„Felejtsük végre el azt a butaságot, hogy Erdély nem román föld” – ezt Marcel Ciolacu román miniszterelnök mondta január 27-én Szatmárnémetiben. Szerinte itt az idő normalizálni az Erdélyről szóló közbeszédet, mert „elmúltak azok az idők, amikor az Erdélyről szóló diskurzus érzelmeket váltott ki”. Hiszen a Romániában élő román, magyar, ukrán, német etnikumú román állampolgárok együtt élnek, vegyes házasságok vannak, Magyarország és Románia az Európai Unió része, NATO-tagok is, és együtt „az örökkévalóságig szóló megállapodásokat írtak alá”. Nem lenne szép, ha megint szélsőséges erők szítanák az indulatokat, megosztanák a közösségeket. Mindez olyan összefüggésben hangzott el, hogy Ciolacu pártja szeretné megszerezni Szatmárnémetiben is a polgármesteri posztot, amelyet most az RMDSZ-es Kereskényi Gábor tölt be.
Biztosan jó, ha elkezdődik az Erdélyről szóló közbeszéd normalizálása, csak ne legyen sértődés abból, amikor a diskurzusba a magyar partner azt a szempontot hozza be, hogy miként lett ez román föld.
A történészek szerint a 17. században Erdély sík vidékein – főleg a Mezőségen – megfogyatkozott a magyar népesség, mert a törökökkel és a Habsburggal folytatott háborúk nyomán egyaránt pusztítottak a törökök és a császári zsoldosok. Ezzel együtt egy másik folyamat is zajlott. Mivel ugyanez az elnéptelenedés volt jellemző az Alföldön, a Partiumból tömegek indultak meg az Alföld keleti részére – mondja a Magyar Narancsnak Ábrahám Barna történész, az ELTE BTK román filológiai tanszékének oktatója.
Az alföldi birtokosok a törökellenes felszabadító háború és a Rákóczi-szabadságharc után nagy kedvezményekkel, többévi szolgálat- és adómentességgel csábították pusztán maradt birtokaikra a jobbágyokat Erdélyből is.
Az 1986-ban kiadott Erdély története című, háromkötetes mű százezres nagyságrendű jobbágy- és zsellértömeg vándorlásáról ír. 1712-ben egész falvak maradnak lakatlanok Erdélyben, ami a félmilliósra becsült erdélyi lakossághoz mérve is nagy szám volt. Az elvándoroltakat visszakövetelték, próbálták visszahozni az erdélyi földesurak, de bonyolította a helyzetet, hogy akadtak köztük, akiknek itt is, ott is volt birtoka. Munkaerőre pedig szükség volt, és eleinte a vallás, a nyelv nem nagyon számított.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
