Egy elborzasztó terápia kétes karrierje

Elment az eszük

Tudomány

Egykor még Nobel-díjat is adtak egy olyan agyi beavatkozás kifejlesztéséért, amelyről ma már legszívesebben tudni sem szeretne a tudományos világ. A lobotómia csupán egy volt a 20. század erőszakos emberjobbító kísérletei közül.

Már a maga idejében is erősen megkérdőjelezhető döntést hozott 1949-ben a Nobel-díj-bizottság, amikor az orvosi és élettani díjat megosztva ítélte oda Walter Rudolf Hess svájci fiziológusnak (aki inkább megérdemelte) és egy portugál neurológusnak, bizonyos António Caetano de Abreu Freire Egas Moniznak. Doktor Moniz hivatalos méltatásában a leukotómiának nevezett eljárás bizonyos pszichózisok kezelésében mutatott terápiás értékének felfedezéséről esik szó. Az eljárást idővel inkább lobotómiaként emlegették, ennek kidolgozásában és elterjesztésében játszott úttörő szerepet a portugál doktor. Moniz jó ideig csupán aktivitása egyik terepeként tekintett a tudományra: az elkötelezett republikánus és szabadkőműves hírében álló kutatót 1900-ban, 26 évesen a portugál parlament tagjává választották, az I. világháború alatt előbb az antant oldalán álló Portugália madridi nagyköveteként szolgált, majd 1917-től ő lett az ország külügyminisztere, s ebbéli minőségében vezette a portugál küldöttséget az 1919-es versailles-i béketárgyalásokon.

A politikával végül 1926-ban hagyott fel (amikor az ország elindult a később António Salazar nevéhez kapcsolt diktatúra kiépülése felé), és ezt követően minden figyelme a tudományos kutatás felé fordult. Úttörő jelentőségű munkát végzett az agyi angiográfia (azaz az agyi erek vizsgálatát szolgáló eljárások) kifejlesztésében, az általa alkalmazott radiokontrasztos (sugárzó folyadékkal végzett) metódus segítségével először sikerült valóban láthatóvá tenni agyi területeket. Munkásságának ez a része inkább megérdemelte volna az elismerést (habár a korai, stroncium- és lítium-bromid agyi befecskendezésével folytatott kísérleteit nem mindenki élte túl), de ekkor még hiába jelölték a díjra, azt rendre más kapta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.