Az emberiség java (legyen bár főrangú vagy lelkes parvenü, marcona katona vagy megrögzött civil) már évezredek óta él a különböző plecsnik bűvöletében. Jól tudta ezt áldott emlékű uralkodónőnk, Mária Terézia is, aki a róla elnevezett katonai Mária Terézia-rend (a maga korában a folyton hadban álló világ legrangosabb katonai kitüntetése) után civil használatra kreálta meg a Szent István-rendet – éppen 250 évvel ezelőtt. A lovagrendek mintájára alapított társaság első nagymestere maga a királynő volt, aki e tisztet egy év után, férje halálát követően adta át fiának, Józsefnek, aki utóbb II. sorszámmal került be történelmünk ellentmondásos reformdühtől hajtott államvezetőinek nagykönyvébe. A rend rögtön három fokozatban került kiosztásra (ki nem találnák: a nagy-, közepes és kiskereszt formájában), a nagykeresztesek számára pedig – s ez a Magyar Nemzeti Múzeumban berendezett tárlat egyik vitrinjében is olvasható – nem ártott negyedíziglen igazolni a nemesi származást.
| ||
A kiállítás remek keresztmetszetet nyújt a némi presszió árán kitüntetett Arany János által is csak keserű iróniával (jellemző módon korántsem felhőtlen derűvel) emlegetett dekórumfétis utóbbi két és fél évszázadából – a tárlat erényeként említhetjük, hogy az ominózus Arany-vers jó néhány strófája a falra festve díszíti az egyik termet. Amúgy fontos notabilitások bámulnak ránk, zömmel olajalapon, vászonra festve – konzervatív rendben, leginkább ikonográfiai és viselettörténeti szempontból alapos leírások társaságában.
Különösen akciódús a rend első ünnepi szentmiséjének ábrázolása (heroldokkal!), de I. Ferenc királyunk nagymesteri portréján például a sarokban (a Ferenc-csatorna térképe mellett) beficcen a váci siketnéma-intézet alapítólevele is. A kiállítás díszei a fokélezett szablyák – az egyik Hadik Andrásé (ő speciel a katonai Mária Terézia-rendbe nyert bebocsátást), egy másikat meg éppen Abdul Aziz szultán – amúgy szintén kidekorált, utóbb megpuccsolt, a trónról letett, majd meggyilkolt államférfi – adta ajándékba gróf Festetics Györgynek, a király személye körüli miniszternek, a Szent István-rend 1867 és 1871 közötti kancellárjának. És persze vitrinekben figyelnek a kitüntetések, dekórumok, láncok, díszes palástok, ornátusok, gallérok és egyéb kiegészítők – nem is szólva az adományozásról tudósító oklevelekről.
A kiállítást, majd a kitüntetettek teljes névsorát végigböngészve látható, hogy a Szent István-rendet hosszú, majd hét évtizedes tetszhalál után reanimáló Orbán-kormány (pláne a kitüntetési törvényt kiötlő KDNP-sek) számára sem lehetett egyértelmű, milyen hagyományt is folytatnának. Tudniillik jeles elődeik számára a köz, de leginkább a királyi udvar érdekében végzett szolgálat, no meg a diplomácia volt a két fő jutalmazási szempont: elismerésben részesítették azokat, akik hathatósan segítették az emberiség előremenetelét, de legalábbis hazánk fejlődését, civilizálódását (utóbb polgárosulását), meg azokat is, akikről ez csupán erősen áttételesen feltételezhető. És akkor még nem szóltunk a megátalkodott rontópálokról, tömeggyilkosokról és külhoni illetőségű zsarnokokról – ezekből is találunk egy díszes mákvirágcsokrot a dekoráltak között! A Horthy-korban rövid ideig zajlott adományozási gyakorlat a maga sajátos ízlése szerint ehhez csak annyit tett hozzá, hogy – Teleki Pál, utóbb tragikus véget ért miniszterelnök és Serédi Jusztinián hercegprímás mellett – kitüntette Göring birodalmi marsallt, a művészetek nagylelkű pártolóját (továbbá passzionátus puskást, sőt birodalmi fővadászt!), későbbi nürnbergi fővádlottat, továbbá a két tengelyhatalmi külügyminisztert: Ribbentropot és Ciano grófot, akik sajnálatos módon egyaránt vesztőhelyen fejezték be életüket. Utóbbi esetében érdekes volna megtudni, hogy az adományozó posztumusz visszavonta volna-e a kitüntetést, miután a nemes grófot saját apósa, Mussolini (erős német nyomásra) állíttatta bíróság, majd kivégzőosztag elé még 1944 januárjában, árulás (értsd: a Duce megpuccsolása) miatt. A nyíltan és büszkén antidemokratikus elődök illiberális demokrata utódai tehát nemes, habár ellentmondásos hagyományok birtokában alapították újra a rendet: csupa nagybetűvel Szent István Rendként, s már csak a nagykeresztet! Az első adományozottakat (a tavaly díjazott Egerszegi Krisztina olimpikon úszónőt és Lámfalussy Sándor bankárt, illetve az idén kitüntetett irodalmi Nobel-díjasunkat, Kertész Imrét, illetve a zseniális feltaláló Rubik Ernőt) sem könnyen tudnánk beilleszteni az idők során kitüntetett 1700 személy heterogén halmazából kiválasztható sokféle történelmi-leszármazási sor bármelyikébe. Az arisztokratikus-nemesi gyökerekkel való finom szakítást azért mutatja, hogy tőlük legalább már nem kérték a kutyabőrt.
| ||
Mert bizony a reformkor és kiegyezés korának számos nagyszerű hivatalnoka és státuszférfija mellett Ferenc József (a rend akkori nagymestere) hűséges szolgálatai jutalmául kitüntette Haynaut is – erre a kiállítás megfelelő helyeken emlékeztet is. S ha valaki azért aggódott volna, hogy a rend Horthy alatti újraélesztésének története és kétséges pedigréjű adományozottjainak esete feledésbe vész, hát hiába tette. Ha kissé eldugva is, de egy tabletméretben megvalósuló diavetítés keretében találkozhatunk Ribbentrop, Ciano és a Göring rendtagokkal – előbbi kettő éppen Horthy István 1942-es temetésén mutatja be egymásnak a rend nagykeresztjének mellkason (na jó: gyomorszájon) hordott csillagát.
Miután a konkrét kitüntetések hátterének megvilágítására kevés a hely, így érthető módon a kiállítás viselettörténeti vonulata tán a legerősebb. A díszes gallérral ellátott ornátusok, bíborosi, tábornoki díszegyenruhák láttán még erősebb a kontraszt: az olajfestményeken megörökített gubernátorok, kancellárok, hercegprímások és generálisok kissé rosszallóan nézhetik, amint némely, kétségtelenül hazafias gondolkodású látogatók mondjuk rövidnadrághoz veszik fel a magas szárú fekete bakancsot – ezt az excesszust sajnos még a borotvált fej, a hetyke bajuszka és a Lonsdale-póló sem ellensúlyozhatja.
Szent István lovagjai. A legrangosabb magyar kitüntetés 250 éve. Kurátorok: Pallos Lajos, Gödölle Mátyás. Megtekinthető augusztus 30-ig.
