Ilyentájt aratják a levendulát, amelynek illata bódító, a neki tulajdonított hatások listája pedig meglepően hosszú. De mi igaz e sok állítólagos jótéteményből?
Kék színű virág
A levendula nem egy, hanem legalább 39 faj, legalábbis a nevezéktan ennyi Lavandula nemzetségbe tartozó növényt ismer. De még ennél is jóval több variánsát termesztik világszerte, s a domesztikált típusok sokszor jelentősen eltérnek vadon élő őseiktől, miközben a közeli genetikai rokonság letagadhatatlan. E fajok eredetileg Afrikában, Európa mediterrán térségeiben, Délnyugat-Ázsiában s India bizonyos vidékein termettek, de mivel jól tűrték a ridegebb klimatikus körülményeket is, idővel betelepítették őket Közép-Európába, például Pannonhalma és Tihany (Lásd Tihany és a levendula című írásunkat) szubmediterrán mikroklímájú környékére. Más kontinensekre is eljutottak, ám nem csupán az öröm jár velük: Dél-Ausztrália bizonyos részein, például Victoria államban már invazív fajnak számít az agresszíven terjeszkedő növény. Nálunk leggyakrabban a Lavandula augustifolia, azaz a közönséges levendula terem, de például a spanyol vagy a francia „változat” egészen más fajok keveréke.
| ||
Növényünk az árvacsalánfélék családjába tartozó egynyári, néha pár évig élő félcserje, ami jól felismerhető kékes (esetleg ibolyaszínű vagy sötétlila) ajakos virágairól. A virágokat borító, finom „szőrökkel” fedett csészelevelek illóolajat tartalmaznak, ezt sajtolják ki a frissen szüretelt virágzatból. Az így nyert folyadék lehet színtelen, könnyed illatú levendulavirág-olaj, de létezik a teljes virágzatból (s gyakorta más levendulafajtákból) kisajtolt, sűrűbb és markánsabb ödőrrel bíró olajféle is.
Csodájára jár
Az esszenciális növényi olaj megbecsültsége nem csak csábító, számos parfüm komponenseként is felbukkanó illata miatt magas. A népi gyógyászatban évezredek óta megbecsült szernek számít, úgy tartják, hogy a növény és az illóolaj fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, nyugtató hatású, mely a hajhagymáknak ugyanúgy jót tesz, mint a gombás lábnak. A különböző fajtákból kinyert olajok más-más tulajdonságokkal bírnak: a nálunk is termesztett közönséges levendula olaja inkább édes árnyalatú, ám a lavandinból avagy holland levendulából (Lavandula × intermedia) sajtolt esszencia jóval több terpén típusú vegyületet, például kámfort tartalmaz, ami markánsabb tónust kölcsönöz illatának. Örömmel jelenthetjük, hogy végeztek már olyan ellenőrzött klinikai teszteket is, amelyek a levendulaolaj antimikrobiális és parazitaellenes aktivitását vizsgálták. Az első eredmények biztatók, de azért jó néhány vizsgálat kell még ahhoz, hogy hatásmechanizmusát tisztázzák. Mindenesetre biztonságos szernek tűnik (lásd Alacsony kockázat című keretes írásunkat). A kutatási eredmények a közönséges levendula olaját a lavandin elé helyezik, s nemcsak az illatának édeskés aromája, de gyógyhatása miatt is. Amúgy széles körben használják aromaterápiás célokra: más növényi extraktumok, például a vele harmonizáló citrom-, erdeifenyő-, muskotályzsálya-, pacsuli- és rozmaringolajokkal keverve próbálják a páciens mentális, kognitív állapotát pozitív irányba terelni. Habár a modern orvoslás semmilyen meggyőző bizonyítékot nem talált annak alátámasztására, hogy a finom növényi illatok bármilyen betegséget gyógyítanának vagy megelőznének, annyi biztos, hogy jó hatással lehet a páciens kedélyállapotára, a javulónak érzékelt életminőség pedig félsiker a gyógyulás folyamatában. De a levendulaolaj, illetve kivonható, kapszulákba tölthető összetevőinek (például a linalool és a linalil-acetát) kedélyjavító, szorongáscsökkentő hatása kapcsán is végeztek kutatásokat. Noha az eredményeket biztatónak is mondhatnánk, valószínű, hogy embertársaink többsége továbbra is inkább a hagyományos medicina bevált szereihez és a kétes hatású népi kedélyjavítókhoz fordul.
| ||
Nem minden állat szereti a levendulaolajat, s ennek köszönhető kiterjedt háztartási használata. Számunkra inkább stresszoldó hatású, illetve a kozmetikumokban is széleskörűen felhasznált hatóanyaga, a linalool nevű terpénalkohol a szúnyogriasztókban is előfordul, sőt a legyek és a csótányok ellen hatásos rovarirtókban is használják, bár nem egyedüli összetevőként. A ruhamolyok (lásd: Titkos féreg foga rág, Magyar Narancs, 2012. szeptember 13.) sem kedvelhetik túlságosan, vélelmezett riasztó hatásuk (no és friss illatuk) miatt kerülnek a levendulás zacskók és csokrok a ruhásszekrénybe. Ám ha a nyavalyás kis férgek, vagyis a molyok lárvái ezek után is megennék a ruhákat, minden felelősséget a szívós lepkefélékre hárítanánk.
