Depridol-stop: Beutaló az ördöghöz

  • Yehuda Lahav (Tel-Aviv)
  • 2000. november 2.

Tudomány

A metadon (a depridol hatóanyaga) körül ismét áll a bál: ezúttal dr. Molnár Ilona, az országos tisztifőorvos gondolta úgy, megkavarja az állóvizet. Betiltotta
A metadon (a depridol hatóanyaga) körül ismét áll a bál: ezúttal dr. Molnár Ilona, az országos tisztifőorvos gondolta úgy, megkavarja az állóvizet. Betiltottaa fenntartó kezeléseket - ezekben a programokban a beteg akár élete végéig is kaphatja a drogot -, mivel a depridolt jelenleg csak fájdalomcsillapításra lehet használni, kábítószer-függőség kezelésére nem.Ametadont, mely szintetikus opiát, évtizedek óta elsősorban opiátfüggők kezelésére alkalmazzák. Használják detoxikációra: ebben az esetben az elvonási tünetek megszüntetése a terápiás cél, ilyenkor a metadont egyre csökkenő adagokban kapja a beteg, ezért is hívják a heroinelvonás e módját csökkenő kezelésnek. Nem ez a módszer azonban az, ami miatt a metadon valóban fontos szer. A heroinfüggők egy jelentős része ugyanis nem tud vagy nem akar végleg megszabadulni az anyagtól, az ő kezelésükre a metadont helyettesítő drogként, rövid vagy hosszú távú szubsztitúciós (fenntartó) kezelés során írják fel. Ilyenkor a beteg a - számára megfelelően beállított dózisú -metadont hónapokon, éveken keresztül, szélsőséges esetben akár élete végéig kapja. A fenntartó programokban a klienseknek nem kell feltétlenül felhagyniuk a kábítószer-fogyasztással. A metadon nem vált ki eufóriát, ezért a szakirodalom egy része szívesen hasonlítja az ilyen pácienseket az inzulinnal kezelt cukorbetegekhez.

A fenntartó kezelés ellenzői

szerint ez a módszer nem más, mint egyik drogról a másikra való átszoktatás, nem a szenvedélybeteg igazi gyógyítása. Ha azonban az erkölcsi aggályokat félretesszük, ez utóbbi érvelés nemigen állja meg a helyét. Ebben az esetben ugyanis az egyik és a másik drog között mind az egyén, mind a társadalom szempontjából igen jelentős az eltérés. Egy utcai heroinfüggő havi adagja és annak az ára hónapok, de legfeljebb egy-két év alatt jó magasra szökik fel. Több százezer forintot havonta előteremteni - ha az illető nem nagyon gazdag - nem egyszerű feladat. Éppen ezért a drogfogyasztásnak ez a módja csakugyan a beszerzési bűnözést vonja maga után. A függő bizony bűnöz, mert kell neki az anyag: autót tör fel, zsebeket nyúl, eladja a család cuccait. Az anyag minősége egyfolytában változik, s ez sokszor vezet túladagoláshoz (az újabb forrástól beszerzett heroin erősebb, mint az addig használt). A szer, amivel csak lehet, keverve van, sose tudhatja, éppen mit fecskendez a vérébe, nem beszélve a közös tűvel terjedő betegségekről. Dolgozni és általában "a társadalom hasznos tagjává" (ha létezik ilyen kategória) válni kevés esélye van, az anyag beszerzése gyakorlatilag az egész napját elveszi. Az utcai heroinista a herointól beteg, de betegségét sokak által talán elképzelhetetlen mértékben súlyosbítja az a tény, hogy utcai.

Fentiekkel szemben

egy beállított dózisú

metadont kapó függő - mert függőséget természetesen a metadon is okoz - napi egyszer megkapja az adagját, melynek hatása 24 órán keresztül tart. Mindenre képes, amire az úgynevezett normális emberek képesek: dolgozhat, gondoskodhat családjáról, autót vezethet, és nem kell, hogy a szer legyen élete központi kérdése. Lehet ezt az állapotot nem szeretni ("az állam droggal látja el polgárait, micsoda fertő"), de a moralizálás helyett talán nézzük meg a költségek különbségét. Az egyik oldalon a rendőri eljárások, a biztosítók által fizetett összegek, az egészségügyi kiadások; a másik oldalon életük újrakezdésére esélyt kapó betegek. Az Egyesült Államokban végzett kutatások azt mutatják, hogy minden egyes dollár, amit fenntartó kezelésre fordítanak, 4-5 dollár megtakarítást eredményez az egészségügyi és egyéb kiadásokban.

