Brazil kör - Aszály Amazóniában

Tudomány

Évtizedes rekordokat megdöntő amazóniai szárazságról, kiapadó folyókról, milliónyi bomló haltetemről, szomjan halt állatok hulláin lakmározó keselyűkről szóltak az elmúlt hetek hírei a nyomtatott és az elektronikus sajtóban. De vajon belefér-e mindez a klimatikus tényezők szokásos ingadozásába? Mi köze az idei aszálynak az erdőirtáshoz, a globális felmelegedés teóriájához, avagy az idén tapasztalt intenzív hurrikántevékenységhez?

Évtizedes rekordokat megdöntő amazóniai szárazságról, kiapadó folyókról, milliónyi bomló haltetemről, szomjan halt állatok hulláin lakmározó keselyűkről szóltak az elmúlt hetek hírei a nyomtatott és az elektronikus sajtóban. De vajon belefér-e mindez a klimatikus tényezők szokásos ingadozásába? Mi köze az idei aszálynak az erdőirtáshoz, a globális felmelegedés teóriájához, avagy az idén tapasztalt intenzív hurrikántevékenységhez?

Látszólag sok mindent tud a közönség az Amazonas-vidékről - főképpen persze a természetfilmes csatornák buzgó nézői, továbbá a Verne Gyula- és a Molnár Gábor-életmű lelkes olvasói. Sokan hallottak arról is, hogy az Amazonas-medencében található a föld legkiterjedtebb esőerdeje, amely egyben bolygónk tüdeje is - mint ahogy arról is sokan értesültek, hogy a fakitermelés és a megművelhető földterületekért folytatott erdőégetés rohamosan fogyasztja az esőerdőt, földünk tán leggazdagabb ökológiai élőhelyét. Most meg azt kell látnunk a tévében, hogy a természet - mely, hogy ad absurdum vigyük az antropomorfizációt, már sokadszor mutatja ki az ún. természeti szépségek iránti riasztó közönyét - maga pusztítja saját magát. Az ember naivan azt gondolná, hogy az esőerdő onnan ismerszik meg, hogy mindennap esik benne az eső; de hát ez persze csacskaság, s hogy megértsük, miért, legalább röviden meg kell ismernünk, hogyan is "működik" földünk legbővebb vizű folyamrendszere.

Siet beléje

Az Amazonas európaiak általi felfedezése óta az utazók, no és persze a helyi lakosok csodá-latának tárgya (hogy szegény bennszülötteket se felejtsük ki a sorból). Természettudományos tárgyú kvízkérdések rajongói már vágják is, hogy az Amazonas, konkrétan a Nílus mellett, egyike a föld két leghosszabb folyójának - jellemző, hogy az Amazonas forrásvidékének fel-fedezésére csupán ebben az évtizedben került sor (mint látni fogjuk, ez a térség egy csöppet vadregényesebb, mint a klinikával súlyosbított Schwarzwald). 2001-ből származó tudásunk szerint a forrás helye a perui Andokban, ott is az 5597 méter magas Nevado Mismin található: a bővízű forrás tartalma utóbb a Río Apurimacba ömlik, ami az Ucayaliban folytatódik, ez pedig a Mara–ónnal való egyesülése után a továbbiakban Amazonasnak neveztetik. S mindez csupán az Amazonas-medence perui oldala: a teljes vízgyűjtő terület nagysága meghaladja Európáét, s a mellékfolyók (Putumayo, Rio Negro, Purús, Madeira, Tapajós, Xingu - hogy csak a legjelentősebbeket említsük) maguk is rendkívül bővizűek. Mindebből azonban az is következik, hogy egy a medence nagy részét sújtó aszály számos területi-klimatikus tényező szerencsétlen együttállása miatt következhet be.

