A hatvanas évek óta - két neves tudós, Ernest E. McCulloch és James E. Till kutakodásai után - tudja az emberiség, hogy minden soksejtű élőlényben léteznek olyan differenciálatlan, önmagukat osztódás (mitózis) révén, tetszőleges módon megsokszorozni képes sejtek, melyekből differenciálódás révén kialakulnak majd a specializált szöveti sejtek. Az őssejtek között megkülönböztetünk embrionális, szöveti és köldökzsinórvérből kinyerhető őssejteket, amelyek gyógyászati lehetőségei és orvosetikai megítélése is más és más. Hogy ezt megérthessük, érdemes egy kicsit belebonyolódni az őssejtek rejtélyes, ugyanakkor reményteli világába.
Egyetlen magzatom
A fogantatás során, a férfi és női ivarsejt egyesülésével jön létre az a magzatkezdemény, amelynek mindenre képes (totipotens) sejtjeiből minden más sejt- és szövettípus (embrionális és embrión kívüli) is kialakulhat. Az efféle sejtek minden olyan információt tartalmaznak, amelyek az embrionális fejlődéshez szükségesek, így elég eltávolítani őket (ez egy alig pár sejtes embrió darabolásával simán megoldható), majd beültetni egy másik egyedbe - e mikrobiológiai hentestrükk alkalmazásával genetikailag teljesen azonos másolatot, úgynevezett identikus ikreket állítottak elő a gátlástalan biotechnológusok. Mielőtt szívéhez kapna az olvasó, illetve dr. Moreau és dr. Frankenstein nevű szigorúan irodalmi alakokra asszociálna, megjegyeznénk, hogy eme kísérleteket állatokon végezték - vagy legalábbis nekünk, laikusoknak ennyit kötöttek az orrunkra. Annál is inkább, elvégre a magzati őssejtekkel végzett machinációk számos etikai és jogi problémát felvetnek (ez alighanem már a fentiek alapján is belátható), melyekről hamarosan szót is ejtünk. A magzatfejlődés következő fontos állomása az úgynevezett hólyagcsíra (blastocyta) állapot: ekkor a magzatban lévő embriócsomóból elkülöníthetők olyan sejtek, melyeket embrionális őssejteknek nevezünk. Ezekből egy felnőtt egyed tetszőleges sejttípusát előállíthatjuk. Ezen pluripotens sejtek osztódásával újabb embrionális sejtek, valamint őscsírasejtek és multipotens szöveti őssejtek jöhetnek létre. Ez utóbbiak - kis számban - akkor is megmaradnak a fejlődő kis szervezetben, amikor az embrionális fejlődés 15. napján bekapcsol a genetikai program, s a különböző gének és géncsoportok hatására mind specializáltabb sejtek jönnek létre. A maradék multipotenciális szöveti őssejtekből (ivarsejt kivételével) még bármi lehet: az ilyen sejtek karrierjét az emberéhez hasonlóan az szabja meg, hogy milyen (szöveti) környezetbe kerülnek. Ráadásul a látszólag specializáltabb őssejtek is képesek arra, hogy más legyen belőlük, mint amit a gyári program ígér (így lehet például vérképző őssejtből máj- vagy éppen központi idegrendszeri sejttípus). Hosszú ideje vita tárgyát képezi, hogy vajon szöveti őssejtek csak a folyamatos regenerálódásra képes szövetekben (mint például a vérsejtképződésért felelős csontvelőben) találhatók-e, vagy (s ezt sokan, sokáig tagadták) lelhetünk-e ilyen sejtekre a csupán alkalmanként osztódó szövetekben (mint az idegszövet) is. Manapság egyre többen gondolják úgy, hogy minden szövet tartalmaz őssejteket, melyeknek osztódási aktivitása eltérő, s csak a megfelelő jelre várnak, hogy beinduljon a specializáció. Így például a bőrön ejtett sebek gyógyulása az ún. epidermális őssejteknek köszönhető, új keletű, s némileg meglepő kutatási eredmények nyomán pedig sikerült a központi idegrendszerben úgynevezett neutrális őssejteket azonosítani. Ezek után aligha meglepő, hogy szemünkben retinaőssejtek, szívizmunkban pedig szívizomőssejtek találhatók - csak tudni kell, hol keressük őket.
