Laborban növesztett pecsenye

Drága húsnak

Tudomány

A temérdek befektetett dollármilliárd dacára a regeneratív gyógyászat bevált eszközeivel készülő, szövet­alapú műhús egyelőre nem versenyképes az igazival. Mindez még nem jelenti azt, hogy ne lehetne oktalan pánikot kelteni a mesterséges csirkecombok feltűnése kapcsán.

A most felerősödött polémia árnyékában igazából még mindig nehéz eldönteni a kérdést, hogy éppen egy rég­óta rebesgetett húspiaci fordulat válik-e valóra, avagy ez még mindig az örök ígéretnek számító műhús már bő évtizede tartó bevezető fázisa. Az egyszeri fogyasztó nagyjából csak azt érzékeli, hogy megélénkült a közéleti diskurzus a mesterséges, növesztett húsok körül, és úgyszólván az összes hazai politikai erő megszólalt az ügyben. Akadt (Donáth Anna, Momentum), aki techno­optimista oldalról üdvözölte a műhúst, attól az élelmiszer-biztonság megőrzése mellett a hústermelés környezeti terhének enyhítését és az etikus állattartás előretörését várja – a kormány tiltási tervét pedig a hajdani gépromboláshoz hasonlította. Ezzel szemben az LMP számos (éppen fenntarthatósági, de identitás- és gazdavédelmi) okból is mereven elutasítja a laborhúst: a párt szakértői az Index.hu-n közölt véleménycikkükben alapvetően sokallják (az állítólag evolúciósan alapvetően növényevő) fajtánk túlzott húsfogyasztását. Z. Kárpát Dániel (Jobbik) ehhez képest már multi-bérenc magatartást emlegetett Donáth részéről – szembeállítva a magyar gazdák „egészséges termékeit” a biotechnológiai cégek „mérgező vagy kétes hátterű” innovációival.

Az egymással is vitatkozó ellenzéki vélemények mellett sokat sejtető a kormányzat álláspontja: a Nagy István vezette Agrárminisztérium például azonnal reflektált a vélelmezett kihívásra reagálva: minapi közleményük szerint a témában törvényt is módosító Olaszország (s bár nem itt kerül említésre, de Románia) mellett Magyarország is azon az állásponton van, hogy ki kell állni a hazai termelők és hagyományos állattenyésztői és húsfogyasztói életforma mellett, azaz be kell tiltani a műhúst. Hangsúlyozzuk, egy olyan terméket kíván a minisztérium törvényen kívül helyezni, amely még meg sem érkezett az éttermekbe, pláne az üzletek polcaira, sőt ilyenre egyelőre kilátás sem nagyon nyílik. A sima piacféltés, a termelői érdekek önjelölt védelme mellett belép a képbe egy másik szempont is: a miniszter éppen olasz mezőgazdasági érdekvédelmi vezetőkkel találkozva, dörgedelmesen ítélte el az élővilág kapcsán kialakult álromantikát és – miként korábbi interjúiban – a hagyományok és a kultúra felbomlását vizionálta a műhús terjedésétől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.