Oroszországi erdőtüzek - Jaj, de messze a kanális!

Tudomány

A rendkívüli, hosszú hetek óta tartó hőség és szárazság megtette a magáét: már Oroszország számos régiója lángol vagy legalábbis parázslik. Sok nagyváros, így Moszkva lakóinak élete is pokollá vált - s ki tudja, mikor érnek oda az enyhet és esőt adó fellegek.
A rendkívüli, hosszú hetek óta tartó hőség és szárazság megtette a magáét: már Oroszország számos régiója lángol vagy legalábbis parázslik. Sok nagyváros, így Moszkva lakóinak élete is pokollá vált - s ki tudja, mikor érnek oda az enyhet és esőt adó fellegek.

Az északi félteke jó részét - érdekes módon a Kárpát-medence kivételével! - sújtó, az idei nyár egész eddigi periódusára kiterjedő hőhullám különösen erősen és hosszú ideje (már két hónapja!) érzékelhető a Kelet-európai-síkság és Szibéria jelentős területein. Oroszország egymástól távoli régiói érték meg több mint évszázados hőmérsékleti rekordok bukását. Előbb június 25-én mértek 42,3 fokot Belogorszkban, az Amur menti körzetben, majd július 11-én új rekord született az ország európai felén is - 44 Celsius-fok, amelyet a Kaszpi-tenger menti Kalmük Köztársaságban, Jaskulban regisztráltak. Mondhatnánk persze nyeglén: ugyan, mit számít az, mekkora forróság van a távoli tajgákon és sztyeppéken! Csakhogy a hőhullám hamarosan elérte az orosz metropolisokat is: Moszkvában és Szentpéterváron július elején egymást követő három napon mértek 42 fokot, ami nemhogy ott, de még nálunk, Közép-Európában is igencsak szokatlannak számítana. Ennél is megdöbbentőbb, hogy a hőmérséklet éjjelente sem ment le 36 fok alá! Amúgy a fenti rekordok nagyon jól jellemzik a forróságot hozó leszálló légáramlások, a felhőoszlató anticiklonok és az általuk kialakított meleg szektorok mozgását: előbb a szibériai Jakutföld felett volt a központjuk, majd fokozatosan haladtak nyugat felé, átkelve az Urálon, s végül elterpeszkedtek az európai Oroszország felett. Júliusban az átlaghőmérséklet e régióban 7-8 fokkal meghaladta az ilyenkor szokásos átlagos értékeket, s ez mit sem változott augusztus első egy-két hetében. Az eddigi meteorológiai vizsgálatok azt sugallják, hogy egy olyan tartós, magas szintű légáramlat, úgynevezett jet stream alakult ki, amely forró, száraz (szaharai, illetve arábiai) levegőt szállít a Kelet-európai-síkságra és Oroszország más térségei felé. Az északi félteke tavaszi, nyári értékeit elemző klímakutatók szerint ebben az évben amúgy is rekordok dőltek meg - más kérdés, hogy ebből pont mi, magyarok vajmi keveset éreztünk meg, legalábbis lapzártánkig. De már ez is rámutat arra, hogy a vélelmezett globális felmelegedéssel összefüggésbe hozott események még egymással szomszédos régiókat sem érintenek egyformán. Márpedig az oroszországi rendkívüli hőség egyben rendkívüli szárazsággal is járt - ezzel összeállt a nagy tüzek kialakulásának valamennyi feltétele.

