CeBIT ´99: Adatmentôk és médiamobilok

  • J-Bone
  • 1999. április 8.

Tudomány

A március végén rendezett éves CeBIT információtechnológiai Expo a világ legnagyobb ilyen jellegû megmozdulása, a felhajtás még a rivális Las Vegas-i Comdexen is túltesz. A Hannover környéki autópályákat a kiállítás alatt reggel és este egyirányúsítják, hogy ne okozzon fennakadást a napi százezer látogató. Pedig a CeBIT ma már nem kifejezetten a Nagy Bejelentések Kiállítása, valószínûleg mi is gyorsabban túltettük volna magunkat rajta, ha a neten úszunk rá az infókra, ahelyett, hogy könyökkel törünk utat magunknak.

Az információtechnológiai ipar legfontosabb újdonságait felvonultató Expót 1970 óta minden tavasszal megrendezik. A részvétel bizonyos körökben presztízskérdéssé vált, ma már egy gyártó sem engedheti meg magának, hogy egy termék piacra dobását akár csak hetekkel halassza a CeBIT miatt. A kiállítás maga egyre intenzívebben van jelen a számítógép-hálózaton, a sajtótájékoztatókat élõben követhetjük a weben, sõt egy háromdimenziós virtuálisvalóság-modell segítségével körülnézhetünk a placcon. A hét és fél ezer kiállítónak több mint a fele német cég, és ma már többen jönnek Tajvanról, mint az Egyesült Államokból. Magyarországról 17 kiállítót regisztráltak, köztük az adatmentésrõl híres Kürt Rt. - a kovbojkalapos adatmentõk csúnyán összeégett számítógép-alkatrészekbõl készített installáció fölött riogatták a paranoiás IT-menedzsereket - és a nyelvhelyesség-ellenõrzõ szoftvereket fejlesztõ Morphologic is felvonult.

Az eredetileg a szakmai elit számára létrehozott rendezvény egyre vidámparkszerûbb külsõt ölt, ugyanis ma már jegybevételeinek jelentõs hányadát az érdeklõdõ felhasználók csengetik be a pénztárba. A hétvégi napokon a pavilonokat elöntötték a német középiskolások, egy-egy népszerûbb gyártó - például a háromdimenziós gyorsítókártyákat fejlesztõ 3Dfx - standjánál tömegbe verõdve bámulták a kivetítõket a látogatók. Az idõközben gigantikus méretûvé nõtt CeBIT-bõl kivált a CeBIT HOME, a nyár végén megrendezendõ szórakoztatóelektronikával és "háztartási informatikával" foglalkozó leányvállalkozás (a tavalyi CeBIT HOME-ról lásd: Szappanopera személyhívóra, Magyar Narancs, 1998. szeptember 3.). A cégóriások pénzfaló marketinggépezetével szembesülve megérthejük azt is, miért olyan irreálisan drágák bizonyos szoftverek és hardverek.

Az eszméletlen verseny koreográfiája nagy vonalakban a következõ: a piacvezetõ nyugati óriáscég kijön méregdrága új termékével, amely a megjelenéstõl számított három hónapon belül általában már kapható

a keleti dzsunkacégek

által leklónozott, olcsó másolat formájában, hasonló külsõvel, de féláron és kétes teljesítménnyel. Ezt bizonyítja az Apple új csodafegyvere, az iMac dizájnjának gyors elterjedése is: a türkizkék-áttetszõ külsõvel, lekerekített formákkal rendelkezõ egér, szkenner és billentyûzet már megjelent a tajvani gyártók kínálatában is. Ezek az USB interfészen keresztül felcsatolható eszközök megfelelõ szoftverrel ellátva használhatók PC-hez és Machez is, bár PC-hez furcsa módon még nem kaphatók hasonló stílusban fröccsöntött házak és monitorok. Monitorban egyébként ma már a hordozható gépekbõl kinõtt lapos asztali LCD képernyõ a sláger, a nagyobb méretû kijelzõk szerepét pedig a még mindig méregdrága, képként a falra akasztható vékony plazmaképernyõk töltik be.