A világ köldöke
A kutatások mostani állása szerint szöveti őssejtekhez legegyszerűbb módon a köldökzsinórból nyert vérből juthatunk hozzá - ez már csak azért is remek hír, hiszen így nem kell embriót darabolni, sem csontvelőt vegzálni. Köldökzsinórból pedig van elég, s még senkiről se hallottunk, aki haza akarta volna vinni a magáét - vagyis menne a kazánba az egész. Rendelkezésre áll tehát a születéskor nyerhető méhlepény, az abból eredő köldökzsinór - s a derék genetikus-biotechnológus kutatók már rég kidolgozták azon módszereket, melyekkel a vérmintából elkülöníthetők, majd hosszú időn át tárolhatók az őssejtek. Ideális esetben mindenkinek elraktározhatják a sajátjait, amelyekből a bajok óhatatlan beköszönte esetén pótolni lehetne az amortizálódott szöveteket. A kutatók állítják: a csontvelőből bármikor kinyerhetők később is az efféle sejtek, de minőségi szempontból nincs párja a köldökzsinórnak. Ráadásul már csak azért is előnyösebb ezt használni, mint például más csontvelőjét, mert ilyenkor immunológiai összeférhetetlenség és ebből következő kilökődés nem fordulhat elő. Az orvostudomány eleddig főképpen vér- és nyirokrendszeri daganatos betegségek, elégtelen csontvelőműködés, vérképződés és immunológiai problémák esetén alkalmazta ezt a módszert - az őssejtbeültetés például lehetővé teszi a gyorsan osztódó rákos sejtek elpusztítását célzó sugár- és kemoterápiás kezelés szigorítását, tekintet nélkül arra, mi történik eközben az egészséges sejtekkel (ezeket ti. őssejtekkel pótolják).
Manapság már külön orvosi-kutatói diszciplína, az úgynevezett regeneratív medicina foglalkozik szövetek megtervezésével, előállításával és beültetésével - ennek egy részterületét hívják szövettervezésnek (eredetileg: tissue engineering). Ennek célja, hogy olyan élő protéziseket állítsanak elő, melyekből beültethető szívbillentyűk, ízületek, porckorongok gyárthatók. Az efféle kutatások egyik központja a Newcastle-i 'ssejtkutató Központ - ennek két fiatal kutatója, prof. Colin McGuckin és Nico Forraz tudományos főmunkatárs írta le a világon először, miként kell felhasználni a köldökzsinórvért őssejtek kinyeréséhez, s hogyan kell azután tovább tenyészteni őket, és sejtterápiában, szövetépítésben, valamint regeneratív gyógymódok során felhasználni. A két brit kutató a köldökzsinórvérből származó őssejtek saját célú felhasználásában utazó Sejtbank Kft. (egy nagy nemzetközi cégcsoport magyarországi képviselője) meghívására itthon is prezentálta kutatásai eredményeit. Az általuk vezetett kutatócsoport mindenekelőtt a cukorbetegség egy bizonyos típusának gyógyításában ért el eredményeket: egyrészt sikerült lenyugtatni a beteg saját hasnyálmirigyét megtámadó immunrendszert, másrészt köldökzsinórvérből származó őssejtek segítségével sikerült inzulint szintetizáló hasnyálmirigysejteket gyártani. Emellett képesek voltak már idegsejteket is előállítani hasonló módon, alig egy éve pedig köldökzsinórvérből tudtak (igen vékony, mikroméretű, de már háromdimenziós) májszövetet generálni - s reményeik szerint hamarosan beindulhat a májsejtek és -szövetek klinikai alkalmazása is. Ennek távlatai alig beláthatók - jellemző, hogy a Discover Magazine online verziója éretlen (bár némiképp a lényegre tapintó) modorban, Jó hír az alkoholisták számára címen számolt be a jelentős tudományos fejleményről. Ráadásul nemcsak iszákos sorstársaink, de a gyógyszeripar is sokat profitálhat mesterséges májszövetmodellek létrehozásából. Közismert, hogy a máj szerepe elsődleges a gyógyszerek anyagcseréje (azok feldolgozása és aktiválása), valamint a lebontás-méregtelenítés során: tehát a teszteknél is a májműködésre kell koncentrálni, amikor el akarják kerülni a kedvezőtlen gyógyszerreakciókat és a hatóanyagok okozta mérgezéseket. Ilyenkor igencsak jól jöhet egy kis élő májsejttenyészet, amelyen a jövő gyógyszertervezői még a klinikai fázis előtt és a kegyetlen állatkísérletek mellőzésével ellenőrizhetik a gyógyszermellékhatásokat.
