Szomorú trópusok
Az állatkerti bennfentesek egyébként még mindig a kiválóan sikerült megnyitóról beszélnek, amikor Demszky Gábor főpolgármester úr olyan beszédet mondott, hogy ha végre megkapná a bioszféra a szavazati jogot, egészen biztosan nem kéne többet tötymörögni a miniszterelnök személye körül, mert ő lenne a biztos befutó. Állítólag egyetlen gikszer történt csak ottléte alatt: a leguán túlzottan bizalmasnak találta a politikus közeledését, és narancssárgára váltott a fotózás alatt.
A kert igazgatója megnyitóbeszédében kifejtette, hogy az állatkertben a legfontosabb állat a látogató, ami nagyon szép és magvas gondolat, bár kissé kétélű, ha jobban belegondolunk. Az állatok például biztos nem örültek neki.
Az ünnepség fényét emelte, hogy a potentátok pónilovas fogatokon érkeztek a helyszínre, és egyikük annyira felkészült volt, hogy az otthonról hozott nejlonszatyorba pakolta a dekorációnak szánt egzotikus gyümölcsöket. Így van ez rendjén, még szerencse, hogy egyiküknek sem jutott eszébe levágatni a medvét, mert a bőkezű támogatás után minden bizonnyal nehéz lett volna megtagadni a kérést.
Üvegházhatás
A Pálmaház egyébként gyönyörű, az oldalhajókban galériák futnak körbe, ahonnan az érdeklődő látogatók letekinthetnek az alsó szinten tanyázó állatokra. A betelepített növényzet még magán viseli a telepítés hamvas báját, minden burjánzásra kész. Az adott hely szűkös volta ellenére sikerült megoldani, hogy ne kelljen bambán sodródni a tömeggel, a sarkokban kialakított ülőalkalmatosságokon lehetőség nyílik egy-egy részlet elmélyült tanulmányozására is, ha éppen nem üvöltözik valamelyik kis növésű látogató, hogy ő pedig azonnal meg akarja fogni a repülő kutyát, mert ellenkező esetben sikoltozni kezd, mintha eddig nem azt tette volna.
Az állatok és növények viszonylagos szabadon tartása persze ellentmondásos fegyver, mert ugye ott van a közvetlen kapcsolat, ami nagy élmény, de a lehetőség is, hogy valamelyik paraszt beejti a mobiltelefonját az aligátorok közé, aztán leszalad, hogy kivegye. Az aligátorokra egyébként is rájár a rúd, mert a látogatók nem elégednek meg azzal, hogy az egyiknek már az állatkert hőskorában kidobták a szemét, most azzal szórakoznak, hogy minél több aprópénzt dobálnak a medencébe. Vissza akarnak menni a medencébe? Jó érzés egy háromméteres aligátort húszassal eltalálni? Nem mozog az a dög, majd én megmutatom neki? Számtalan kérdés, amit az etológiának még tisztáznia kell.
A levágott leguán
Az ominózus leguánt én is megtekintettem. Egy faágon ül, kartávolságra a látogatóktól, és annyira, de annyira leszarja őket, mint fideszes képviselő az alkotmánybírósági állásfoglalást. Egy ápoló ácsorog a fa tövében, hogy amikor a boldog családapa megpróbálja a hüllő arcába tolni karon ülő gyermekét, szemérmesen azt mondja neki: kérem, ne tegye. Csodálattal szemlélem végtelen türelmét, én a helyében két gyomorfekélyt kapnék naponta, és minden bizonnyal elintéznék egy-két nyúlkáló barmot. De ők a legfontosabb állatok, mint tudjuk, úgyhogy az ápoló csak termeli a stresszhormonokat, és angyali türelemmel terelget.
Komolyan azt javaslom, hogy aki szeretne elmolyolni a Pálmaházban, és megteheti, hétfő délelőtt látogasson el oda. Rá lehet szánni három-négy órát, hogy nyugodtan végigélvezzük a látványt, nem beszélve a megtakarított összegről, amit a lakásunk fűtésén spórolunk. Egy literes ásványvíz biztos el fog fogyni a látogatás alatt, de még így is pénzünknél leszünk, arról nem is beszélve, hogy a nemsokára beüzemelő akvárium újabb csodás lehetőséget teremt emberi mivoltunk hanyatlásának bizonyítására.
Para-Kovács Imre
