Elárverezett ősleletek

Csontok a kalapács alatt

Tudomány

Egy nemrég elárverezett komplett dinoszauruszfosszília ügye ismét rávilágított arra, hogy számos országban a tudomány érdekeinél előbbre való a magántulajdon gyarapítása.

Június 4-én Párizsban, az Eiffel-toronyban speciális árverést tartottak: egy majdnem teljes, közel kilenc méter hosszú dinoszaurusz-fosszíliára licitálhattak az ősleletek laikus rajongói. A leletet korábban paleontológus szakértő nem vizsgálhatta meg alaposabban. Csupán annyit lehetett róla tudni, hogy csontszerkezetét tekintve hasonlít az Allosaurusokra, de a fogakat, a koponyát és a csípőjét tekintve jelentősen különbözik az eddig előkerült fosszíliák alapján megismert theropoda (két lábon járó, ragadozó) dínóktól, s ez elég alapot ad arra, hogy új fajként tartsuk számon.

 

Múzeumok kíméljenek!

Az ősi ragadozó a kormeghatározás szerint 154 millió éve élhetett, azaz a kései jura korban az észak-amerikai kontinensen, a mai Wyoming állam területén. Mivel innen került elő valamikor 2013 és 2015 között, és magánterületen bukkantak rá, az amerikai törvények értelmében a tulajdonos birtokába került. Utóbbi szempontjából az árverés remekül sikerült: egy amerikai magánszemély vásárolta meg a leletet, a hírek szerint 2,36 millió dollárért, ami még több is, mint az előzetesen elvárt 1,8 millió dolláros irányár. A licitálók között természetesen nem voltak ott a múzeumok és kutatóintézetek – ők álmodni sem merhetnek arról, hogy ennyi pénzt költsenek egyetlen, bármennyire is exkluzív leletre.

Korábban a 2200 nemzetközi szaktudóst képviselő, amerikai Society of Vertebrate Paleontology (Gerinces Paleontológiai Társaság – mert ott ilyen is van) tiltakozott az árverés ellen, és arra kérte a lebonyolító Aguttes auk­ciósházat, hogy halasszák azt el. David Polly, a tudományos érdekvédő szervezet vezetője a Nature oldalain osztotta meg abbéli aggodalmait, hogy tudományos tekintetben releváns fosszíliák kerülnek magánkézbe, ahelyett, hogy közgyűjteményekben őriznék azokat, ahol a tudósok szabadon és nyugodt körülmények között analizálhatnák a leleteket.

A magánkézbe kerülő leletek többnyire elvesznek a kutatók számára: a tulajdonos maga dönthet arról, akarja-e, hogy vizsgálat alá vessék csontkollekciója darabjait, vagy inkább távol tartja azokat a vizslató tekintetektől, és csak a vendégeit szórakoztatja velük. Ráadásul semmi sem garantálja, hogy a megkövesedett csontleleteket szakszerűen tárolja majd, mondjuk, a nappali közepén vagy a csűrben berendezett osszáriumban.

 

Legális csontbiznisz

Nem mindenhol magától értetődő, hogy a paleontológiai leletek a közösség tulajdonát képezik, nem mindenhol kell az előkerült őslénymaradványokat bejelenteni. A 19. századtól léteznek olyan szervezetek, amelyek ősleletek kereskedelmével, árverezésével foglalkoznak, és persze akadnak magángyűjtők, akik hajlandók pénzt áldozni rég kihalt állatok csontjaiért – ráadásul mindezt legálisan és jól dokumentáltan tehetik meg. Mostanában azonban megugrottak az árak ezen a piacon is: korábban elképzelhetetlen összegekért kelnek el fontos őslénytani leletek. Ennek nyomán nő az aggodalom is, hogy a növekvő kereslettel egyre több lelet kerül ki a tudósok figyelmének fókuszából, az árak felverése pedig még jobban megnehezíti, hogy múzeumokhoz, egyetemekhez vagy kutatóintézetekhez kerüljenek fontos fosszíliák.