Ember tervez
A köldökzsinórvér felhasználásával talán elkerülhetők lesznek az embrionális őssejtek kutatásával kapcsolatos jogi-etikai problémák is. Talán kevéssé közismert, de az Egyesült Államokban jelenleg (elnöki vétóval megtámogatott) törvény tiltja költségvetési pénzek felhasználását embrionális őssejtekkel kapcsolatos kutatásokhoz, de több EU-tagállamban is törvény tiltja az efféle őssejtekkel való kísérletezést. Négy éve a Sejtbank Kft.-nek is akadt némi problémája az Egészségügyi Tudományos Tanáccsal, mely - bíróság által megtámogatott módon, viszont nem kötelező hatállyal - tiltott emberkísérletnek nyilvánította a köldökzsinórvér levételét, ellenben Lenkovics Barnabás akkori ombudsman, jelenlegi alkotmánybíró az ügyben felperesként szereplő, születendő gyermeke köldökzsinórvérének levételét szorgalmazó család mellé állt. Egy 2003-ban megalkotott miniszteri rendelet azután szabályozta a köldökzsinórvér levételéhez és tárolásához szükséges minimumfeltételeket: ezek teljesítése nyomán 2004-ben a Sejtbank Kft. is megkapta a szükséges engedélyt. Mi több, idén vetélytársa is akadt: Melegh Béla, a Pécsi Tudományegyetem orvosi karának genetikus professzora is létrehozott egy efféle köldökzsinórvérbankot, sőt egy különösen merész sajtónyilatkozatában azt sem zárta ki, hogy a jövőben az újszülött köldökzsinórjából vett őssejtek felhasználásával a szülők esetleg visszakaphatják halott gyermeküket. (Hollywood már régen ráharapott e témára: többek között erről szól például A hatodik napon című 2000-es Schwarzenegger-film.)
De azért nem árt felidézni azt sem, hogy az Európai Unió etikai csoportja kétségbe vonta az efféle magánőssejtbankok létjogosultságát - a kétely nem az őssejtek kinyerésének, hanem jövőbeli felhasználási esélyeinek szól, és az orvosok szakmai közössége egységesen kiáll a köldökzsinórvér ellenőrzött közösségi tárolása mellett. A kritikusok előszeretettel idéznek bizonyos szakmai fórumokat: ezek szerint az őssejtbeültetés hatástalan, ezért ellenjavallt olyan esetekben (például gyermekkori leukémia), amikor a betegség genetikai eredetű, elvégre ezt a hibát a köldökzsinórvérből kinyert őssejtek is hordozzák. McGuckin professzor szerint viszont a kritikusok rendre elfelejtik, hogy az őssejtkezelés ilyen esetben pusztán arra szolgál, hogy megfelelő haladékot kapjunk, míg nem találunk megfelelő donort.
Közismert, hogy Oroszországban és Kínában is végeznek őssejtbeültetést, amelynek során például a gerincvelőbe vagy egyszerűen vénásan injekcióznak be - az európai orvosszakma számára ellenőrizhetetlenül kinyert - őssejtkoktélt (a magyarokat is érintő kínai gyógyászati őssejtturizmus már most is él és virul). A forrás ez esetben is köldökzsinórvér, s a neten számos magyar nyelvű leírás található a felhasznált őssejt kitenyésztéséről és beviteléről. Ráadásul a gyógymód egyik kínai apostola, bizonyos Sean Hu éppen Magyarországon hozná létre a kínai stílusú őssejtkezelés európai központját. A nemzetközi (ezen általában amerikai és európai értendő) tudományos közvélemény persze alapvetően szkeptikus az ügyben, s máig is várja, hogy az érintett orosz, kínai és más tudományos intézmények, laboratóriumok szakpublikációk és nyilvános kutatási eredmények által bizonyítsák, hogy valóban hatékony az efféle kezelés, nem pusztán a placeboeffektus működik. A brit vendégek szavaiból az derült ki, hogy saját kutatási eredményeik alapján erősen szkeptikusak az efféle, túlságosan egyszerűnek, így kockázatosnak tűnő terápia iránt, ám a reményt senkitől sem szeretnék elvenni.