Sír a Volga

Az első tüzekben nem a sztyeppék kiszáradt füve, a búzamezők vagy az éghető illóolajokban oly gazdag fenyőerdők kaptak lángra, hanem kiszikkadóban lévő tőzeglápok. A tőzeg folyamatosan képződő szerves anyag: levegőtől mentes, enyhén savas közegben, gyakorta víz borította helyeken a lesüllyedő növényi anyagok, gombák, s az állati maradványok (melyek amúgy ebben a közegben meglepően épségben megmaradnak - lásd még a mocsári múmiákat!) úgynevezett anaerob bomlást szenvednek. Ilyenkor létrejön egy olyan, a bomlás során feldúsult széntartalmú anyagféle (a tőzeg), melyet relatíve nagy fűtőértéke miatt ősidőktől fogva bányásznak. Igen ám, de a hosszú vízmentes és forró időszak alatt a tőzeg is beszárad, márpedig ekkor a bomlás során felszabaduló hő kellő elvezetés híján könnyen begyújthatja a tőzegrétegeket - az óriási területre kiterjedő, látványosan égő vagy csak parázsló, sokszor a föld alatt is izzó tőzegmezők azután maguk válnak a tűz fő terjesztőivé (s csak utána jönnek a csikkek, a rosszul eloltott tábortüzek és gépi szikrák). Mellékesen jegyeznénk meg: a rendszeresen ismétlődő természetes tőzegtüzek egyenesen fenntartói a tőzeglápokon tenyésző gazdag élővilágnak, melyet elnyomna a terjeszkedő erdő - ha időről időre fel nem perzselné a gyutacsként funkcionáló láp. Kiterjedt tőzegmezők első ízben július legvégén, az egymástól is távoli nyizsnij-novgorodi és voronyezsi régióban lobbantak lángra, majd szétterjedtek Közép- és Nyugat-Oroszország számos kerületére. Augusztus elsején hivatalos orosz jelentések szerint már 1140 négyzetkilométer állt lángokban, s csak a moszkvai régióban (oblasztyban) 130 különálló, kisebb-nagyobb (de zömmel nagyobb) tüzet regisztráltak. Leginkább csak strigulázni tudták a tűzfészkeket, elvégre az extrém melegben és szárazságban, pláne a tőzegtüzek fenti jellegzetessége miatt sokszor csak a felszíni növényzettel (égő fák, aljnövényzet, gabonatáblák) birkóztak meg - vagy még azzal sem, elvégre erőfeszítéseiknek az erős (és persze forró) szél sem kedvezett. A tűz kíméletlen gyorsasággal terjedt, ráadásul egymástól igen távoli régiókban: Kamcsatkán és Kelet-Szibériában éppúgy regisztráltak tüzeket, mint az Amur mentén, Dél-Szibériában, az Urálban, a Volga mentén vagy az európai Oroszország legtöbb kerületében. Augusztus 2-án már ötezer négyzetkilométer lángolt, a hatóságok 7000 különböző tűzről tudtak, s ezek némelyike már áldozatokat is követelt. Több kisebb települést ejtettek csapdába a lángok, s a lakók nem is mindig tudtak kimenekülni a sokszor elképesztő sebességgel terjedő, iszonyú hőmérsékletű, izzó tűzfal formájában érkező vész, meg persze a mérgező füst elől (lásd: Ropog a nád, Magyar Narancs, 2009. szeptember 3.). A YouTube-on most is látható az a drámai felvétel, amelyet egy falu néhány, autón menekülő lakója készített, miközben áthajtanak az égő aszfalton. A közvetlenül a tűzvészek miatt elhunytak száma lapzártakor 53, de mint látni fogjuk, a hőhullám és a tűzvészek mellékhatásai ennél nagyságrendekkel több áldozatot követeltek. Az már csak hab a tortán, hogy a lángok nukleáris létesítményeket fenyegettek. (Szarov zárt városát, az orosz, korábban szovjet atomtechnológiai központot többször is - innen állítólag már minden nukleáris veszélyforrást eltávolítottak.) Emellett légi támaszpontok és flottalétesítmények égtek le, amit természetesen némi tisztogatás és a szokásos kirúgások/lefokozások követtek. Medvegyev orosz elnök még július 30-án egy megbeszélésen kétségbeesetten vallotta be: az országban szinte minden lángokban áll, ami éghető. Először ismerte be: Oroszországnak szembe kell néznie a globális klímaváltozás hatásaival, amelyekre még egyáltalán nem készült fel.