Tiszta, száraz

Bármily meglepő, de a több hónapos szárazság önmagában nem szokatlan dolog az Amazonas-medencében, ti. a vízgyűjtő nagy részén igenis előfordul egy éves rendszerességű száraz évszak. Ez az Amazonas medencéjének közepén júniusban kezdődik, és egészen október végéig tart. Ezt persze követi a folyó járása is: az Amazonas minden évben novemberben kezd áradni, és ez tart egészen júniusig, ami után rendszerint apadás következik (a mellékágak vízjárása pedig korántsem áll szinkronban az anyafolyaméval). Az idei fejlemények csupán extremitásukban tértek el az évről évre tapasztaltaktól: a kutatók szerint utoljára az 1963-64-es szezonban volt ekkora szárazság, ám a vízszint akkor sem csökkent ilyen nagyon; szemtanúk szerint bizonyos pontokon 15 métert is apadt a folyó (csak tájékoztatásul: az átlagos mélység az esős évszakban 40 méter, az átlagos szélesség pedig több mint 40 kilométer!). A mellékfolyókat sok tekintetben még jobban sújtotta az aszály: a tévék előszeretettel mutattak szinte teljesen kiszáradt mellékágakat meg a maradék sekély vízben tömegesen döglődő halakat - leginkább persze piranhákat. Az meg persze már a dolgok természetéből adódott, hogy mire idáig is eljutottak a katasztrofális szárazság képei (közvetlenül az után, hogy a közönség már éppen unni kezdte a madárinfluenza-pánikról és a rá mintegy logikusan következő állati genocídiumról szóló tudósításokat), eleredt az eső a vízgyűjtő terület egy jelentős részén: a meteorológiai jelentések szerint az Amazonas-völgyben mostantól nap mint nap kiadós trópusi zápor várható. Más kérdés, hogy a torkolat felé haladva fokozatosan csökken a folyó esése, így a várható árhullám csak lassan éri el az Amazonas alsó szakaszát, ráadásul a felduzzadt folyóvizek a mellékágakból és az árterületről a főmederbe sodorhatják a milliónyi bomló s ezáltal mérgező-fertőző hal- és más állattetemet, ami további pusztulást okozhat a folyam élővilágában - ráadásul a környéken élő emberek életét-egészségét is veszélyeztetheti. A helyi erőket nyilván sok szempontból idegesítheti a mostani helyzet: egyrészt rettenetes a bűz a dögök miatt, másrészt a némileg undorító környezet elriasztja a turistákat, akik ugye a pénzt is hozzák magukkal, harmadrészt a haszonállatok is tömegesen pusztulnak a szomjúságtól meg a fertőző víztől; továbbá az sem járja, hogy a milliónyi hal még az előtt dögöljön meg, hogy az arra érdemesült szakemberek kifogták és a halpiacra szállították volna őket.

Eső veri

Az Amazonas-medence és a gigantikus folyam egész vízgyűjtő területe két tényező szerencsés együttállásának köszönheti, hogy az év nagyobb részében (mondjuk kétharmadában) földünk legnedvesebb, csapadékban leggazdagabb vidékei közé tartozik. Egyrészt a medence nagyobb része a tropikus konvergenciazónába tartozik, ahol tartósan alacsony légnyomás mellett rendre felemelkedik a meleg, nedves levegő, aminek gyakori esőzés lesz az eredménye. Másrészt az óceán felől érkező délkeleti és északkeleti passzátszelek is bőséges mennyiségű nedves levegőt szállítanak (az efféle szelek angol neve, ha lehet, még kifejezőbb: Trade Winds), ami az Andok hegyláncába ütközve megint csak hatalmas esőzéseket okoz. A most lezárult nyári-kora őszi periódusban viszont a már említett feláramlási zóna némileg északabbra, a karibi térségbe tolódik (nem véletlenül formálódnak ekkor ebben a zónában évről évre a trópusi ciklonok, köztük a hurrikán erősségűek is), ráadásul átmenetileg a tenger felől is elapad a meleg, nedves levegő utánpótlása. Idén különlegesen magas tengervízi hőmérsékleteket mértek Afrika partjainál, illetve a Mexikói-öbölben - egyes feltételezések szerint ez a tény megváltoztatta a térség teljes légkörzé-sét, s folyamatosan száraz levegőt szállított az Amazonas vidékére. Mások szerint az idei extrém szárazság annak köszönhető, hogy idén még a szokásosnál is északabbra tolódott el a trópusi konvergenciazóna (meglehet, ez a tény viszont összefügg az idei hurrikánszezon szokatlan hosszával és intenzitásával). Egyébként a mért adatok szerint az átlagosnál szárazabb évek periodikusan visszatérnek: 1923-ban és 1963-64-ben volt hasonlóan száraz idő - igaz, akkor a mostaninál nagyobb vízállást mértek -, ugyanakkor, hogy tovább csavarjunk a dolgon, az Amazonason sem most tapasztalták az évszázad legalacsonyabb vízállását. Egy-egy extrém év a statisztikai átlag szempontjából nem oszt, nem szoroz, amíg a mért adatok szórása bizonyos határokon belül marad.

A leginkább vadregényes magyarázat sze-rint az idei aszály konkrétan is kapcsolatban áll azzal a ténnyel, hogy a korábban bevallottnál is nagyobb mértékben csökkent az Amazonas menti erdőterület - az Imazon nevű független brazil természetvédelmi szervezet tavalyi jelentése szerint az erdőirtások és -foglalások immár a teljes erdőterület 47 százalékát érintik. Márpedig, így a magyarázat, az irtások jelentősen megváltoztatják a térség mikroklímáját (már ha egy-egy kontinensnyi zónára alkalmazhatjuk a kicsinyítő jelzőt): csökken a levegő nedvességtartalma, ezáltal az esők gyakorisága. A szavanna, a mezőgazdasági terület, pláne a transzamazóniai autópálya jóval kevesebb vizet bír tárolni, mint az eredetileg ott burjánzó dzsungel. A kutatók szerint ez a magában is igen jelentős és súlyos ökológiai probléma legfeljebb csak tovább árnyalta az idei aszály okozta problémát; mindazonáltal a fő okok nem erre vezethetők vissza. Ahogy azt sem gondolja a kutatók többsége, hogy az idei szárazság összefüggésben lenne a globális felmelegedés hipotézisével, azaz nem hisznek abban, hogy az idei extrém időjárás tendenciává válhat. Ahogy mondani szokás: ha megérjük, meglátjuk.

Neked ajánljuk