Augusztus végén különös és izgalmas hírt kapott fel a nemzetközi sajtó: a földön kívüli értelmes élet után kutató SETI-kollektíva (lásd Mi a SETI? című keretes írásunkat) tudósai rejtélyes, szokatlanul erős rádiójeleket vizsgálnak, amelyek a Hercules csillagkép irányából, egy 6,3 milliárd éves csillag környezetéből, 95 fényév távolságból érkeztek. A jeleket tavaly észlelte az Orosz Tudományos Akadémia kezelésében lévő RATAN-600 rádióteleszkóp, de mostanáig titokban tartották a nemzetközi közvélemény előtt. Minden bizonnyal az év tudományos híre lett volna, ha beigazolódik, hogy a jel földön kívüli forrású, s hogy alapos kivizsgálása megérne még néhány kört. Ám hamarosan érkezett a szomorú cáfolat: az Orosz Tudományos Akadémia elismerte, hogy a jel valószínűleg földi eredetű, amit megerősít az is, hogy mindössze egyszer sikerült észlelni, és a RATAN-600-on kívül semmilyen más rádióteleszkóp nem tudta ezt megerősíteni, illetve a mérést sikeresen megismételni. Ám kötve hisszük, hogy efféle kudarcok a kedvét szegnék azoknak, akik intelligens civilizációk jelei után kutatnának.
Vétel, vétel!
A legfontosabb metódus továbbra is az idegenek vélhető rádiójeleinek fürkészése, egészen pontosan a kozmoszból érkező gazdag rádióhullám-termés megszűrése, átfésülése. Emellett vizsgálják a látható tartományba eső jeleket is, melyeket esetleg optikai kommunikáció céljaira használnának az idegenek, s ebből a szempontból tanulmányozzák a naponta egyszer tapasztalható, rövid idejű, de nagy energiájú gamma-kitöréseket is. Az egyik legígéretesebb kutatási irány az úgynevezett idegen technoszignatúrák vizsgálata, azaz bármilyen olyan hipotetikus asztromérnöki projekt, tevékenység, objektum, jel analízise, amely egy értelmes és esetleg a miénknél is jóval fejlettebb civilizáció nagyobb léptékű, tudatos természetátalakító tevékenységére utalhat. Ennek mintegy aleseteként vizsgálják, hogy egy hipotetikus idegen civilizáció felfűti-e a környezetét, kibocsát-e bónusz infravörös sugárzást, illetve kutatnak gyanús kémiai jelek után is.
Legyen bármilyen is a vizsgálat fókusza, általában olyan teleszkóprendszereket fognak be erre a munkára, melyek csillagászati mérési feladatokat is ellátnak – jó példa erre a nem éppen földön kívüli civilizációs kutatásokra tervezett hollandiai LOFAR alacsony frekvenciás teleszkóprendszer, amelynek jeleit azért átbogarásszák ebből a szempontból is. E kettős funkció (vagyis a szűken vett tudományos kutatási feladat plusz az idegenek utáni hajsza), tetten érhető olyan projektekben is, mint a SETI Intézet kaliforniai Allen Teleszkóp Tömbje, amit a Microsoft-társalapító Paul G. Allen nagylelkű adományaiból hoztak létre, de más gazdag filantrópok támogatása is kellett az életben tartásához. 1979-ben a Kaliforniai Egyetem indította útjára a SERENDIP programot, amelynek keretében az amúgy „laikus” csillagászati megfigyeléseket végző rádiótávcsövekre szerelnek egy rádióspektrométert, és ennek jeleit rögzítik, majd dolgozzák fel. A sorozat hosszú ideje folyamatosan működik (jelenleg a SERENDIP IV program zajlik), ennek mintegy világszerte ismert mellékterméke a SETI@Home jelfeldolgozó program, amelyet bárki letölthet, és így részt is vehet az adatok feldolgozásában – elég, ha rendelkezik egy PC-vel vagy laptoppal, és hajlandó a processzoridő egy részét (kábé a képernyővédő funkció ideje alatt) a SETI-kutatás rendelkezésére bocsátani.
