TKM-Ebola felhasználására, igaz, csak a felügyelet által meghatározott úgynevezett kiterjesztett hozzáférés alapján, ugyanis átmenetileg továbbra is fenntartották a klinikai tesztek felfüggesztését. Hasonlóképpen engedélyezték a ZMapp használatát, s ígéretes kísérleteket folytatnak egy további, immár harmadik szerrel (ez a Japánban eddig influenza ellen alkalmazott Favipiravir), ebbe a sorba illeszkednek a bevezetőben említett klinikai vakcinatesztek is.

 

Hiedelmek, legendák

A kutatásban elért friss eredmények is azt sejtetik, hogy az Ebola-vakcinához és ellenszerhez hasonló, létfontosságú anyagok kifejlesztését eddig sem az orvostudomány fejletlensége vagy a biomérnöki innovációk hiánya gátolta.
A nagy gyógyszergyártóknak egyszerűen nem érte meg olyan szereket gyártani, melyeket legfeljebb kisszámú és amúgy is fizetésképtelen betegpopuláció gyógyítására használnának fel. Valószínűleg a most hirtelen előkerült szereket sem az alig kontrollálható járvány eszkalációja nyomán fejlesztették ki. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a már évek óta folyó kutatásokat a bioterrorizmustól való félelem indukálta – az efféle beruházásokban rendre fontos szerepet játszott a kutatóműhelyeknek, gyógyszergyáraknak juttatott állami (főleg amerikai, kormányzati) pénz. Az eset azonban mintaértékű. Könnyen lehet, hogy éppen az ilyen vegyes üzleti megoldások, a privát tőke és az állami beruházások kombinációja révén lehet a ritkán előforduló, de veszélyes betegségek ellenszereit felkutatni úgy, hogy ez a profitorientált cégeknek is megérje.

Más kérdés, hogy a vakcinák váratlan előbukkanása megerősíti a konteómániások azon vélekedését, hogy az Ebola voltaképpen egy katonai biofegyverprogram szerencsétlen, elszabadult mellékterméke – rosszabb esetben éppen egy több évtizedes tesztsorozat fináléjának lehetünk tanúi. (Ezt a paranoid összeesküvés-elméleti verziót már két évtizede celluloidra rögzítették Hollywoodban: az Outbreak című filmet nálunk Vírusként vetítették.) Amúgy a betegség eredetére vonatkozóan még ez a leginkább high-tech típusú babona, ugyanis a járvány leküzdésén munkálkodó szakembereknek még egy hatékony vakcinával a kezükben is meg kell küzdeniük az olyan hiedelmekkel, melyek szerint a betegséget rontás, gonosz varázslók, boszorkányok vagy éppen maguk a „nyugati” orvosok okozzák. A végső stádium persze a hazug helyi kormányzat által propagált betegség tagadása: egy zavargás során ennek jegyében „szabadítottak ki” fosztogató libériai tüntetők számos, Ebolával fertőzött beteget egy elkülönítő központból. Többek között éppen az ilyen esetek miatt eddig ebből az országból került ki a legtöbb áldozat.

Egérből dohányba

Már a tavaly novemberben, makákókon végzett kísérletek nyomán publikált eredmények is azt sugalmazták a kutatóknak, hogy érdemes úgynevezett mono­klónozott antitestekkel foglalkozni. Ha az indukált fertőzést követő 24 órán belül alkalmazták a kezelést, a megbetegített majmok túlélték az Ebolát. Később az is kiderült, hogy ha 48 órán belül adják be az antitesteket, akkor is 50 százalékos a túlélés (bár 4 kísérleti majomból kettő túlélése statisztikai szempontból nem túl releváns). Mindenesetre az antitestek előállítása a legmodernebb biomérnöki, biotechnológiai trükkök és transzgenikai módszerek segítségével történik – a gyártó ZMapp mellett jellemző módon az egyik legnagyobb dohányipari konszern, a Reynolds közreműködésével. A farming, azaz termesztés, kertészkedés és a gyógyszerészeti, azaz pharmaceutical szavakból keletkeztetett beszédes mozaikszóval pharmingnak nevezett eljárás során először egerekbe fecskendeznek Ebola-antigéneket, azaz a vírus olyan részeit (például speciális fehérjéit), melyek immunválaszt hívnak ki. Ezután kiveszik a lépüket, s ebből eltávolítják a B-limfociták által termelt legjobb antitesteket, és ezek segítségével hibrid sejteket, úgynevezett hibridómákat állítanak elő. Ehhez el kell különíteni és ki kell vonni azt a gént, amely az antitesteket kódolja, és ennek bizonyos részeit ki kell cserélni olyan szakaszokra, melyek emberi fehérjéket kódolnak – ezt az eljárást nevezik humanizációnak. A ZMapp egy úgynevezett vírusvektorok használatán alapuló, gyors antitesttermelő platformot használ a humanizált, monoklónozott antitestek gyártására. Élő laborokként dohánynövények szolgálnak, melyeket géntranszfer céljaira alkalmazott, a növényen tumort okozó Agrobacterium-kultúrák segítségével fertőznek meg a vírussal, majd ezekből szüretelik le a monoklónozott antitesteket.

A Tekmira ezzel szemben más úton próbál küzdeni a vírus ellen: olyan kicsiny interferáló RNS-félék kombinációját állítja elő, melyek az összesen hétféle fehérjét tartalmazó Ebola-vírus három kulcsfontosságú proteinjére hatnak, lecsendesítve azok szintézisét.

Neked ajánljuk