Interjú

„Minden idők legnagyobb felforgatója volt”

Ananyo Bhattacharya, Neumann János életrajzírója

Tudomány

Már a számítógépek feltalálása előtt látott lyukkártyát, és Hirosima előtt is tisztában volt az atombomba hatásával. Az utóbbi nem véletlen, részt vett a tervezésében is. Neumann Jánost, a zsenik zsenijét új életrajz mutatja be a nemzetközi közönségnek; magyarul Az ember a jövőből címmel adta ki nemrég az Open Books kiadó. A szerzővel, a Science újságírójával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Miért pont Neumann?

Ananyo Bhattacharya: Mert megváltoztatta a világot. Olyan életrajzot akartam írni, amely nem annyira Neumann János életrajza, hanem az ötleteinek az életrajza – azt akartam megmutatni, ezek hogyan változtatták meg a modern világot.

MN: A Manhattan-terv körül akadtak még okos emberek. Az ő hatásuk nem volt ekkora?

AB: Mindig Neumann volt a legokosabb ember a szobában, akkor is, ha Einstein is ott volt. Egészen kivételes agya volt. Elképzelni is nehéz ezt a szintet. Ha mondtak neki valamit a matematikáról, akkor nyugtázta, hogy igen, igen, majd előreugrott két lépést, és már mondta is a választ. Ilyen szempontból veszélyes volt ötleteket megosztani vele, mert attól a pillanattól több lépéssel előrébb járt. Igaz, nagyon tisztességesen hivatkozott azokra, akiktől ötleteket kapott. Azt hiszem, a gondolkodás sebessége különböztette meg a többi nagy koponyától. Nem tudom, hogy ő volt-e a legtalálékonyabb, a legkreatívabb tudós. De azt tudom, hogy nagyban alábecsültük az ötleteinek a hatását, mert azokat a matematika nyelvén fogalmazta meg. Ha valaki Einsteint említi, akkor mindenki rávágja, hogy relativitás. De a Nobel-díjas Wigner Jenő, a barátja, mindig Neumanntól volt lenyűgözve. Neumann fiatalon halt meg, így nem kapta meg ezeket a díjakat. Matematikusként Nobelt nem is feltétlenül kapott volna, de több matematikai díjat begyűjthetett volna.

MN: Milyen ember volt?

AB: Nagyon bonyolult. Még ha tettetnie kellett is magát, jól boldogult társas szituációkban. Egy rakás dolog, amit olvashatunk róla, például hogy limericket szavalt, könnyen lehet, hogy csak terelési stratégia volt a számára. És nem nagyon értette a hétköznapibb embereket, inkább mondott egy vicces verset, hogy ne kelljen valódi társalgásba keverednie valamilyen témáról. A felesége szerint rejtély volt, akit soha nem fogunk megfejteni. És ha a második felesége ezt mondja róla, akkor milyen esélyekkel indul az életrajzíró ötven vagy hetven évvel a halála után?

Hallottam, hogy Benjamin Labatout második regénye Neumannról fog szólni. Lenyűgöző, mert Labatout átmenet nélkül keveri a fikciót a tényekkel, és Neumannról rengeteg érdekes dolgot lehet kitalálni, mert vannak lyukak az életrajzban, amiket ki lehet tölteni. Néhány dolog pedig eddig titok volt, és csak most kezdenek kiderülni a CIA-s aktákból. Mítoszok övezik azt is, miként kötődött emberekhez. Nehéz a legendát elkülöníteni a valóságtól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.