Méz és csokoládé
Nem csupán a levendula, de a nektárjából készülő levendulaméz gyógyhatását is vizsgálták, s úgy találták, hogy a még nem fertőződött sebekre kenve segítheti azok gyógyulását. Ennek ellenére jobban tesszük, ha inkább vigyázunk magunkra, a finom mézet pedig friss kenyérrel vagy teába keverve fogyasztjuk. Ezek után persze nem meglepő, hogy a levendula nem csak kozmetikumokban, szappanokban, rovarriasztókban fordul elő, főzni is lehet vele. A levendulaolaj aromája amúgy is többféle ízzel és közkedvelt étellel harmonizál – a legjobb példa erre a csokoládé és a levendula meghökkentőnek tűnő, de életerős szimbiózisa. Ebből következik, hogy a levendulát leginkább sütemények készítéséhez használják, s érdemes megkóstolni a belőle készült szörpöt és a vele ízesített limonádét is. Sós ételekhez is passzol, így nem elvetendő juh- és kecskesajttal párosítva sem, szigorúan a szárított bimbók felhasználásával. Sőt, sültekhez is kiváló lehet, bár markáns illata miatt csak módjával adagoljuk!
| Alacsony kockázat Mellékhatásai nem nagyon vannak, sőt a legbiztonságosabb esszenciális olajok közé sorolják a levenduláét. Kismértékű fotoszenzitivitást, esetleg bőrérzékenységet okozhat, de ez is ritka. A legmorbidabb nem kívánt mellékkövetkezmény, amit eddig felemlegettek, hogy a levendula és a belőle kivont olaj a fiatal férfiaknál esetleg elnyomhatja az androgénhormonok termelését, ami mellnövekedéshez (gynecomastia) vezethet. Ennek kockázata azonban csekély, az endokrin hormonháztartásra kifejtett hatása korántsem tekinthető széles körben igazoltnak, ráadásul az egyetlen lejegyzett esetben visszafordíthatónak bizonyult a mellnövekedés, miután a páciensektől megvonták a levendulát. |
| Tihany és a levendula Noha a levenduláról egy szó nincs az alapítólevélben, úgy tűnik, Tihany ebben találta meg számításait. A kolostorok gyógynövénykertjéből az illóolajgyártásba, majd az utóbbi években a francia romantikus vintage-kultuszba emigrált növény lett ugyanis a balatoni település védjegye. Olyannyira, hogy a Levendula Fesztiválon, ha valaki nem elégszik meg a hétvégi programokkal, egy egész hétig nézheti a hőségben hullámzó levendulamezőt, sőt szedhet is magának. A néhány éve bevezetett ún. Szedd magad! jópofa program, még akkor is, ha a helyi kézművesek szerint a virágok nagy része június elején már elnyílt, s ideálisabb a még bimbózó szálakkal próbálkozni, ha szárított csokrokat vagy egyéb illatozó dekorációt szeretnénk alkotni. 2000 forintért kapunk egy szatyorkát, ezt a nemzeti parki levendulamezőn 1-2 óra alatt tele is szedhetjük – a visszajárók szörpöt vagy lekvárt is készítenek levendulából. Tőlük azt is meg lehet tudni, hogy milyen technikával érdemes vágni, begyűjteni, kötözgetni, hogy minél több beleférjen a tasakba. De hogy kerül Tihanyba a levendula? Bár évszázados múltról nem tudunk, nehéz elképzelni, hogy egy kolostor gyógynövénykertjéből hiányozhatott. Például Pannonhalmára – ahol szintén termesztik és működtetnek lepárlót is – 1600 körül hozta az első töveket Lancsincs Bonifác szerzetes. A tihanyi emlékek azonban sokkal későbbiek: az itteni első ültetvény 1924-ben létesült. Az „Öreg levendulást” dr. Bittera Gyula (1893–1970) gyógyszervegyész és gyógynövényszakértő hozta létre, ez volt Magyarország első ipari célú levendulaültetvénye az Apáti-hegy déli oldalában. A területet, amely kezdetben kb. 20 hektáros volt, Bittera az apátságtól bérelte, de a ’40-es évekre már 100 hektárossá fejlesztette. A gyógyszerész levendulaolaja az egész kontinensen híres lett, minősége túlszárnyalta a francia ültetvényekét, a tihanyi levendulát az árutőzsdén is jegyezték. Bittera több illóolajgyárat hozott létre: egyet Kaposváron (a Magyar Általános Hitelbank Kaposvári Illóolajgyára az első ilyen volt Magyarországon), egyet pedig Budapesten, a Hungária körúton, ahol a finomítás zajlott. A levendulaüzletnek az 1949-es államosítás vetett véget, Bittera annyival megúszta, hogy az Illatszer és Kozmetikai Ipar, majd a Gyógynövénykutató Intézet munkatársaként növénynemesítéssel foglalkozhatott. A levendulást nem gondozták, helyére a ’60-as években szőlőt telepítettek, a megmaradt részen pedig beindult az erdősödés. A levendulakultúrát az 1990-es években kezdték újraéleszteni. A területet Zátonyi Zsigmond és Zátonyi Szilárd vette bérbe a Közép-dunántúli Természetvédelmi Hivataltól, majd 1997-től a Balaton-felvidéki Nemzeti Parktól, amely 2012 óta már saját hatáskörben gondozza az őslevendulást, a településen lepárlással is foglalkoznak. Minden bizonnyal megéri, hiszen egy liter 100 százalékos olaj nagykereskedelmi ára 30–35 000 forint, egy kg morzsolt levenduláé pedig 5–15 ezer (legalábbis a 2010-es adatok szerint). Ezek után nem csoda, hogy Tihanyban szinte minden a levenduláról szól. Ihatunk levendulás kávét, megkóstolhatjuk a lila virágból készült teát, szörpöt, mézet, csokit, sőt létezik levendulazselés gofri is. A város központjában egymásba érnek a „szaküzletek”, az árusok a szappantól a párnáig kínálják levendulás portékáikat. Ha ezeket olykor túlárazottnak tartjuk, akkor otthon összebarkácsolhatunk ezt-azt magunknak is – abból, amit délelőtt szedtünk. Markó Anita |
