A svéd jegybank által alapított közgazdasági Nobel-díjat (a pontos elnevezés: "A svéd jegybank díja Alfred Nobel emlékére") 1969 óta adják át az arra érdemeseknek. A szakmában jelentős presztízsű (habár sokszor politikai okokból is vitatott) elismerést leggyakrabban azok kapták meg, akiknek nagy hatású művei, kutatásai elismerten beépültek a közgazdasági mainstreambe, bár az adományozók nemegyszer hívták fel a figyelmet a közgazdaságtan viszonylag újonnan kialakított részterületeire, melyek még nem kerültek a közgazdasági gondolkodás homlokterébe, ám gyakorlati alkalmazhatóságuk kétségbevonhatatlan. Alighanem éppen ilyen terület a mechanism design (gyarló magyarítással: mechanizmustervezés), amelynek megalapozásáért három amerikai illetőségű matematikai közgazdász, Leonid Hurwicz, Eric S. Maskin és Roger B. Myerson kapta az idei elismerést.
Ez a kérdés, válasszatok!
A mechanizmustervezés elmélete leginkább olyan piaci, üzleti, fiskális, politikai-választási játékszabályok kidolgozásával foglalkozik, amelyek alkalmazása révén előre meghatározott, optimális eredményt érhetünk el. Mielőtt még holmi elcsalt harmadik világbéli, pláne k.-európai választások jutnának az eszünkbe (habár nem lehetetlen, hogy ezek is modellezhetők az új elmélet matematikai eszközeivel), tekintsünk inkább a teória ennél egy kissé szofisztikáltabb alkalmazási területeire. A mechanizmustervezés leginkább olyan szituációkat, üzleti tranzakciókat vizsgál, amelyek során a résztvevők között egyenlőtlenül oszlanak meg az információk, s ennek eredményeként olyan tranzakciós végeredmény születik, amely mind a gazdaság egésze, mind az adófizetők számára kedvezőtlen. A cél olyan szabályrendszer kialakítása, amelynek alkalmazása révén ilyen esetekben is érvényesülnek az óhajtott preferenciák - ezek lehetnek az őszinteség, igazságosság, az egyéni racionalitás, a költségvetési egyensúly, vagy akár a társadalmi jólét. A mechanizmustervezés másik fő feladata, hogy kiküszöbölje a játékosok - a köz és a tisztességes verseny számára - ártalmas koalícióit. A sikeresen, természetesen matematikai eszközökkel kialakított játékszabályok alkalmazása révén csupán egyfajta, az optimális végkimenet lehetséges, ezáltal sok nem kívánt piaci diszfunkció felszámolható, ráadásul a módszer alkalmazása révén meg lehet állapítani, mikor működnek optimálisan a piacok, és mikor került hiba a gépezetbe. A díjátadó bizottság az indoklásában is kiemelte: így eldönthető, mely piaci mechanizmusok, szabályozórendszerek, szociális ellátórendszerek vagy éppen választási szisztémák tekinthetők hatékonynak a kiválasztott célok szempontjából. A mechanizmustervezés már most is kiemelt gyakorlati segítséget nyújt a döntéshozók számára, amikor állami javakat szeretnének értékesíteni piaci szereplőknek - a lehető legnagyobb nyereség elérése mellett. Az aukciók tervezése során szerzett ilyesfajta tapasztalatokat hasznosította a brit kormány 2000-ben, amikor meghirdette a harmadik generációs mobiltelefon-tendert - a pályázókból e mechanizmus segítségével sikerült is a lehető legmagasabb árajánlatokat kiszorítani. A friss Nobel-díjas Maskint, aki hármuk közül tán a legtöbbet tette az optimális aukciós mechanizmusok kifundálásáért, az olasz kormány szerződtette, így ő a felelős az olasz államkötvény-aukciók lehető leghatékonyabb lebonyolításáért.
Országot, lóért
A három frissen díjazott közgazdász közül kétségtelenül Leonid Hurwicz a legtapasztaltabb, s egyben ő büszkélkedhet a legkacskaringósabb, itt, K.-Európában oly ismerős fordulatokban gazdag életpályával. Hurwicz ti. még 1917 augusztusában született Moszkvában, a Lengyel Főkormányzóságból odamenekült zsidó értelmiségi családban. A forradalmi zűrzavar elől a família hamarosan visszatért Varsóba, s Leo Hurwitz itt kezdte egyetemi tanulmányait. 1939-ben szerencséjére éppen külföldön tanult (előbb Londonban, majd Genfben), így túlélhette a hitlerájt. 1940-ben az Egyesült Államokba került, ahol már az ötvenes évektől Kenneth Arrow, az 1972-ben legfiatalabbként Nobel-díjas világhírű közgazdász munkatársaként dolgozott. Sokan állítják, hogy Arrow utóbb díjazott publikációi (melyekben különös hangsúlyt kapott a már említett információs aszimmetria, illetve az Arrow-féle lehetetlenségi tétel, amely szerint nincs oly választási rendszer, amely képes volna az egyéni preferenciákat össztársadalmilag elismert sorba rendezni) jelentős részben Hurwicz kutatásain alapulnak. Bár számos megfontolása jelentős hatást gyakorolt a következő közgazdász-generációkra (sőt, gyakorlatilag ő e tudományterület "alapító atyja"), csupán idén díjazták az öregek otthonában élő agg Hurwiczot. A másik két díjazott jóval fiatalabb: a már méltatott Maskin "mindössze" ötvenhét éves, míg Myerson nála is fiatalabb néhány hónappal. Ennek ellenére az ő (és a most nem díjazott Satterthwaite) nevéhez fűződik a diszciplína egyik legérdekesebb tétele: ezek szerint ha két olyan piaci szereplő kereskedik, akik eltérő mértékben informáltak (s mindkettejüknek vannak a másik elől eltitkolt információi), úgy valamelyik fél biztosan veszíteni fog az optimális végkimenetelhez képest. De mint a "pókos lóért hamis pénzt" témájú anekdotából tudjuk, néha mindketten rosszul járnak.
