Állatkert, Pálmaház: Mizantrópus

APálmaházhoz vezető úton, és máshol is, a nagy marák szabadon éldegélnek a Fővárosi Állat- és Növénykert területén. A nagy marák úgy néznek ki, mintha kozmikus házibuliban egymásra talált volna a nyúl és az őz, majd viharos kapcsolatukból létrejött volna ez a nem igazán ergonóm, de nagyon kedves állat. Némi aggodalommal figyeltem tevékenységüket az állatkerti sétányokon, és megkérdeztem az egyik alkalmazottat, hogy nem okozhat-e gondot a látogatók és a marák találkozása. ´ megnyugtatott, hogy a nagy marák végtelenül szelídek, még a füvet is egyben nyelik le, nehogy harapniuk kelljen, mire én elmondtam neki, félelmem nem egészen ilyen irányú, sokkal inkább attól tartok, hogy valamelyik baromarcú látogató kitépi az egyik állat lábát, vagy csak kipróbálja rajta a vadonatúj elektromos sokkolóját, de megnyugtatott, hogy a nagy mara igen szapora állat, és eddig még egyiket sem sikerült elkapniuk a látogatóknak. Nem mondom, hogy megnyugtatott volna, de aztán tapasztaltam, hogy amennyiben egy csapat teljesen hülye gyerek veszi üldözőbe, a nagy mara elképesztően felgyorsul.

Szomorú trópusok

Az állatkerti bennfentesek egyébként még mindig a kiválóan sikerült megnyitóról beszélnek, amikor Demszky Gábor főpolgármester úr olyan beszédet mondott, hogy ha végre megkapná a bioszféra a szavazati jogot, egészen biztosan nem kéne többet tötymörögni a miniszterelnök személye körül, mert ő lenne a biztos befutó. Állítólag egyetlen gikszer történt csak ottléte alatt: a leguán túlzottan bizalmasnak találta a politikus közeledését, és narancssárgára váltott a fotózás alatt.

A kert igazgatója megnyitóbeszédében kifejtette, hogy az állatkertben a legfontosabb állat a látogató, ami nagyon szép és magvas gondolat, bár kissé kétélű, ha jobban belegondolunk. Az állatok például biztos nem örültek neki.

Az ünnepség fényét emelte, hogy a potentátok pónilovas fogatokon érkeztek a helyszínre, és egyikük annyira felkészült volt, hogy az otthonról hozott nejlonszatyorba pakolta a dekorációnak szánt egzotikus gyümölcsöket. Így van ez rendjén, még szerencse, hogy egyiküknek sem jutott eszébe levágatni a medvét, mert a bőkezű támogatás után minden bizonnyal nehéz lett volna megtagadni a kérést.

Üvegházhatás

A Pálmaház egyébként gyönyörű, az oldalhajókban galériák futnak körbe, ahonnan az érdeklődő látogatók letekinthetnek az alsó szinten tanyázó állatokra. A betelepített növényzet még magán viseli a telepítés hamvas báját, minden burjánzásra kész. Az adott hely szűkös volta ellenére sikerült megoldani, hogy ne kelljen bambán sodródni a tömeggel, a sarkokban kialakított ülőalkalmatosságokon lehetőség nyílik egy-egy részlet elmélyült tanulmányozására is, ha éppen nem üvöltözik valamelyik kis növésű látogató, hogy ő pedig azonnal meg akarja fogni a repülő kutyát, mert ellenkező esetben sikoltozni kezd, mintha eddig nem azt tette volna.

Az állatok és növények viszonylagos szabadon tartása persze ellentmondásos fegyver, mert ugye ott van a közvetlen kapcsolat, ami nagy élmény, de a lehetőség is, hogy valamelyik paraszt beejti a mobiltelefonját az aligátorok közé, aztán leszalad, hogy kivegye. Az aligátorokra egyébként is rájár a rúd, mert a látogatók nem elégednek meg azzal, hogy az egyiknek már az állatkert hőskorában kidobták a szemét, most azzal szórakoznak, hogy minél több aprópénzt dobálnak a medencébe. Vissza akarnak menni a medencébe? Jó érzés egy háromméteres aligátort húszassal eltalálni? Nem mozog az a dög, majd én megmutatom neki? Számtalan kérdés, amit az etológiának még tisztáznia kell.

A levágott leguán

Az ominózus leguánt én is megtekintettem. Egy faágon ül, kartávolságra a látogatóktól, és annyira, de annyira leszarja őket, mint fideszes képviselő az alkotmánybírósági állásfoglalást. Egy ápoló ácsorog a fa tövében, hogy amikor a boldog családapa megpróbálja a hüllő arcába tolni karon ülő gyermekét, szemérmesen azt mondja neki: kérem, ne tegye. Csodálattal szemlélem végtelen türelmét, én a helyében két gyomorfekélyt kapnék naponta, és minden bizonnyal elintéznék egy-két nyúlkáló barmot. De ők a legfontosabb állatok, mint tudjuk, úgyhogy az ápoló csak termeli a stresszhormonokat, és angyali türelemmel terelget.

Komolyan azt javaslom, hogy aki szeretne elmolyolni a Pálmaházban, és megteheti, hétfő délelőtt látogasson el oda. Rá lehet szánni három-négy órát, hogy nyugodtan végigélvezzük a látványt, nem beszélve a megtakarított összegről, amit a lakásunk fűtésén spórolunk. Egy literes ásványvíz biztos el fog fogyni a látogatás alatt, de még így is pénzünknél leszünk, arról nem is beszélve, hogy a nemsokára beüzemelő akvárium újabb csodás lehetőséget teremt emberi mivoltunk hanyatlásának bizonyítására.

Para-Kovács Imre