Magyar Narancs: Könyve megírását részben az inspirálta, hogy nagyon sok előadást tart laikusoknak. Mennyire fogadja el a tudomány tényeit a közönség?
Bart István: Alapvetően jók a tapasztalataim. Nem nagyon emlékszem olyan esetre, amikor arról kellett vitatkozni, hogy nincs is klímaváltozás, vagy hogy az egészet a marslakók okozzák. A klímával kapcsolatos kérdések tényleg mindenkit érintenek, és aki egy kicsit is érdeklődik világunk, illetve a jövő iránt, az tudni szeretne erről.
MN: Ez a nyitottság és érdeklődés annak is szól, hogy nálunk nem vált olyan politikailag megosztó témává a klímaváltozás, mint mondjuk az Egyesült Államokban, vagy még pár kelet-európai országban is?
BI: Magyarország helyzete teljesen más, mint Amerikáé, vagy akár más kelet-európai országoké. A mi nehéziparunk jóval kisebb mondjuk Csehországéhoz képest. Az energiatermelésünkben kicsi a szén aránya, mondjuk Lengyelországhoz képest, ahol az áram felét még mindig szénből állítják elő, nálunk az egyetlen megmaradt szenes erőmű, a mátrai, az összes megtermelt áram mindössze 6 százalékát adja. Lengyelországban nyolcvanezer bányász van, nálunk néhány ezer. Magyarországon nincsenek olyan politikailag is megszerveződő társadalmi csoportok, amelyeknek az egzisztenciája közvetlenül függ attól, hogy elfogadjuk-e a klímaváltozás tényét vagy sem.
MN: Az érdekszempontú megközelítés jól látható Lengyelországban, az Egyesült Államokban viszont hitkérdés: nagy a klímaváltozást világnézeti alapon elutasítók aránya, és most az ő képviselőik vannak hatalmon.
BI: Nagyon sok érdek játszik ott is. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb földgázexportőre és a harmadik legnagyobb kőolajexportőre. Működik egy érzelmi tényező is, például Amerikára vonatkoztatva: ha elfogadod, hogy a klímaváltozás tragédia, és ezt a túlméretezett fogyasztással, benne az energiafogyasztással járó szén-dioxid-kibocsátás okozza, akkor még az európaiak is jó okkal mutogathatnak az amerikaiakra mint fő szennyezőkre. Az amerikaiak viszont nem tudják másra tolni a felelősséget. Jobb híján Kínát okolják; és tényleg igaz, hogy Kína összességében több kibocsátásért felel, mint az Egyesült Államok, de egy főre vetítve a kínai kibocsátás feleakkora, mint az amerikai. Amerikában nyilvánvalóbb, hogy azt az energiaintenzív életmódot nagyon nehéz „kizöldíteni”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
