Cipruserdő Bükkábrányban: Fába szorult idő

  • Dusza Erika
  • 2007. augusztus 9.

Tudomány

"Ezt a kis darabot már a múlt héten elhoztuk a bányából, hogy a látogatók lássák, miről is van szó. Persze, megfoghatja, nyugodtan vegyen is belőle, tartósítás nélkül úgyis hamarosan elporlad", mondja Veres László, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatója, miközben a mocsári ciprust bemutató teremben kalauzol. Lehajolok az üvegtálhoz, amiben egy látszólag jelentéktelen sötét farönk pihen, és török egy kicsit belőle. Ez az anyag tízmillió évvel ezelőtt is volt, és most itt van a tenyeremben. Gondolom, ezért az érzésért lesz valaki régész.
"Ezt a kis darabot már a múlt héten elhoztuk a bányából, hogy a látogatók lássák, miről is van szó. Persze, megfoghatja, nyugodtan vegyen is belőle, tartósítás nélkül úgyis hamarosan elporlad", mondja Veres László, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatója, miközben a mocsári ciprust bemutató teremben kalauzol. Lehajolok az üvegtálhoz, amiben egy látszólag jelentéktelen sötét farönk pihen, és török egy kicsit belőle. Ez az anyag tízmillió évvel ezelőtt is volt, és most itt van a tenyeremben. Gondolom, ezért az érzésért lesz valaki régész.

A miskolci Herman Ottó Múzeumban a múlt kedden jelentették be a sajtónak, hogy a Borsod megyei Bükkábrány lignitbányájában nyolc-tíz millió éves, a középső miocén korból való mocsári cipruserdőt találtak. Az egykor a Pannon-tenger partján álló fák - amelyek pusztulásukkor több száz évesek lehettek - törzsének átmérője két-három méter, egykori magassága pedig akár a hetven métert is elérte. De igazán attól számítanak világszenzációnak, hogy nem megkövesedett, hanem teljesen ép fa formában kerültek elő, ráadásul nagy mennyiségben: tizenhat fa törzsét ásták körbe a markológépek, de valószínűleg a homok alatt továbbiakat is találnak majd a bányamunkások. (A lignit ezekből a ciprusokból és az aljnövényzetből képződött.)

És hogy miképp maradt épségben itt a fa? Ennek okát a környező dűnesort magával ragadó óriási homokviharban, egy folyó irányváltozásában vagy egy tektonikus süllyedés következtében kialakult földcsuszamlásban sejthetjük. A katasztrófa gyors lezajlása során a fákat eredeti, álló helyzetben, úgy négy méter magasságban ölelte körül a beágyazó iszapréteg, így konzerválva őket.

Idővel porladó

A bánya a sajtóbejelentés előtt két héttel értesítette a feltárt leletekről a hazai paleobotanikus és más szakembereket. Hamar kiderült, hogy - korábbi hasonló esetek híján - nincsen kidolgozott módszer arra, hogyan menthetnék meg a fatörzseket az enyészettől. Merthogy a ciprusok, amelyekben már nincs cellulóz, kikerülvén a nedves homok öleléséből, azonnal száradásnak indultak, és ha nem tartósítják őket, pár hét alatt teljesen elporladnak.

A feladat a következő: a tíztonnás fatörzseket rögzíteni és járműre tenni úgy, hogy útközben egyben is maradjanak, majd elvinni valahová, ahol kellő méretű és levegőjű épületet kaphatnak és a tartósításukat is megoldják. (A hetvenes években Visontán találtak már egy hasonló fát, de az szállítás közben szétesett.)

A feltárást a Herman Ottó Múzeum szakemberei végzik. Szerintük azután, hogy a fát megfelelő helyre vitték, cukoroldattal kellene kitölteni az üregeit. Ez az eljárás fél évet vesz igénybe. Bajzáth Judit paleobotanikus szerint viszont már ott helyben kellene fertőtleníteni és kiszárítani, majd műgyantával átitatni a fákat, hogy összeragadjanak a rostok - így biztosan szállítható állapotba kerülnének. Ez hosszú távú megoldást is jelentene. A hasonló állapotú növénymaradványokat egyébként szilikonolajjal tartósítják, ami rendkívül költséges megoldás, és így csak a gyűjteményi tárolásuk lenne megoldva, nem pedig a kiállításuk.

Menteni gyorsan, de ki, hogyan és miből? E kérdések épp a nyári szabadságolások idején merülnek föl, amikor a minisztériumokban még az osztályvezetők sem dolgoznak, ráadásul az sincs eldöntve, kié a kompetencia, illetve a felelősség. Mivel ezek a fák nem tárgyi emlékek, nem a kultusztárcához tartoznak, de nem is a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz.

"Amennyit lehet, a megyei önkormányzat támogatásával elszállítunk, de őszintén szólva nem tudjuk pontosan, mi lesz a fák további sorsa" - mondta a Narancsnak múlt csütörtökön a miskolci múzeumigazgató, arcán komoly aggodalommal.

