„Senki nem akar változni”

Vasárus Gábor László, a KRTK Regionális Kutatások Intézetének munkatársa

  • Papp László Tamás
  • 2023. november 15.

Tudomány

Vajon miért sikertelen a klímaváltozás elleni harc? A kutatóval győri előadása után egyebek közt erről is beszélgettünk, kicsit másképpen, mint ahogyan azt a zöld témában megszokhattuk.

Magyar Narancs: Az előadásában elhangzott, hogy a rossz környezetvédelem, illetve zöld politika ugyanannyi vagy nagyobb kárt is okozhat, mint a környezetszennyezés. Vannak erre konkrét példái?

Vasárus Gábor László: Például a bioüzemanyag-gyártás odavezetett, hogy jó pár országban megdrágult az élelmiszer. Kukoricából állították elő, ami ott az étkezés legfőbb része, és mivel a bioüzemanyag-gyártó nagyobb tételben vásárolt kukoricát, felverte az élelmiszerre szánt kukorica árát. A főáramú környezetpolitika sokszor csak „zöldre mosást” művel.

MN: A tényleges változás politikai népszerűtlenséggel jár?

VGL: Igen. A pandákat félteni népszerű, de ha kipusztulnának, az semmiféle katasztrófát nem okozna. Ellenben, ha a méheket sikerül kipusztítani a rengeteg vegyszerhasználattal, meg azzal, hogy mindenhol nyírjuk a füvet és ezért nincs méhlegelő, az durva lesz, mert a méhbeporzású növények nélkül az emberiséget nem lehet élelmezni.

MN: A méhek megmentésében mi a népszerűtlen?

VGL: Mindenki változást akar, de senki nem akar változni. Bárhol próbálsz méhlegelőt csinálni, valaki lekaszálja. Bárki csinál ilyet, a politikai ellenfele lekaszálja, nemcsak nálunk, de Szlovákiában vagy Olaszországban is. A szokásainkon kell változtatni. Teljesen mindegy, hogy az autókat milyen hajtáslánccal hajtjuk. Az a baj, hogy két-három tonnás autókkal rohangálunk. Ha az autót soha be nem indítjuk, csak lerakjuk a gyár udvarára az alkatrészeket, már az akkora környezetpusztítás, hogy tönkretesszük vele a bolygót.

Ha az autómegosztás lenne a cél, tized­annyi autó elég volna. Illetve a 750 kilós kis­autók, mint régen az 1-es Golf meg a Fiat 500-as, sokkal kevésbé károsak, mint a jelenlegi SUV-csatahajók. A mostani nyersanyag töredékéből lehetne előállítani, valamint használni a megosztott kisautókat. Az elektromos autó akksijához felhasznált lítiumtömb kémiailag degradálódik az élettartama során, nem lehet korlátlanul újrahasznosítani, így előbb-utóbb kimerülnek a könnyen kitermelhető lítiumbányák.

MN: Az tehát ön szerint álkérdés, hogy az autó elektromos, hibrid vagy benzines?

VGL: Az elektromos autó tökéletes példa az álmegoldásra. Mire egy átlagos elektromos autót legyártunk, majdnem ugyanott tartunk, mint a legújabb uniós szabványnak megfelelő benzines autóval. Ha akksit kell benne cserélni, akkor már rosszabbak is vagyunk. Való­jában csak a szennyezést exportáljuk azokba az afrikai országokba, ahol a lítiumbányák ­vannak.

MN: Az előadásban az is szóba került, hogy nemcsak a környezetszennyezés biznisz, de a környezetvédelem is, ami mindkét oldalon álmegoldásokat szül. Akkor hol a törésvonal?

VGL: Tökéletes példa erre a megújuló energia. A napelem és a szélerőmű nem termel folyamatosan, mi viszont azt akarjuk, hogy a hűtő mindig kapjon áramot. Franciaországban napelemmel, szélerőművel, és éjszaka, illetve szélcsend idején atomerőművel termelnek áramot. A német modell ettől annyiban különbözik, hogy a nap- és szélmentes időszakok lefedésére gázturbinát, illetve széntüzelésű erőművet használnak. De nálunk ez úgy van eladva, hogy a német energiaipar milyen zöld, mert leállította az atomerőműveket. Valójában a normál üzemben szén-dioxid-mentesen áramot gyártó atomerőműveket lecserélték szén-dioxid-intenzív fosszilis erőművekre. Az, hogy választani kell az atom és a megújuló között, egy nagy hazugság. A valódi kérdés az: amikor nem termel a megújuló, akkor atomerőmű legyen vagy gázturbina? Jelenleg az atomerőműre és a megújulóra alapozó francia energiahálózat körülbelül negyedannyi szén-dioxidot bocsát ki egy kilowattóra áram megtermeléséhez, mint a német.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.