Asztag-városban

A már korábban pusztító aszály nyomán is világos volt: idén silány és gyér gabonatermés várható az északi félteke nagy részén (s nem csak Oroszországban - nálunk például éppen, hogy nem a forróság vagy az aszály miatt). Ezt még tovább súlyosbították a tüzek és a nyomukban lángra kapó gabonatáblák. Sokan máris az aszállyal és az ezt követő (főképpen oroszországi) tűzvészekkel, meg persze a minderre rádolgozó spekulációval magyarázzák, hogy a világ árutőzsdéin az egekbe szökött a gabona ára. De a világgazdasági következményeknél is drámaibb a tüzeknek (és a forróságnak) a lángoktól közvetlenül nem fenyegetett (főképpen nagyvárosi) lakosságra gyakorolt hatása. Moszkvában a várost beborító sűrű füst, benne megannyi mérgező, egészségkárosító égéstermék (gázok és aeroszolok), a hozzájuk adódó "szokásos" nyári, fotokémiai szmog és a döbbenetes meleg miatt drámai, sok tekintetben kibírhatatlan viszonyok alakultak ki. A szén-monoxid koncentrációja (hogy csak egy elemet emeljünk ki a "menüből") 6,6-szerese a normálisnak, s már messze-messze túllépte az egészségügyi határértéket. Eközben a hőmérséklet még a hétvégén is negyven fok felett alakult, a látótávolság pár száz méterre (például a seremetyevói repülőtéren, ahol ez különösen számít, 325 méterre) csökkent. Mivel az időjárásban jelentősebb javulás (hűvösebb, pláne csapadékosabb idő) lapunk megjelenéséig nem várható, csupán a kedvezőtlen széljárás megfordulásától remélik a csodát. A lakosság halálozási adatai egészen elképesztőek, igaz, az okokra csupán közvetett adatokból lehet következtetni. Például abból, hogy az orosz fővárosban a halálozási arány az utóbbi hónapban mintegy két és félszerese a szokásos nyári átlagnak. Meglehetősen nehéz szétszálazni, mennyi köszönhető ebből a magában is gyilkos hőhullámnak, s mennyi a tüzekkel járó szennyezésnek. Annyi biztos, hogy már az első lángok felcsapása előtt is több ezren (az amúgy is szokásos halálozási adat minimum másfélszerese) fulladtak vízbe, amikor a lakosság tömegesen rohanta meg a folyó- és állóvizeket, ám eközben nem tagadta meg régi, "bevált" alkoholfogyasztási szokásait sem. A hőhullámot különösen rosszul bírják a krónikus (például szív- és tüdő-) betegek, az idősek és a kisgyermekek. Jellemző, hogy hivatalos oroszországi becslés szerint eddig 5000 ember vesztette életét a hőhullám miatt, bár ez a közelmúltbéli nyugat-európai kánikulakatasztrófák adataival összevetve alighanem súlyos alulbecslés. A moszkvaiak légkondicionált bevásárlóközpontokba, a kicsit tehetősebbek egyenesen szállodákba menekültek, ráadásul sok-sok ezren inkább az erre a hétvégére kivételesen nyitva tartó munkahelyükön töltötték a víkendet, mint légkondi nélküli lakásukban, a mérgező hőségben. Mindez különösen súlyosan érinti a kórházakat, ahol alig akad klímaberendezés - az egyik, széles körben terjedő hióbhír (egy moszkvai orvos-blogger beszámolója) szerint egy bizonyos fővárosi kórház intenzív osztályán két nap alatt mindenki meghalt - főképpen a füst és az oxigénhiány miatt. A hivatalos szervek arról számoltak be, hogy hétfőre némileg visszaszorították a Moszkva környéki tüzeket, s remélik, hogy a hétvégére az időjárás esetleges javulásával legalább a főváros levegőjét leginkább szennyező tűzfészkeket (ezek között megint csak az izzó tőzeglápok járnak az élen!) sikerül kiiktatniuk. Eközben nem csupán az áldozatok számáról és a kormányzati egészségügyi statisztika megbízhatóságáról folyik a vita, hanem arról is, mennyiben járult hozzá a katasztrófához a bürokratikus tehetetlenkedés, illetve Putyin miniszterelnök elhibázott döntései, például amikor 2007-ben, még elnökként, egy tollvonással szétverte az állami tűzvédelmi hálózatot. Putyin szerint azonban a felelősség az állami területek (például erdők) privát bérlői és persze az orosz föderáció helyi szervei vállán nyugszik, akik viszont erről hallani sem akarnak. Annyi bizonyos, hogy a klimatikus eredetű katasztrófát csak erősítették az orosz állam még mindig rendezetlen viszonyai. Kár, hogy erre csupán rengeteg áldozat halála árán derült fény.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.