Lassan nem kelt meglepetést, hogy évről évre mind kiterjedtebb erdőtüzek tombolnak az északi félteke hatalmas vadonjaiban. A Szibéria tajga és tundra övezeteiben pusztító tüzek jól szemléltetik, hogy milyen hatása lehet az emberi eredetű gázkibocsátás okozta felmelegedési tendenciáknak.
Jakut helyzet
A szibériai erdőtüzek először 2019-ben keltettek nagyobb visszhangot. De nem csupán az akkori tüzekhez, hanem még a tavalyi rekordforró évhez (lásd: Bajban a tajga, Magyar Narancs, 2020. augusztus 2.) képest is romlott az idén a helyzet Szibériában, mindenekelőtt Jakutföldön (hivatalos nevén a Szaha Köztársaságban). Az erdőtüzeknek és a tőzeglápokat sújtó tűzvészeknek az idén már május–júniusban mind több rekordot hozó oroszországi hőhullám alapozott meg. Csekélység, hogy már május végén magasabb hőmérsékleteket (25–30 fokokat) mértek a sarkvidéki (a Spitzbergák, a Ferenc József-föld és a Kola-félsziget között fekvő) Barents-tenger ilyentájt még éppen csak kiolvadt partvidékén, a sarkkörön túl, mint a frekventált spanyol és olasz tengerparti üdülőhelyeken. Az extrém magas hőmérsékleteket egy a mostani észak-amerikaihoz hasonló, makacsul egy adott kiterjedt régió felett tartózkodó magas nyomású rendszer és az általa csapdába ejtett forró levegő (egy úgynevezett hőkupola) okozta. Ennek hatására Nyugat-Oroszország bizonyos részein a sokévi átlagnál 20 fokkal mértek melegebbet, de a felmelegedés mértéke Szibériában is, ahol szintén kiépült egy hőkupola (lásd keretes írásunkat!) elérte a 15 fokot. A durván meleg idő a sarkkör vidékén és azon túl a korábban örökké fagyos talaj (a permafroszt) kiolvadását okozza, ami több szempontból is kritikus helyzetet teremt. Egyrészt gazdasági üzemek, komplett települések, infrastrukturális hálózatok (utak, vasútvonalak, csővezetékek) épültek az évezredek óta folyton fagyott, tehát mind ez idáig stabilnak hitt talajra, amely egyszerre inogni kezdett alattuk, számos balesetet, környezeti katasztrófát okozva (igaz, mint a tavalyi norilszki gázolajszennyezés is bizonyítja, ehhez azért hozzájárulhat az emberi felelőtlenség is). Ráadásul az örökké fagyott tőzeg (lassan bomló, közben mindinkább szenesedő növényi eredetű szerves anyag) alkotta talajok a kiolvadás után a melegben viszonylag gyorsan veszítik el a maradék víztartalmukat, pláne a felső rétegben, ami makacs, nehezen elfojtható tőzegtüzek kialakulásához vezet. Jellemző, hogy ezek sokszor a késő őszi–téli hidegek beállta után is tovább parázslanak, és a következő szezonban ismét fellobbannak. A gyanú szerint az idei év tundratüzei sokszor még az előző szezon tűzfészkeiből, az úgynevezett zombitüzekből alakultak ki. Az erdőtüzek természetesen fokozott mértékben sújtják a délebbre található, inkább tűlevelűek dominálta tajgaövezetet is. A gyér csapadék és a nagy meleg nyomán kiszáradó, gyantában és más hő hatására felszabaduló (majd levegővel keveredve gyúlékony elegyet alkotó), illó anyagokban gazdag tűlevelű erdők remek gyúanyagot biztosítanak az egész erdőségeket felemésztő, rendkívüli sebességgel terjedő természeti tüzek számára.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