A fentieket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Európai Unió összes tagállamában működik fenntartó kezelés. Az EU 2000-ben elfogadott négyéves drogellenes terve hangsúlyozza a fenntartó kezelések fontosságát. Az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a WHO a HIV/AIDS elleni küzdelem egyik legfontosabb módszereként, alapelvként deklarálja az intravénás droghasználók fenntartó kezelésekbe vonását. A nyugati államokban az opiátfüggőknek kb. 20-40 százaléka részesül ilyen kezelésben. E programoknak a társadalomra és a betegre való hasznosságát tehát senki sem vitathatja. Amíg lesznek olyan függők, akik nem tudnak - vagy nem akarnak - megszabadulni a herointól, de szeretnének normális életet élni, addig szükség van és szükség is lesz a fenntartó kezelésekre.

Magyarországon a kilencvenes évek eleje óta folynak ilyen kezelések.

A két legfontosabb program

a budapesti Jász utcai drogambulancián és a Pécsi Drogambulancián folyik, mindkét helyen több éve kezelnek így betegeket. Hogy milyen számban, azt jól mutatja az a tény, hogy a tisztifőorvos asszony depridol-stopról szóló döntése idején országosan kevesebb mint száz beteg részesült fenntartó kezelésben. Minden, a témával foglalkozó szakember szerint ennek a többszörösére lenne szükség. Hogy miért kapnak mégis ilyen kevesen metadont Magyarországon, annak egy furcsa - bár a magyar viszonyoktól talán egyáltalán nem idegen - helyzet az oka. Ahhoz, hogy hazánkban egy gyógyszert valamilyen betegségre fel lehessen írni, a gyógyszert be kell jegyezni, az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek (OGYI) engedélyeznie kell a készítményt, valamint annak indikációját. Utóbbiban szerepel, hogy milyen betegségre lehet felírni a gyógyszert. A depridol hazánkban fájdalomcsillapítóként van bejegyezve, indikációjában az opiátfüggőség nem szerepel. Tehát elvileg nem lehet a fent kifejtett célokra használni a metadont. A kezeléseket azonban nem törvénytelenül, nem titokban végezték a módszert vállaló orvosok: egy korábbi egészségügyi miniszteri rendelet értelmében

minden egyes beteg

esetében egyedi engedélyt kértek a kliens lakóhelye szerint illetékes ÁNTSZ-től. A kérelemhez mindig csatolták az addiktológiai szakvéleményt, mely indoka volt a kezelési kérelemnek. Az ÁNTSZ helyi szervezetei pedig igent mondtak a kérelmekre. A Jász utcai drogambulancia programjában részt vevő betegek az intézmény új (2000. január) vezetője, dr. Csora József működése óta igazolványt is kaptak. Ebben szerepelt az ÁNTSZ engedélyének száma, valamint az időtartam. A gyógyszer árából egyébként a vázolt módszernek köszönhetően természetesen egy fillért sem finanszíroz a társadalombiztosítás.

Az országos tisztifőorvos figyelmét e gyakorlatra idén ősszel hívta fel egy megyei tisztifőorvos. A válasz gyors volt és határozott: Molnár Ilona körlevelében megtiltotta a drogambulanciáknak a fenntartó kezeléseket, mondván, a depridol indikációjában nem szerepel az opiátfüggőség kezelése. Molnár kijelentette: ő nem betiltotta a kezelést, csak felhívta a figyelmet a törvénytelen magatartásra. Közölte: az ÁNTSZ-nek amúgy sem kell engedélyeznie a depridol-kiadást, csupán regisztrálnia. Ugyanakkor amennyiben az ÁNTSZ nem regisztrálja a depridol-kérelmet, a gyógyszert nem lehet kiadni. Azt a gyógyszertárat, amely a pécsi program betegeinek receptjeit váltotta be, határozatában gyakorlatilag bezárással fenyegette meg. Molnár azt állítja: azért hozta most ezt a döntést, mert korábban

nem tudott róla,

hogy fenntartó programok működnek Magyarországon. Csak arról volt tudomása, hogy detoxikációnál használják a metadont. Eltekintve attól, hogy kizárt annak a lehetősége, hogy az engedélyekről sosem szerzett tudomást, egy, az Ifjúsági és Sportminisztérium által 1999 végén kiadott könyvben (Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről) az ártalomcsökkenéssel foglalkozó fejezetben ugyanis szó szerint le van írva, hogy "a Baranya megyei Drogambulancia helyi ÁNTSZ-engedélyek alapján 1995 óta végez metadon-kezeléseket", egy bekezdéssel feljebb pedig a Jász utcai programról írnak. A könyv minden, kábítószer-problémával foglalkozó szervezethez és intézményhez eljutott.

