Riasztó fejlemények: dőlnek a rekordok

Tudomány

2018-ban sem tört meg az utóbbi évtizedek melegedő tendenciája, de a riasztó fejlemények dacára csak egy részleges kompromisszumra voltak képesek klímaügyben a nemzetek.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) év végi jelentése szerint szinte minden kategóriában a melegedő tendencia kétségbevonhatatlan jeleit produkálta a világ: legyen bár szó felszíni vagy tengervízi hőmérsékletekről, az ütemesen savasodó óceánokról a sarki tengerjég visszaszorulásáról, vagy éppen az üvegházhatású gázok megállíthatatlanul növekvő koncentrációjáról.

Mi több, ezt az esztendőt a hőmérsékleti rekordok terén csak az előző három év szorítja le a képzeletbéli dobogóról. És habár mind többen vélik érezni a saját bőrükön is a globális klímaváltozás hatásait, egyelőre nehezen állapítható meg, hogy az egyes szélsőséges esetek egyértelműen az ember okozta (antropogén) felmelegedés számlájára írhatók-e.

false

 

  • Vajon a hurrikánok okozta károk, a szárazságok, a velük járó tűzvészek vagy éppen az áradások már a klímaváltozás utáni utolsó idők jelei vagy jól értelmezhetők az időjárás szokásos ingadozásaival?
  • Mi lesz, ha jövőre még az El Niño is rátesz egy lapáttal?

A világ országai december közepéig a lengyelországi Katowicében próbáltak valamiféle gyakorlati keretet adni a három évvel ezelőtti (azóta világpolitika több szereplője, például az amerikai elnök vagy brazil kollégája által is kikezdett) klímamegállapodásnak.

Hosszú vajúdás után végül sikerült kialakítani némi konszenzust, ám a megállapodás tartalma árulkodik születésének körülményiről.

  • Vajon megúszhatjuk, ha a földi átlaghőmérséklet „csak” 2 fokkal emelkedik az ipari forradalom előtti állapothoz képest?
  • És vajon sikerül-e tartani legalább ezt a végső határt – vagy most már semmi sem állíthatja meg a bolygó felszínének és légkörének melegedését?
  • Egyáltalán van-e esélyünk arra, hogy célzott lépésekkel visszafordíthassunk egy lassan kezelhetetlenné váló légköri folyamatot?

E kérdésekről és a klímavita néha meghökkentő epizódjairól is olvashat a Magyar Narancs karácsonyi dupla számában.

Az idei év utolsó lapszáma már az újságárusoknál vagy megrendelhető itt.

Forradalmat a fa alá!

Újságot olvasni jó. Igazi újságot meg pláne. Magyar Narancsot olvasni meg aztán tényleg az élvezetek fennkölt csúcsa: maga a szellemileg aktív kikapcsolódás a karácsonyi forgatagban. Egy zavartalanul tiszta pillantás a körülöttünk lévő világra.

A karácsonyi Magyar Narancsban Donáth Anna elmeséli, mit tehetnek, s mi tesznek a fiatalok azért, hogy egy jobb országban élhessenek. Tordai Bence beszél az ellenzéki képviselők magukra találásáról. Alföldi Róbert a taókárosult színházak lehetőségeit boncolgatjaTamás Gáspár Miklós pedig mondja a magáét.

Megismerkedünk Mészáros Lőrinc gazdatisztjével, és az egész magyar politikai hóbelevanccal.

Mindenki megkapja a magáét:

De aki még ezekben a forrongó mínuszokban is rendületlenül utálja a politikát, az is megkapja a magáét a Magyar Narancs 120 oldalas karácsonyi dupla számában: több mint a fele életmód és kultúra!

Térey János Ady karácsonyi líráját idézi elénk, Víg Mihály meg a sajátját. Egymásnak adják a kilincset az új magyar filmek, hát beköszön Pálfi György és Reisz Gábor is. Szép esszé szól Petri Györgyről, s jön a magyar fiú az Abbey Roadról.

Feltétlenül vegyék meg a Magyar Narancs karácsonyi számát, hihetetlenül izgalmas olvasnivalóval szolgál az egész karácsonyi-szilveszteri szezonra!

false

 


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.