Senki fája

Másnapra aztán felgyorsulni látszottak az események. A környezetvédelmi tárca sajtótájékoztatót hirdetett a ciprusok tövébe, ahol Fodor Gábor miniszter bejelentette: "Azon fogok dolgozni, hogy a kormányt e feladat mellé tudjam állítani, és a szükséges anyagi, technikai támogatást biztosítsuk ahhoz, hogy a páratlan leleteket meg tudjuk menteni, és a nagyközönség számára láthatóvá tehessük." Ami a mentés költségeit illeti, a miniszter egyelőre csak becsült öszszeget tudott mondani: "Tízmilliós nagyságrend."

"Egy fa" - teszi hozzá egy újságíró az első sorból, merthogy Veres László korábban arról beszélt, az azonnali állagmegóvás darabonként két-, a végleges tartósítás pedig további tíz-tizenkét millió forintba kerülne.

"Nem, nem egy, hanem az öszszes elszállítható fáról van szó. Minden fát elviszünk, ami az emberi technológiával megmenthető. És szeretném megjegyezni, hogy azért vagyunk itt, mert fontosnak érezzük az ügyet, noha nem a mi kompetenciánk" - mondja a miniszter, és ekkor egy hirtelen széllökés némi ciprustörmelékkel hinti be az egybegyűlteket.

"Miért, kinek a kompetenciája?" - kérdem.

"Gyakorlatilag senkié. Ez a senki földje, de mi nem fogunk ezen vitatkozni, mert ez az ország értéke, és teljesen mindegy, hogy kinek a kompetenciája. Mi azért vagyunk itt, hogy cselekedjünk."

A titkos zacskó

A miniszter azt ígérte, a fákat két héten belül az ipolytarnóci őslénypark látogatóközpontjába viszik, majd Haraszthy László szakállamtitkár vázolta a mentési tervet. Eszerint a régi fahajókhoz hasonló módon szeretnék a ciprusokat tartósítani. "Részben vízbe állítva, részben folyamatosan permetezve gondoljuk megőrizni a fákat. A végső, hosszú távú megoldás az impregnálás lehet."

Mata Tibor, a Mátrai Erőmű Zrt. bükkábrányi bányaüzemének igazgatója szerint semmi esély nem lett volna, hogy a fákat helyben hagyják, ott tartósítsák és mutassák be, ugyanis a bánya közepén állnak. A feltárt erdőrészen idáig nem dolgoztak, mindenben támogatták a régészek munkáját, és a szállítás előkészületeiben is segédkeznek, de három-négy hét múlva meg kell kezdeniük ott is a kitermelést.

Csakhogy Bajzáth Judit úgy véli, ha helyben rendesen előkészítik a fákat a szállításra, akkor a kiemelés két hónapot is igénybe vesz. Ha viszont nem fixálják előre a fatörzseket, akkor szerinte nem is érdemes a munkába belefogni, mert nem lesz mit egyben kiállítani. Az Ipolytarnócra tervezett vízben állós-permetezős ötletet pedig azért tartja elhibázottnak, mert a folyamatosan adagolt víztől a nem konzervált fában, a szabad levegőn elszaporodnak az élő szervezetek, így a maradvány rövid időn belül elpusztul. (Ezek a fák nem ember által készített hajók.) A paleobotanikus szerint az lenne a reális, ha csak két, jó állapotban lévő fát mentenének meg, azokat a leghatékonyabb módszerrel tartósítanák, méltó helyen kiállítanák, a többit hagynák a bányában.

Veres László múzeumigazgató a miniszteri vizit ideje alatt mindvégig kis papírzacskót szorongat. Kérdem, mi van benne. Egy új technológia a tartósításra. Aznap dolgozta ki egy munkatársa. Este betette a fát a vegyszerbe, reggelre, nézzem meg, ilyen lett, kemény és nem porlad. Hogy pontosan mi a módszer, egyelőre titok, mindenesetre olcsóbb és egyszerűbb, mint a többi. Igaz, még csak egy kisebb fán próbálták ki.

A Herman Ottó Múzeum négy ciprus elszállítását vállalta. A héten kiemelik és a múzeum kertjében felállított pavilonba viszik a törzseket, amelyeket - feltéve, hogy egyben maradnak - már restaurálás közben megtekinthet a nagyközönség. A többi fát viszik "a pestiek" Ipolytarnócra. Most nincs huzakodás a "leletek" felett, hogy melyik hová kerüljön, mindenki menti, ami menthető. Ahogy tudja.

Légzőgyökér

A mocsári ciprus a nedves talajhoz alkalmazkodó gyökérzete miatt különleges: a felszínen szétterülve akár egy méter magasságig is kiemelkedik a talajból az úgynevezett légzőgyökérzet. A mocsári ciprus napjainkban Ausztráliában, Észak-Amerika déli és délkeleti vidékén honos, Európában csak a déli országok területén terjedt el nagyobb mértékben. Magyarországon Hévízen és Vácrátóton láthatjuk kisebb telepített állományait.

Neked ajánljuk