Az európai szimbólummá vált gépmadarat
a hatvanas évek
derekán tervezték, a prototípus 1967-ben készült el, 1969-ben emelkedett levegőbe, 1975-ben állt járatba - a legújabb példány is idősebb, mint a Mir űrállomás. 1997-ben az eredetileg 15 évre tervezett gépek már 22 éve repültek - a brit légügyi hatóság mégis újabb 20 évre adott startengedélyt az országimázs-formáló veteránoknak. A franciák 2007-ig hosszabbítottak. A műszaki alkalmasság kérdése mellett feltehetően PR-szempontok játszottak szerepet, mert üzletileg a tízezer dolláros jegyárak mellett sem volt soha nyereséges a szuperszonikus luxusjárat. Létrejöttét nagyhatalmi szkandernek köszönheti, és miután az oroszok és az amerikaiak jelentős erőfeszítések után lehátráltak saját, túl kockázatosnak és drágának bizonyult projektjeikről, az angol-francia kooperációban tervezett és gyártott Concorde lett a világ első és egyetlen szuperszonikus utasszállítója. A típusból összesen húsz darabot gyártottak, pedig minimum háromszázat szerettek volna: az olajárrobbanás elvette a légitársaságok kedvét a rettenetes étvágyú madártól, a 3,6 milliárd dollárra becsült fejlesztési költség soha nem térült meg az angol és francia adófizetőknek.
A párizsi katasztrófa előtt az AF hat, a BA hét gépet járatott transzatlanti útvonalakon: a Párizs-New York távot három óra negyvenöt perc alatt teszi meg a Concorde, utasai az ötórás időeltolódás miatt helyi idő szerint korábban érnek oda, mint amikor elindultak.
A katasztrófa
legvalószínűbb okának az tűnik, hogy a De Gaulle repülőtér kifutópályáján heverő fémdarab - amely feltehetően egy korábban startolt amerikai gépről származott - szétszakította az egyik futómű gumiját, a felpattanó gumidarabkák pedig kilyukasztották a szárnyon lévő üzemanyagtartályt, és tönkretették a bal hajtóművet. Kiderült az is, hogy defektet már sokszor kaptak a Concorde-ok a gyorsulás miatt - például 1987-ben az egyiknek egyszerre öt kereke durrant ki egy lendületesebb landolás során. A felrobbant abroncs külön-külön tett már kárt az üzemanyagtartályban (1979-ben és 1993-ban), illetve a hajtóműben (1993-ban) is, a júniusi tragédia mindhárom hiba - defekt, üzemanyagtartály és hajtóműsérülés - egyidejű bekövetkezésének tulajdonítható: a kiömlő kerozin ráfolyt az égő hajtóműre.
A brit légügyi hatóság néhány módosítás árán - erősebb falú üzemanyagtartályok, jobb gumik - jövő tavasszal mégis hajlandó visszaadni a Concorde repülési engedélyét. A BA bejelentette: akkor is újraindítja szuperszonikus járatait, ha az AF többet nem indít Concorde-ot. A többi az utasok bátorságán múlik.
- bodoky -
Technikai adatok
A Concorde hossza 62,1 méter, szárnyainak hossza 25,5 méter, magassága 11,3 méter. A gép négy Rolls-Royce turbinával üzemel, felszállási sebessége 404 km/h, repülési sebessége 16 765 méteres magasságban 2150 km/h (2 Mach, vagyis a hangsebesség kétszerese), leszállási sebessége 300 km/h. Az utasszállító 119 500 liter kerozint tankol, óránként 25 629 litert fogyaszt, 185 tonnát tud a levegőbe emelni. Hatfős személyzet vezeti, hatótávolsága száz utassal 5943 kilométer.