Még több jel
Ezek derék kezdeményezések, és a türelmetlenség jele volna, ha máris, alig három-négy évtized múltán eredményeket várnánk tőlük. Úgy tűnik, az orosz milliárdos Jurij Milnernek nincs ennyi ideje. Milner ugyanis 100 millió dollárral indította el a Breakthrough Listen nevű programot. A januártól működő projekt az eddigi legátfogóbb, amit az idegenek utáni hajsza céljaira indítottak; a program nem csupán gyanús rádiójelek után kutat a távoli csillagrendszerek és galaxisok mélyén, de az optikai SETI útján haladva immár a látható fény tartományán belüli jelek, azaz az idegenek esetleges lézerfény-kommunikációját is kutatja. (Utóbbinak azután nőtt meg a valószínűsége, hogy néhány évtizede kiderült: az optikai lézerek segítségével hatékonyabban lehet kommunikálni, mint rádiójelekkel.) A kutatásokhoz az északi féltekén a Föld legnagyobb kormányozható rádiótávcsöve, a nyugat-virginiai Green Bank Teleszkóp, míg a déli féltekén az ausztráliai Parkes Teleszkóp által fogott jeleket használják fel (bár ezt csak októbertől kezdik), míg a hipotetikus idegenek esetleges lézeres kommunikációját a kaliforniai Lick Obszervatórium Automata Bolygókeresője fogja – saját alapfeladatának ellátása mellett – kutatni. Az eget pásztázó két gigantikus eszköz együttesen az égbolt tízszer akkora részét tudja bevizsgálni, mint a korábbi kutatások együttvéve, ráadásul az 1 és 10 gigahertz közötti rádióspektrumot teljes egészében képesek „befogni” – márpedig ezt a tartományt elvileg nem zavarják sem földi, sem kozmikus források. Így 5 parszeken (azaz kb. 16 fényéven) belül jó eséllyel tud olyan idegen rádiójeleket fogni, melyekhez hasonlókat mi is nap mint nap, spontán bocsátunk ki a kozmoszba.
A kutatás során a Green Bank Teleszkóp megvizsgálja mind a 43 csillagot, amely 5 parszeken belülre esik, további 1000, a legkülönbözőbb spektrumból kiválasztott csillagot 50 parszeken belül, s egymillió további közeli csillagot, 100 közeli galaxis (közöttük spirális, elliptikus, törpe és szabálytalan csillagrendszerek) központi részét, 20-20 fehér törpét, neutroncsillagot és fekete lyukat, és a másik rádiótávcső feladata is hasonló nagyságrendű lesz. A tervek szerint a kutatás során minden megszerzett adat nyilvános lesz, ráadásul az irgalmatlan mennyiségű információ feldolgozásába bekapcsolódik a SETI@home önkéntes számítógépes hálózat is. A Breakthrough Listen jelentőségét mutatja, hogy egy nap alatt több adatot „szállít”, mint a korábbi kutatások egy év alatt. Andrew Siemion, a programban dolgozó kaliforniai tudós e szavakkal világította meg a különbséget: „Eddig évente tipikusan 24–36 órányi teleszkópidőt kaptunk, most több ezret, ráadásul a legjobb eszközökön. Lehetetlen túlbecsülni ennek jelentőségét. Ez valóságos forradalom.” Siemion ráadásul nem is az egyetlen hírneves személyiség a projekt vezetőségében: ott találjuk például Frank Drake-et, akitől a Tejútrendszeren belüli értelmes civilizációk számának becslésére származó Drake-egyenlet származik. Számos tudós, mindenekelőtt Stephen Hawking, nyílt levélben támogatta a kutatást.
