Kiolvad az északnyugati átjáró?: Mártírok útja

Tudomány

Kétséges, hogy mennyire jó hír, de a jégpáncél olvadása nyomán végre hajózható a legendás északnyugati átjáró.

Az Amerikát észak felől (északnyugati irányban) megkerülő egérút, az úgynevezett északnyugati átjáró feltárása az emberiség régi, több évszázados álma, amely egy jó időn át több okból is meddőnek bizonyult. A bátor, sőt néha vakmerő felfedezők jó ideig képtelenek voltak megtalálni a ki- és átvezető utat az észak-kanadai szigetvilág labirintusán keresztül, amikor meg végre sikerült feltérképezni az átjáró környékét, rögvest kiderült, hogy a felfedezett útvonal csekély gazdasági haszonnal jár. A szigetek közötti hajózócsatornák némelyike túlságosan sekély, hogy komoly tengerjárók átjussanak rajta, ráadásul az útvonal az év túlnyomó részében teljesen be van fagyva, s a nyári időszakban sem olvad ki teljesen. Ez utóbbi tekintetében hozott újat az amúgy is szokatlanul enyhe télre következő idei nyár: az átjáró "végre" teljes hosszában kiolvadt, s állítólag végig hajózható, bár ez a fenti szempontok miatt némileg kétségesebb. De azért még nem kéne örülni, vagy újabb klímapánikba esni, jobb lenne megvárni a következő évet, hogy kiderüljön: nem foglalja-e vissza a jég azt, ami az övé.

Hús, hús

Az északnyugati átjáró iránti kutakodás nemcsak a felfedezők, de az azok iránt érdeklődő olvasóközönség érdeklődésének is a középpontjában állott. Nem is csoda, hiszen a felfedezéséhez rengeteg kaland, legalább ennyi rejtély és tragédia társult. Az első, végzetes (amúgy pedig vitatott) kísérlet az Octavius nevű brit kereskedelmi hajó nevéhez fűződik, amely a Bering-szoroson áthatolva próbált észak felől kijutni az Atlanti-óceánra, ám hamarosan belefagyott a sarki jégbe. Mindazonáltal a tehetetlenül sodródó Octaviust tizenhárom évvel később már Grönlandnál lelte fel egy brit hajó - a kísérlet ezek szerint sikerült. Kár, hogy a kővé fagyott legénység ezt már nem érhette meg. Nem kevésbé rejtélyes a legendás Franklin-expedíció végzete: Sir John Franklin, a gyakorlott, tapasztalt és elismert arktikus felfedező 1846-ban, két jól felszerelt hajóval az addigra - többek között általa - alaposan feltárt Baffin-öböl felől hatolt be a szinte áttekinthetetlenül kaotikus szigetvilágba, míg bele nem fagytak a jégbe. Franklin jól felkészült az útra, ami csak még hosszabbá tette az expedíció agóniáját. Nyolcezer kezdetleges (jórészt hús-) konzervet vittek magukkal, melyeket vesztükre ólommal forrasztottak le. Így azután nem csupán a hideg, a vitaminhiányból fakadó betegségek (mindenekelőtt a skorbut) vagy a konzervek fogytán fellépő éhezés, de a krónikus ólommérgezés is pusztította a felfedezőket. Franklin maga 1847 nyarán meghalt, a többiek pedig a következő évben vesztek oda, miután gyalog próbáltak a hómezőn keresztül elmenekülni - némelyiküket ráadásul meg is ették a többiek. Az egyik lehetséges útvonalat éppen a Franklinék nyomát kutató egyik expedíciónak sikerült feltárnia (McClure 1850), de egy jó ideig csak a térképek bővültek: az egyik hajózócsatornán végül a nagy Roald Amundsennek sikerült átjutnia: a bátor norvég 1903-ban a hitelezők elől menekülve vágott neki Gj¶a nevű hajóján az útnak, amit három év alatt sikerült megtennie (azaz befagyás miatt neki is többször pihennie/rostokolnia kellett). Bár az Európai Ûrhivatal e hónapban kelt jelentése szerint az arktiszi jég kiterjedése most a legkisebb a műholdas megfigyelések kezdete óta (azaz harminc éve), s az északnyugati átjáró immár "teljes mértékben" hajózható, az átkelés még ebben az évben is sportnak számított. A francia Sébastien Roubinet és egy társa még idén májusban indult el az alaszkai Anchorage-ből a maga szél hajtotta jégkatamaránján, amely mind a nyílt vízen, mind a hóval-jéggel borított fagyott részeken át tudott hatolni. Végül 7200 km megtétele után, szeptember 9-én érte el Grönlandot - akkorra ugyan hivatalos jelentések szerint már jégtörő hajók segítsége nélkül is át lehetett kelni az átjárón, ám ez az ideiglenes vívmány mit sem von le az újdonsült rekorder érdemeiből.

Leolvad, mint a hűtő

Míg a publikum szokás szerint arról vitatkozik, hogy mindez az ember okozta globális felmelegedés következménye, avagy tökéletesen érthető, természetes jelenség, az átjáró ezután nemzetközi vitákat is kiválthat. A kanadai kormány ti. magáénak tekinti az átjárót, elvégre az a felségterületéhez tartozó szigetek között húzódik, mások ragaszkodnak ahhoz, hogy a kiolvadt hajózócsatorna nemzetközi útvonal. Meglehet, ez a vita is (miként a teljes kiolvadástól még messze lévő északi sarkvidéki jégmezők esetén) kissé elhamarkodott, azt mindenesetre jelzi, hogy a gyarmatosítás korának állítólagos múltjával korántsem szívódott fel a tengeri hatalmak legendás territoriális ösztöne. A klímatörténészek kutakodásai ez esetben semmiképpen sem az armageddonista versenyzők érveit erősítik. Jól ismert, hogy a kora középkorban a klíma a mostaninál is jóval melegebb volt: Grönland még - nevének megfelelően - zöldellő sziget, a körötte lévő vizek (így alighanem az átjáró környéke) pedig az év nagy részében jól hajózhatók voltak (éltek is ezzel a vikingek). Mindezt a beköszöntő kis jégkorszak tette semmissé: ebből éppen az utóbbi másfél évszázadban lábaltunk ki, ami amúgy is melegedési tendenciával jár (amihez, meglehet, mi is beleadjuk a magunkét). Ezek alapján sem az olvadás, sem az újbóli befagyás nem oly rendkívüli esemény, mint ahogy azt elsőre gondolnánk - egyetlen év eseményeiből pedig kevéssé vonhatók le konzekvenciák és tapasztalatok.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.