Új szabványokban idén sincs hiány: itt van például az IEEE 1394 vagy Firewire, amelyet a Sony marketinganyagaiban i.LINK-ként emlegetnek. Ezzel a technológiával lehetõvé válik a digitális video valós idejû mozgatása - minõségromlás nélkül - a kamera és a számítógép között. A DV és Digital8 szabványú kézikamerák már rendelkeznek ilyen interfésszel, a számítógéphez súlyos összegbe kerülõ FireWire illesztõkártya pedig a Sony Vaio notebookszériában alapfelszerelésként szerepel, egyfajta hordozható vágóasztallá és webtévéstúdióvá változtatva a könyvnagyságú szilícium erõmûvet.

A legjelentõsebb újdonság a mobil kommunikáció és számítástechnika elõretörése: nem elég, hogy majdnem mindenki rikító színû, a legváratlanabb helyeken a lehetõ legidétlenebb hangon becsörgõ mobiltelefonokkal rohangál, a gyártók víziója szerint a drót nélküli internetkapcsolatot a tömegek számára is elérhetõvé kell tenni. A Nokia és az Ericsson fej fej mellet haladva hozták ki a WAP- (Wireless Acces Protokol) szabványon alapuló, internetesített mobilokat. Ezek határidõnaplóként, telefonregiszterként, sõt elektronikus újságként funkcionálnak. A Nokia a 7110-es modell hírszolgáltatására a CNN-nel szerzõdött.

A médiamobilok

jelenleg még megfizethetetlen árukkal csak ultrasznobok és hitelkártyákkal kitömött üzletemberek számára elérhetõk, de már látom, ahogy pár év múlva a 6-os villamoson Pistike azért nem adja át a helyét a néninek, mert éppen az IRC-n lóg a haverokkal.

A kézi- és tenyérszámítógépek piaca évente többszörösére növekszik. Ezen a területen pionírnak számít a 3COM, amelynek Palm modelljei egyre keményebb versenyben állnak a Philips, a Hewlett-Packard, a Casio és a többiek által gyártott, Microsoft Windows CE operációs rendszert használó minigépekkel. Mindennapossá váltak a színes kijelzõjû gépek, ez persze nagyobb áramfogyasztást is jelent, így serkentve az akkumulátorok fejlesztését. A miniszámítógép-mobiltelefon konvergencia érdekes hibridek kialakulásához vezetett, passziánsz került a telefonba és beépített GSM-modem a kéziszámítógépbe. Az Ericsson szerint az ideális mobil kommunikáció egy végletekig lecsupaszított funkcionalitású, infracsatolós, megbízható mobiltelefonnal és egy, az asztali számítógépen található adatokkal szinkronizálható zsebszámítógéppel oldható meg, míg a Nokia az egybeépített telefon-számítógép konstrukciók hívének tûnik.

A digitális fényképezõgépek

egyre növekvõ felbontásukkal és csökkenõ árukkal hamarosan a hagyományos és a féldigitális fotóapparát kemény konkurensévé válnak. A legújabb Casio rendelkezik egy új, szabványos infracsatlakozóval, melynek segítségével a Nokia 9110 médiatelefonon keresztül azonnal elküldhetjük a brazil tengerparton készített fényképeinket az íróasztalnál gályázó kollégáinknak. Az agyatlan e-mail-képeslapok küldözgetését és a mobil SMS-ezést kombinálva, új fegyvernem tûnt fel a láthatáron, a minden eddiginél fölöslegesebb, ezért egetverõ népszerûséggel kecsegtetõ mobil-e-mail-képeslap.

J-Bone

(rgabor [at] sved [dot] hu)

CeBIT Online

http://www.messe.de/cb99/

http://www.hannover.de/vm/

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.