„Nyugdíjaztak 400 majmot” - Jane Goodall etológus

Tudomány

Ezúttal nem a csimpánzok, hanem a növények varázslatos világáról írt könyvet: A remény magvai elolvasása után nehéz lesz levegőnek nézni a fákat és helyeselni a génmódosítást. A környezetvédelemért 80 felett is fáradhatatlanul kampányoló tudóssal telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: A növények kommunikációját kutató tudósoknak hasonló fogadtatásban volt részük, mint önnek, amikor először előállt csimpánzkutatásai eredményeivel. Miben látja a hasonlatosságot?

Jane Goodall: A tudományos élet vaskalaposságában. Amikor a kutatók rájöttek, hogy a növények képesek információkat fogadni és átadni, legalább olyan nehéz volt ezt a hatalmas felfedezést elfogadtatni, ha nem nehezebb, mint amikor én hozakodtam elő azzal, hogy a csimpánzok szerszámokat használnak. (Bővebben lásd Jane Goodall-lal készült korábbi interjúnkat: Kezdetleges kultúra, Magyar Narancs, 2008. február 14. – a szerk.) Rögtön meg is kaptam, hogy betanítottam őket. Még jó, hogy nem azzal jöttek, hogy a fákat is betanították. Az a felfedezés, hogy a növények képesek egymással kommunikálni, egészen lenyűgözött. Vannak fák, amelyeket, ha hernyótámadás ér, riasztják a közelükben lévő többi fát. Kémiai üzeneteket bocsátanak ki, a széllel postázzák el a többiekhez. A riasztott fák olyan mérgeket kezdenek termelni, melyek védelmet nyújtanak. Vagy ott van a gyökereken át történő kommunikáció, a növények és a gyökereiket körülszövő gombák együttműködése.

A majmos kezdetek

A majmos kezdetek

 

MN: Ez a tudomány felségterülete, de önt személyes kötődések is fűzik egy-egy fához.

JG: Ez valóban kívül esik a tudományon, de biztosíthatom, a fákkal sem folytatok mélyrehatóbb beszélgetést, mint amilyeneket a csimpánzokkal szoktam. Ezek a merőben egyoldalú beszélgetések az esetek többségében az üdvözlésig, egy-egy „helló, barátom!”-ig terjednek.

MN: A csimpánzok ismeretének jó hasznát veszi, ha emberekkel tárgyal?

JG: Gyakran megesik, hogy figyelem az embereket, nézem, ahogy kapcsolatba lépnek egymással, és még mindig le tud nyűgözni az a temérdek hasonlóság, amit köztünk és a csimpánzok között látok.

MN: A politikusokat is hasonlóképpen figyeli?

JG: Tudja, én élvezem ezeket a csörtéket. Mindent megteszek a környezet védelme érdekében. Jelenlegi vesszőparipáim az organikus farmok előnyei és a túlzott húsfogyasztás veszélyei. A fenntartható farmgazdálkodást propagálom, ám aki ezt teszi, a nagy ipari farmok ellenségévé válik. Az ő mantrájuk az, hogy csakis a monokultúrák elégíthetik ki az emberiség élelmiszerigényét. Még nagyobb a nyomás, ha a GMO-biznisszel, a genetikailag módosított növények előállítóival találja magát szemben az ember. Most ezen a téren dúlnak a leghevesebb harcok.

false

MN: Az EU épp most lazított egy jókorát a GMO-szabályozáson. Ehhez mit szól?

JG: Azt, hogy mindenkinek el kéne olvasnia Steven Druker Altered Genes, Twisted Truth (Módosított gének, kiforgatott igazság - a szerk) című könyvét. Utána tárgyalhatunk. Nem ismerek ennél súlyosabb és megalapozottabb vádbeszédet a GM-ipar ellen.

MN: A legváratlanabb pillanatokban Hollywood is a segítségére siet, még ha nem is mindig szántszándékkal. Amikor az új Majmok bolygója-filmet bemutatták, sikerrel használta fel az alkalmat, hogy felemelje a szavát a majomkísérletek ellen.

JG: Addig tárgyaltam a National Institute of Health vezetőjével, míg belső vizsgálatot rendelt el, ami azzal zárult, hogy kimutatták: egyetlen csimpánzkísérletük sem hoz számottevő hasznot az emberiségnek. Az intézet nyugdíjaztatta mind a 400 csimpánzát, akik menhelyekre kerültek. Nagy lépés volt ez nekünk, de kis lépés a csimpánzvédelemben: rengeteg privát laboratóriumban folynak a kísérletek.

MN: Segít, ha Hollywood az ügy mellé áll?

JG: Igen, de ami biztosan nem segít, ha az állatvédők erőszakhoz folyamodnak. A bombák vagy a ketreceikből kieresztett állatok épp a kívánt hatás ellenkezőjét érik el.

false

MN: A nagyvárosi gerillakertészek is használnak bombákat, igaz, ők békések: magbombákat dobálnak a nagyvárosi telkekre, és virágokat ültetnek az éjszaka leple alatt.

JG: Nagy barátja vagyok a nagyvárosi gerillakertészeknek. Fel nem foghatom, miért kell tiltani azt, ami csak hasznot hoz.

MN: Szegte már meg a törvényt a környezetvédelem érdekében?

JG: Nem tettem ilyet. Az én módszerem inkább a higgadt beszélgetés, mint a hangos tüntetés.

false

MN: A csimpánzai hogy vannak mostanában?

JG: Van egy hatalmas védett területünk az árva csimpánzok számára. Ide kerülnek azok az árvák, akiknek az anyját legyilkolták a bozóthús-kereskedelemben érdekelt orvvadászok. 168 árva csimpánzunk van. A legtöbbjük már felnőtt. Az első dolgom, ha Kongóba visszatérek, hogy megnyissam azt a három szép nagy szigetet, amit a kormánytól kaptunk. Ide telepítjük át a menhelyekről a csimpánzokat. Csak a partokon lesz őrség, nehogy csónakokból vadásszanak rájuk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.