Heroldok és díszkardok – A Szent István-rend kacifántos története

Tudomány

Még egy hétig látható a Szent István lovagjai című kiállítás a Nemzeti Múzeumban – Kertész Imre friss kitüntetésének fényében is érdemes megnézni a tárlatot.

Az emberiség java (legyen bár főrangú vagy lelkes parvenü, marcona katona vagy megrögzött civil) már évezredek óta él a különböző plecsnik bűvöletében. Jól tudta ezt áldott emlékű uralkodónőnk, Mária Terézia is, aki a róla elnevezett katonai Mária Terézia-rend (a maga korában a folyton hadban álló világ legrangosabb katonai kitüntetése) után civil használatra kreálta meg a Szent István-rendet – éppen 250 évvel ezelőtt. A lovagrendek mintájára alapított társaság első nagymestere maga a királynő volt, aki e tisztet egy év után, férje halálát követően adta át fiának, Józsefnek, aki utóbb II. sorszámmal került be történelmünk ellentmondásos reformdühtől hajtott államvezetőinek nagykönyvébe. A rend rögtön három fokozatban került kiosztásra (ki nem találnák: a nagy-, közepes és kiskereszt formájában), a nagykeresztesek számára pedig – s ez a Magyar Nemzeti Múzeumban berendezett tárlat egyik vitrinjében is olvasható – nem ártott negyedíziglen igazolni a nemesi származást.

Semjén Zsolt megtekint

Semjén Zsolt megtekint

Fotó: MTI

A kiállítás remek keresztmetszetet nyújt a némi presszió árán kitüntetett Arany János által is csak keserű iróniával (jellemző módon korántsem felhőtlen derűvel) emlegetett dekórumfétis utóbbi két és fél évszázadából – a tárlat erényeként említhetjük, hogy az ominózus Arany-vers jó néhány strófája a falra festve díszíti az egyik termet. Amúgy fontos notabilitások bámulnak ránk, zömmel olajalapon, vászonra festve – konzervatív rendben, leginkább ikonográfiai és viselettörténeti szempontból alapos leírások társaságában.

Különösen akciódús a rend első ünnepi szentmiséjének ábrázolása (heroldokkal!), de I. Ferenc királyunk nagymesteri portréján például a sarokban (a Ferenc-csatorna térképe mellett) beficcen a váci siketnéma-intézet alapítólevele is. A kiállítás díszei a fokélezett szablyák – az egyik Hadik Andrásé (ő speciel a katonai Mária Terézia-rendbe nyert bebocsátást), egy másikat meg éppen Abdul Aziz szultán – amúgy szintén kidekorált, utóbb megpuccsolt, a trónról letett, majd meggyilkolt államférfi – adta ajándékba gróf Festetics Györgynek, a király személye körüli miniszternek, a Szent István-rend 1867 és 1871 közötti kancellárjának. És persze vitrinekben figyelnek a kitüntetések, dekórumok, láncok, díszes palástok, ornátusok, gallérok és egyéb kiegészítők – nem is szólva az adományozásról tudósító oklevelekről.

A kiállítást, majd a kitüntetettek teljes névsorát végigböngészve látható, hogy a Szent István-rendet hosszú, majd hét évtizedes tetszhalál után reanimáló Orbán-kormány (pláne a kitüntetési törvényt kiötlő KDNP-sek) számára sem lehetett egyértelmű, milyen hagyományt is folytatnának. Tudniillik jeles elődeik számára a köz, de leginkább a királyi udvar érdekében végzett szolgálat, no meg a diplomácia volt a két fő jutalmazási szempont: elismerésben részesítették azokat, akik hathatósan segítették az emberiség előremenetelét, de legalábbis hazánk fejlődését, civilizálódását (utóbb polgárosulását), meg azokat is, akikről ez csupán erősen áttételesen feltételezhető. És akkor még nem szóltunk a megátalkodott rontópálokról, tömeggyilkosokról és külhoni illetőségű zsarnokokról – ezekből is találunk egy díszes mákvirágcsokrot a dekoráltak között! A Horthy-korban rövid ideig zajlott adományozási gyakorlat a maga sajátos ízlése szerint ehhez csak annyit tett hozzá, hogy – Teleki Pál, utóbb tragikus véget ért miniszterelnök és Serédi Jusztinián hercegprímás mellett – kitüntette Göring birodalmi marsallt, a művészetek nagylelkű pártolóját (továbbá passzionátus puskást, sőt birodalmi fővadászt!), későbbi nürnbergi fővádlottat, továbbá a két tengelyhatalmi külügyminisztert: Ribbentropot és Ciano grófot, akik sajnálatos módon egyaránt vesztőhelyen fejezték be életüket. Utóbbi esetében érdekes volna megtudni, hogy az adományozó posztumusz visszavonta volna-e a kitüntetést, miután a nemes grófot saját apósa, Mussolini (erős német nyomásra) állíttatta bíróság, majd kivégzőosztag elé még 1944 januárjában, árulás (értsd: a Duce megpuccsolása) miatt. A nyíltan és büszkén antidemokratikus elődök illiberális demokrata utódai tehát nemes, habár ellentmondásos hagyományok birtokában alapították újra a rendet: csupa nagybetűvel Szent István Rendként, s már csak a nagykeresztet! Az első adományozottakat (a tavaly díjazott Egerszegi Krisztina olimpikon úszónőt és Lámfalussy Sándor bankárt, illetve az idén kitüntetett irodalmi Nobel-díjasunkat, Kertész Imrét, illetve a zseniális feltaláló Rubik Ernőt) sem könnyen tudnánk beilleszteni az idők során kitüntetett 1700 személy heterogén halmazából kiválasztható sokféle történelmi-leszármazási sor bármelyikébe. Az arisztokratikus-nemesi gyökerekkel való finom szakítást azért mutatja, hogy tőlük legalább már nem kérték a kutyabőrt.

Minden nagyon szép

Minden nagyon szép

Fotó: MTI

Mert bizony a reformkor és kiegyezés korának számos nagyszerű hivatalnoka és státuszférfija mellett Ferenc József (a rend akkori nagymestere) hűséges szolgálatai jutalmául kitüntette Haynaut is – erre a kiállítás megfelelő helyeken emlékeztet is. S ha valaki azért aggódott volna, hogy a rend Horthy alatti újraélesztésének története és kétséges pedigréjű adományozottjainak esete feledésbe vész, hát hiába tette. Ha kissé eldugva is, de egy tabletméretben megvalósuló diavetítés keretében találkozhatunk Ribbentrop, Ciano és a Göring rendtagokkal – előbbi kettő éppen Horthy István 1942-es temetésén mutatja be egymásnak a rend nagykeresztjének mellkason (na jó: gyomorszájon) hordott csillagát.

Miután a konkrét kitüntetések hátterének megvilágítására kevés a hely, így érthető módon a kiállítás viselettörténeti vonulata tán a legerősebb. A díszes gallérral ellátott ornátusok, bíborosi, tábornoki díszegyenruhák láttán még erősebb a kontraszt: az olajfestményeken megörökített gubernátorok, kancellárok, hercegprímások és generálisok kissé rosszallóan nézhetik, amint némely, kétségtelenül hazafias gondolkodású látogatók mondjuk rövidnadrághoz veszik fel a magas szárú fekete bakancsot – ezt az excesszust sajnos még a borotvált fej, a hetyke bajuszka és a Lonsdale-póló sem ellensúlyozhatja.

Szent István lovagjai. A legrangosabb magyar kitüntetés 250 éve. Kurátorok: Pallos Lajos, Gödölle Mátyás. Megtekinthető augusztus 30-ig.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.