Esélyegyenlőségi programokkal megragadni az üzleti szektor fantáziáját, és helyzetbe hozni a civileket - ezzel a céllal rendezték meg harmadjára a Civil Licitet. A rendhagyó aukció ezúttal mérsékelt sikerrel járt.
*
Adott egy ország, amelyben az esélyegyenlőség megvalósulása - legyen szó nőkről, romákról, fogyatékkal élőkről, pszichiátriai betegekről vagy szexuális kisebbségekről - kínosan lassan vagy egyáltalán nem halad. Van számos, EU-s pályázatokon induló civil szervezet: ezek tudásából sokkal többen is részesülhetnének, főleg hogy forráshiányosak, és működésüket a pályázási kényszer kiszámíthatatlanná teszi, illetve el is torzíthatja. Végül ott toporognak a vállalati szektor azon képviselői, akik a társadalmi felelősségvállalás (CSR) gyakorlatában túllépnének a szemétszedésen, karácsonyi adományozáson. "Hozzuk össze őket, de legyen annak visszhangja is" - ez járt az ötletgazda Prominart kommunikációs ügynökség fejében, amikor a civil szféra uniós pályázatainak nagy részét kezelő állami tulajdonú ESZA Nonprofit Kft. megbízásából egy rendhagyó aukció ötletével állt elő. (A kezdeményezést a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a forprofit pályázatokat kezelő Mag Zrt. is felkarolta.) Ezen a napon nem antik műtárgyak vagy az elavult civil irodai infrastruktúra technikatörténetileg érdekes darabjai kerülnek kalapács alá: a szervezetek tréningeket, képzéseket, tanácsadást kínálnak megvételre, amelyekért vállalatok versengenek.
Ideális esetben a hasznosított szolgáltatás alakítja a cég működését; az NGO-k bevételre, kapcsolatokra és tapasztalatra tesznek szert; az ügy és a szereplők neve ringlispílként forog a médiában, a szektorok közötti partnerség pedig elhozza a várva várt világbékét. A 2008-as nyitóeseményen másfél millió forint jött össze, tavaly ennek több mint duplája. A zsűri idén a harminc pályázóból tizenöt szervezetet válogatott be a programba, portékáikra mintegy harminc vállalat jelentkezett. A civilek közül volt, aki nő- és családbarát munkahely kialakításához ajánlotta segítségét, más egy vállalati adománybolt megvalósítását vitte volna végig. Számos érzékenyítő, stigmacsökkentő, az integrációt támogató programot is felajánlottak, mindazonáltal hiányoltuk a szexuális kisebbségekkel foglalkozó szervezeteket.
Az Uránia moziban ezen a ragacsosan fülledt délutánon valahogy semmi sem akart összejönni. Egyesek a dugóban akadtak el, több cég az árvíz miatt mondta le a megjelenést, az állami intézmények szónokai pedig bántóan papírízű beszédekkel készültek. "Kevés a licitáló, a nagyvállalat. Csak a Cisco és a Telekom, az állami, önkormányzati cégek közül csak a posta van itt" - jegyezte meg egy tanácsadó cég mellettünk ülő képviselője, aki a megszerzett szolgáltatást tavaly továbbadta rászoruló önkormányzati partnerének. A bányagépekkel és szállítmányozással foglalkozó pécsi Neolit Kft. viszont magának vásárolt lelkesen női esélyegyenlőségi tréninget, kikiáltási áron. A felkínált dolgokért nem kapkodtak az üzletemberek, licitlázról szó sem volt - bármennyire is igyekezett eleinte a Till Attila-Winkler Nóra házigazda páros. A legtöbb termék
kikiáltási áron
vagy kicsivel felette kelt el, a végére három szervezet is pártában maradt. A résztvevők egy része menet közben elszivárgott, és nem is igazán hibáztathatjuk őket. Előfordult, hogy a bemutatkozó kisfilm és kiselőadás ellenére nem volt kristálytiszta, kinek és mire lenne jó a felkínált szolgáltatás; a roma szervezetek pedig inkább csapatépítő tréningnek beillő szolgáltatást hoztak. "Ettől nem lesz más a vállalat. Ezt csak jótékonyságból venném meg" - szögezte le egy cégtulajdonos. A kedvetlen erőlködés hamar egyhangúvá válik; félálomban egy feje tetejére állt világot látunk, ahol nem civilek izzadnak a pódiumon, hanem cégek kelletik magukat, hogy valaki végre gatyába rázza őket esélyegyenlőségileg. Tapsra riadunk fel, újabb sikeres licitáláson vagyunk túl. "Egy ilyen színvonalú tréninget a piaci szereplők ennek a többszöröséért kínálnának, nekünk sokszor több tapasztalatunk van" - mutat rá a gyermekcipőben járó civil szolgáltatóipar versenyelőnyeire Harsányi Bence, a Lelemény Képességfejlesztő Alapítvány munkatársa, a cég HR-eseket képez fogyatékkal élők foglalkoztatásához. Nem kelt el viszont az Artemisszió Alapítvány tréningje, amely a multikulturális környezet hatékonyabb kihasználását segítené. Tavaly a Magyar Telekom elvitte a képzést, és a kapcsolatnak folytatása is lett: a Néprajzi Múzeumban bemutatott A Másik című kiállítást ők szponzorálták. Makádi Zsófia fejlesztési vezető szerint azért jó itt megjelenni, mert a céges kapcsolatépítésnél van mire hivatkozni - márpedig a pályázati pénzekből pedagógusokat, a szociális szektort és a bevándorlásügyet képző Artemisszió szeretne a piacon is helytállva pénzügyileg önállósodni.
A bágyadt hangulatot a több helyen közbeiktatott ún. esélyegyenlőségi stand up comedy-nek kellett volna feldobnia. Van, aki tényleg vicces, még ha nem is cövekel le a témánál (Kovács András Péter), más nem annyira szórakoztató, de helyben marad (Köleséri Sándor), Badár Sándornak viszont egyik sem sikerül. Kérdés, menynyire volt szerencsés például itt és most szakállas niggeres viccekkel és történetekkel előállni, mert a taplósághoz adagolt önirónia olyan kevés volt, hogy gyakorlatilag észre sem lehetett venni. Ja, és tolószék helyett legalább egy ilyen alkalommal lehetne kerekes széket mondani.
(A részt vevő cégekről és szervezetekről lásd a civillicit.hu weboldalt)