A döntés ellen természetesen panasszal élt a két említett program vezetője (Csorba József mellesleg a Magyar Narkológiai Társaság elnöke is), a Drogambulanciák Szakmai Szövetsége tanácsának elnöke, valamint a szintén ilyen kezeléseket folytató veszprémi drogambulancia vezetője is. Az országos tisztifőorvos részükre küldött válaszaiban felhívta a figyelmüket a Büntető törvénykönyv kábítószerrel való kereskedést taglaló szabályaira, valamint nyilvánvalóvá tette: nem ért egyet a fenntartó kezeléssel

mint a további

önpusztítást segítő

és célzó gyakorlattal. A Btk.-val való fenyegetés nem is olyan vicces, ha a bevezetőben említett Funk doktor esetét felelevenítjük: a főorvost pontosan a depridol-felírás körüli visszaélések vádja miatt verték bilincsbe otthonában, s vitték végig demonstratíve munkahelyén. Utóbb az ügyészség semmilyen bűncselekmény elkövetését sem látta bizonyítottnak, Funk doktor jelenleg kártérítésért perel.

Érdekesebb a válaszleveleknek az a része, amelyben Molnár Ilona illetékesnek érzi magát arra, hogy nem is csak a gyógyszerfelírás fenti, csakugyan vitatható (bár törvénytelennek semmiképpen sem nevezhető) gyakorlatát vitassa, hanem magát a fenntartó kezelést mint olyat minősítse. Hatóságként értékítéletet és véleményt mond addiktológusoknak és drogosokkal foglalkozó szakembereknek. Nemcsak nagyon ért a dologhoz, hanem jobban is ért hozzá, mint azok, akik évek, évtizedek óta pszichiáterként drogosokkal foglalkoznak. Az, hogy Magyarországon legyen vagy ne legyen metadon-program, szerinte rajta múlik.

Csakugyan így van-e? Szerencsére nem. Úgy tűnik,

lesz fenntartó kezelés,

mégpedig a közeljövőben. A Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására című anyagban, mely a kormány rövid, közép- és hosszú távú kábítószer-politikáját tartalmazza, szerepel a metadon-kezelés. Mégpedig hasznait és fontosságát kiemelve, megvalósítandó célként. A stratégia szerint "a szomatikus szövődmények és vérrel terjedő fertőző betegségek terjedése, valamint a drogozás egyéb egyéni és társadalmi ártalmai (például bűnözés) csökkentése miatt Magyarországon is célszerű bevezetni a metadon fenntartó kezelést." A dokumentum - melynek országgyűlési határozatként való elfogadásában, úgy tűnik, teljes a parlamenti összhang - rövid távon régiónként, középtávon megyénként legalább egy fenntartó kezelési centrum létrehozását és működtetését célozza meg. A kormány tehát akar metadon-programot.

Akar fenntartó kezelést a szakma is: a Pszichiátriai Szakmai Kollégium 1998-ban konszenzus-konferencián állította fel a metadon-kezelés szakmai irányelveit. Ezek a szakmai elvek - tekintettel egy 1999-es hosszabbításra - ma is hatályban vannak és érvényesek. A szakmai kollégium e dokumentumban javasolja az OGYI-nak, hogy a Magyarországon forgalomban lévő metadon-készítmények (depridol) indikációját bővítse a heroinfüggőség betegségére. Az igazsághoz tartozik, hogy a szükséges kérelmet a depridolt gyártó cégnek két év alatt nem sikerült benyújtania az OGYI-hoz. Most a pánikhelyzetben, a kezelések megszűnésétől való félelem miatt ez valahogy mégis megtörtént: könnyen lehet, hogy e cikk megjelenésekor az OGYI már pozitívan el is bírálta a gyógyszergyár ilyen irányú kérvényét. Ebben az esetben lesz hazánkban fenntartó program, mely egyelőre csak intézeti keretek (értsd: kórházi osztály vagy drogambulancia) között folytatható. Hogy miért nem lehetett e nélkül a nem várt vészhelyzet nélkül beadni a kérelmet, rejtély.

Félő, hogy a reális és pragmatikus célokat kitűző nemzeti drogstratégia elbukhat egy-egy hivatalnok ellenállásán, különösen, ha a kormány egyes tagjai még adják is a lovat ezen hivatalnokok alá (az ifjúsági és sportminiszter a stratégia vitája során a parlamentben ismét kijelentette: aki a drogokkal kacérkodik, az az ördöggel cimborál stb.).

Ha az ÁNTSZ vezetője megteheti, hogy fittyet hányva a szakma véleményére és a többéves gyakorlatra, egy intéssel leveszi a metadonról azokat a betegeket, akik adott esetben évek óta a depridol segítségével tudják magukat szinten tartani, és a heroint elkerülni - akkor bizony ez is része a kormányzati drogstratégiának.

Dénes Balázs

(Társaság a Szabadságjogokért)

Tóth Sára

(Origo)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.