Ez év tavaszán például a Binoche et Giquello aukciósház 1,4 millió eurót kaszált egy Allosaurus- és egy Diplodocus-csontvázért, a fent említett Aguttes pedig tavaly 1,1 millió euróért adott el egy komplett Allosaurust, 2016-ban pedig 548 ezret kapott egy egész mamutleletért. Meglehet, az aukciósházak nem csupán az emelkedő árak miatt fordulnak a múzeumok és más közintézmények helyett a magángyűjtőkhöz. A múzeumok nem csupán a szűkös büdzséjük miatt nem licitálnak, de az érdeklődés sem mindig tombol bennük, hiszen a raktáraik dugig vannak ősi csontokkal és fosszíliákkal. Persze érdekes volna megismerkedni a magángyűjtők szempontjaival is, akik pénzüket nemesfémek, gyémánt, állampapírok avagy részvények helyett inkább 150 millió éves megkövesedett csontokba fektetik.

A mostanában piacra dobott dinoszaurusz-leletek többsége az Egyesült Államokból kerül elő, a speciális jogi helyzet miatt ugyanis ott az állam, a jogrendszer nem ismeri el a köz érdekeire hivatkozó tudomány elsőbbségi szempontjait a magántulajdonosokéval szemben. Más országokban (például Nagy-Britanniában) korlátozottan engedélyezett, hogy ősleletek pénzért magánkézbe kerülhessenek, de komplett csontvázakat ott sem lehet piacra dobni. A dinoszauruszmaradványok szempontjából kulcsfontosságú országokban, így Kínában, Mongóliában, Argentínában törvény tiltja a fosszíliák kivitelét (hasonló a jogi szabályozás Magyarországon is). Miközben sokan kritizálják jelen ügy kapcsán az Egyesült Államok sajátos magánjogi rendszerét, a józanabbak belátják, hogy ennek megváltoztatására, már csak az erős alkotmányos védelem miatt is, kevés esély kínálkozik a közeljövőben. Éppen ezért a kutatók egy olyan, közadakozásból finanszírozott aukciós alap felállítását szorgalmazzák, amely maga is képes lenne a múzeumok és más közintézmények nevében kilépni a paleontológiai piacra.

Eközben új veszélyek is lesnek a még ki sem hantolt csontokra. A pénzéhes leletvadászok egyre nagyobb kedvet éreznek ahhoz, hogy feltúrják a köztulajdonban lévő, a lakott területektől távol fekvő birtokokat, így például a nemzeti parkok területét, pedig az itt talált leletek már tényleg a múzeumokat és paleontológus kutatóikat illetik, eltulajdonításuk, magánforgalmuk, pláne exportjuk szigorúan tilos.

 

Ismeretlen dínók

A kérdés jogi szabályozása nagymértékben hathat az őslénytan tudományának fejlődésére is. A dinoszauruszok kapcsán például úgy tudjuk, hogy a valaha létezett fajoknak, sőt nemzetségeknek csupán egy részét fedeztük fel. 2006-ban két kutató, Steve Wang és Peter Dodson állt elő azzal a mérvadó becsléssel, mely szerint összesen 1844 dinoszaurusz nemzetség (ez a fajnál eggyel magasabb rendszertani szint) élhetett a föltörténeti középkorban (a mezozoikumban), ami úgy 252 millió éve kezdődött és 66 millió éve, a Chicxulub-aszteroida becsapódásával ért véget. Az utóbbi években érezhetően felpörgött világszerte a dinoszauruszok utáni kutatás – Földünk számos részén kerülnek elő dínófosszíliák (például Ősi Attila kutatásai nyomán nálunk is). Ennek köszönhetően immár a dinoszauruszok 800 nemzetségét ismerjük, ami Wang és Dodson becslése alapján az összesnek 43 százaléka lehet. Ha a jelenlegi, felgyorsult ütemben zajlik az új dínófajták feltárása, akkor még a kalkulációban megadott 2037 előtt sikerülhet a dínótípusok felét megismerni. A 100 százalékig alighanem sosem fogunk eljutni, a 90 százalékos szintet is csak 2100 körül érhetjük el. Ha azonban gyorsul a leletek magánkézbe kerülése, akkor számtalan faj, sőt egész nemzetségek veszhetnek el végleg a tudomány, így mindannyiunk számára is.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.