Interjú

„Egyáltalán miért használunk gázt?”

Bart István klímapolitikai szakértő

Tudomány

Napozószékek a Titanicon címen jelent meg a Park Kiadónál új könyve, amelyben nem csupán korunk égető klímapolitikai kérdéseiről, de az antropogén éghajlatváltozás tudományos hátteréről és a puszta alarmizmuson túlmutató megoldásokról is szó esik.

Magyar Narancs: Könyve megírását részben az inspirálta, hogy nagyon sok előadást tart laikusoknak. Mennyire fogadja el a tudomány tényeit a közönség?

Bart István: Alapvetően jók a tapasztalataim. Nem nagyon emlékszem olyan esetre, amikor arról kellett vitatkozni, hogy nincs is klímaváltozás, vagy hogy az egészet a marslakók okozzák. A klímával kapcsolatos kérdések tényleg mindenkit érintenek, és aki egy kicsit is érdeklődik világunk, illetve a jövő iránt, az tudni szeretne erről.

MN: Ez a nyitottság és érdeklődés annak is szól, hogy nálunk nem vált olyan politikailag megosztó témává a klímaváltozás, mint mondjuk az Egyesült Államokban, vagy még pár kelet-európai országban is?

BI: Magyarország helyzete teljesen más, mint Amerikáé, vagy akár más kelet-európai országoké. A mi nehéziparunk jóval kisebb mondjuk Csehországéhoz képest. Az energiatermelésünkben kicsi a szén aránya, mondjuk Lengyelországhoz képest, ahol az áram felét még mindig szénből állítják elő, nálunk az egyetlen megmaradt szenes erőmű, a mátrai, az összes megtermelt áram mindössze 6 százalékát adja. Lengyelországban nyolcvanezer bányász van, nálunk néhány ezer. Magyarországon nincsenek olyan politikailag is megszerveződő társadalmi csoportok, amelyeknek az egzisztenciája közvetlenül függ attól, hogy elfogadjuk-e a klímaváltozás tényét vagy sem.

MN: Az érdekszempontú megközelítés jól látható Lengyelországban, az Egyesült Államokban viszont hitkérdés: nagy a klímaváltozást világnézeti alapon elutasítók aránya, és most az ő képviselőik vannak hatalmon.

BI: Nagyon sok érdek játszik ott is. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb földgázexportőre és a harmadik legnagyobb kőolajexportőre. Működik egy érzelmi tényező is, például Amerikára vonatkoztatva: ha elfogadod, hogy a klímaváltozás tragédia, és ezt a túlméretezett fogyasztással, benne az energiafogyasztással járó szén-dioxid-kibocsátás okozza, akkor még az európaiak is jó okkal mutogathatnak az amerikaiakra mint fő szennyezőkre. Az amerikaiak viszont nem tudják másra tolni a felelősséget. Jobb híján Kínát okolják; és tényleg igaz, hogy Kína összességében több kibocsátásért felel, mint az Egyesült Államok, de egy főre vetítve a kínai kibocsátás feleakkora, mint az amerikai. Amerikában nyilvánvalóbb, hogy azt az energiaintenzív életmódot nagyon nehéz „kizöldíteni”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.