Valahol megáll
Milner és társai nem érik be a passzív SETI-kutatással, s aktívan is szeretnének jelet küldeni magunkról az űrbe, ezt Breakthrough Message programnak nevezik. Igaz, az eddigi tudományetikai, sőt bolygóbiztonsági szempontokat is figyelembe véve egyelőre maguk is az üzenetküldés szabályait tanulmányozzák (az ezzel kapcsolatos vitákról lásd: Küldjünk jelet?, Magyar Narancs, 2011. május 12.), de már kiírtak egy 1 millió dolláros pályázatot annak a digitális jelnek a megalkotására, amit a földönkívülieknek szánnak. A program vezetői azt ígérik, hogy addig nem sugároznak semmilyen jelet a világűrbe, amíg erről nem születik világméretű politikai és tudományos konszenzus. Persze nem ez lenne az első célzott üzenet a világűrbe. 1974-ben amerikai tudósok a Puerto Ricó-i Arecibo Teleszkóp segítségével küldtek egy üzenetet az M13 gömbhalmaz csillagainak irányába, melyben digitális kódolással érzékeny részleteket árultak el például a földi DNS alkotóelemeiről, összetevőiről, bolygónk helyzetéről és a Föld lakosságáról. Az üzenetet a már említett Drake és a hírneves tudós, író és SETI-kutató Carl Sagan írták, de sajnálatos módon nem egyeztették ezt a Föld politikai és tudományos establishmentjével. Az üzenet 25 ezer év múlva ér célba, s meglehet, nem szeretnénk itt, a Földön bevárni a földönkívüliek válaszát. Milner azonban nem ijedős, erre utal, hogy nem csupán üzenni próbál a távoli űrbe, de körül is nézne. Az áprilisban bejelentett Breakthrough Starshot program keretében ugyanis legkésőbb úgy harminc év múlva egész kis lézerfény-meghajtású flotta (több ezer, néhány centiméteres nagyságú jármű) kelne útra, mely földi forrásokból táplálkozva, a fénysebesség 20 százalékával haladva 20 év alatt elérné a közeli Alpha Centauri csillagrendszer környezetét, ahol friss kutatások szerint akár lakhatósági övezeten belüli bolygók találhatók. A flotta a szerencsés érkezést követően hazaüzenne, s a hír fénysebességgel 4,37 év alatt ide is érne.
| Mi a SETI? A Search For Extraterrestrial Intelligence, azaz a földön kívüli értelmes élet utáni kutatás nem egy konkrét szervezetet jelöl (noha Kaliforniában 1984 óta létezik egy SETI Intézet), hanem az egész tevékenységkört, sokszor egymáshoz legfeljebb lazán kapcsolódó projekteket, melyeket egy ideje főleg nem állami, kormányzati forrásokból finanszíroznak. A legismertebb közülük tán a SETI@home, amelybe bárki bekapcsolódhat, ha számítógépe kihasználatlan kapacitásait az idegenek vélt jeleinek kibogozására szeretné felajánlani egy olyan sziszifuszi műveletsorban, amelyben tűket keresnek egy kozmikus méretű szalmakazalban. Az ilyesfajta kutatás gyakorlatilag azután elkezdődött, hogy felfedezték a rádióhullámokat, az idegenekkel (akkor még „a marslakókkal”) való kapcsolatfelvételt az elektromágnesesség zseniális kutatója, Nikola Tesla sürgette a leghatározottabban, miután 1899-ben egy furcsa, repetitív rádiójelet érzékelt, amely mintha a vörös bolygó felől érkezett volna. Ez bizonyult egyben az első téves riasztásnak is, noha a számos, az intelligens eredetet egyaránt kizáró magyarázat dacára ma sem tudjuk pontosan, mit is detektált a szerb származású tudós. |
| Wow! 1977. augusztus 15-én a SETI-kutatások egyik önkéntese, Jerry Ehman csillagász az Ohiói Állami Egyetem földön kívüli értelmes életjeleket kutató rádiótávcsöve a Nagy Fül (Big Ear) mérési adatait tanulmányozta, amikor egy furcsa mintázatra lett figyelmes. A jelsort a kinyomtatott mérési papíron bekarikázta, és azt írta mellé: Wow! A később Wow!-szignálnak elnevezett jel nagyon erős, és abban a 72 másodpercben végig érzékelhető volt, amíg a Föld forgását követő rádióteleszkóp az égbolt adott „ablaka”, a Nyilas csillagkép egyik régiója felé fordult. (A távcső kettős szarv kiképzése és az adatok feldolgozása miatt ma sem tudjuk pontosan, hogy a két jelölt közül pontosan melyik tartományból érkezett a jel.) Sajnos a jelet később nem sikerült érzékelni, de jellemző, hogy máig is ez a SETI-kutatások legígéretesebb eredménye, mivel ezt természetes okokkal eddig nem tudták magyarázni. |
