„Senki nem akar változni”

Vasárus Gábor László, a KRTK Regionális Kutatások Intézetének munkatársa

  • Papp László Tamás
  • 2023. november 15.

Tudomány

Vajon miért sikertelen a klímaváltozás elleni harc? A kutatóval győri előadása után egyebek közt erről is beszélgettünk, kicsit másképpen, mint ahogyan azt a zöld témában megszokhattuk.

Magyar Narancs: Az előadásában elhangzott, hogy a rossz környezetvédelem, illetve zöld politika ugyanannyi vagy nagyobb kárt is okozhat, mint a környezetszennyezés. Vannak erre konkrét példái?

Vasárus Gábor László: Például a bioüzemanyag-gyártás odavezetett, hogy jó pár országban megdrágult az élelmiszer. Kukoricából állították elő, ami ott az étkezés legfőbb része, és mivel a bioüzemanyag-gyártó nagyobb tételben vásárolt kukoricát, felverte az élelmiszerre szánt kukorica árát. A főáramú környezetpolitika sokszor csak „zöldre mosást” művel.

MN: A tényleges változás politikai népszerűtlenséggel jár?

VGL: Igen. A pandákat félteni népszerű, de ha kipusztulnának, az semmiféle katasztrófát nem okozna. Ellenben, ha a méheket sikerül kipusztítani a rengeteg vegyszerhasználattal, meg azzal, hogy mindenhol nyírjuk a füvet és ezért nincs méhlegelő, az durva lesz, mert a méhbeporzású növények nélkül az emberiséget nem lehet élelmezni.

MN: A méhek megmentésében mi a népszerűtlen?

VGL: Mindenki változást akar, de senki nem akar változni. Bárhol próbálsz méhlegelőt csinálni, valaki lekaszálja. Bárki csinál ilyet, a politikai ellenfele lekaszálja, nemcsak nálunk, de Szlovákiában vagy Olaszországban is. A szokásainkon kell változtatni. Teljesen mindegy, hogy az autókat milyen hajtáslánccal hajtjuk. Az a baj, hogy két-három tonnás autókkal rohangálunk. Ha az autót soha be nem indítjuk, csak lerakjuk a gyár udvarára az alkatrészeket, már az akkora környezetpusztítás, hogy tönkretesszük vele a bolygót.

Ha az autómegosztás lenne a cél, tized­annyi autó elég volna. Illetve a 750 kilós kis­autók, mint régen az 1-es Golf meg a Fiat 500-as, sokkal kevésbé károsak, mint a jelenlegi SUV-csatahajók. A mostani nyersanyag töredékéből lehetne előállítani, valamint használni a megosztott kisautókat. Az elektromos autó akksijához felhasznált lítiumtömb kémiailag degradálódik az élettartama során, nem lehet korlátlanul újrahasznosítani, így előbb-utóbb kimerülnek a könnyen kitermelhető lítiumbányák.

MN: Az tehát ön szerint álkérdés, hogy az autó elektromos, hibrid vagy benzines?

VGL: Az elektromos autó tökéletes példa az álmegoldásra. Mire egy átlagos elektromos autót legyártunk, majdnem ugyanott tartunk, mint a legújabb uniós szabványnak megfelelő benzines autóval. Ha akksit kell benne cserélni, akkor már rosszabbak is vagyunk. Való­jában csak a szennyezést exportáljuk azokba az afrikai országokba, ahol a lítiumbányák ­vannak.

MN: Az előadásban az is szóba került, hogy nemcsak a környezetszennyezés biznisz, de a környezetvédelem is, ami mindkét oldalon álmegoldásokat szül. Akkor hol a törésvonal?

VGL: Tökéletes példa erre a megújuló energia. A napelem és a szélerőmű nem termel folyamatosan, mi viszont azt akarjuk, hogy a hűtő mindig kapjon áramot. Franciaországban napelemmel, szélerőművel, és éjszaka, illetve szélcsend idején atomerőművel termelnek áramot. A német modell ettől annyiban különbözik, hogy a nap- és szélmentes időszakok lefedésére gázturbinát, illetve széntüzelésű erőművet használnak. De nálunk ez úgy van eladva, hogy a német energiaipar milyen zöld, mert leállította az atomerőműveket. Valójában a normál üzemben szén-dioxid-mentesen áramot gyártó atomerőműveket lecserélték szén-dioxid-intenzív fosszilis erőművekre. Az, hogy választani kell az atom és a megújuló között, egy nagy hazugság. A valódi kérdés az: amikor nem termel a megújuló, akkor atomerőmű legyen vagy gázturbina? Jelenleg az atomerőműre és a megújulóra alapozó francia energiahálózat körülbelül negyedannyi szén-dioxidot bocsát ki egy kilowattóra áram megtermeléséhez, mint a német.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.