„Senki nem akar változni”

Vasárus Gábor László, a KRTK Regionális Kutatások Intézetének munkatársa

  • Papp László Tamás
  • 2023. november 15.

Tudomány

Vajon miért sikertelen a klímaváltozás elleni harc? A kutatóval győri előadása után egyebek közt erről is beszélgettünk, kicsit másképpen, mint ahogyan azt a zöld témában megszokhattuk.

Magyar Narancs: Az előadásában elhangzott, hogy a rossz környezetvédelem, illetve zöld politika ugyanannyi vagy nagyobb kárt is okozhat, mint a környezetszennyezés. Vannak erre konkrét példái?

Vasárus Gábor László: Például a bioüzemanyag-gyártás odavezetett, hogy jó pár országban megdrágult az élelmiszer. Kukoricából állították elő, ami ott az étkezés legfőbb része, és mivel a bioüzemanyag-gyártó nagyobb tételben vásárolt kukoricát, felverte az élelmiszerre szánt kukorica árát. A főáramú környezetpolitika sokszor csak „zöldre mosást” művel.

MN: A tényleges változás politikai népszerűtlenséggel jár?

VGL: Igen. A pandákat félteni népszerű, de ha kipusztulnának, az semmiféle katasztrófát nem okozna. Ellenben, ha a méheket sikerül kipusztítani a rengeteg vegyszerhasználattal, meg azzal, hogy mindenhol nyírjuk a füvet és ezért nincs méhlegelő, az durva lesz, mert a méhbeporzású növények nélkül az emberiséget nem lehet élelmezni.

MN: A méhek megmentésében mi a népszerűtlen?

VGL: Mindenki változást akar, de senki nem akar változni. Bárhol próbálsz méhlegelőt csinálni, valaki lekaszálja. Bárki csinál ilyet, a politikai ellenfele lekaszálja, nemcsak nálunk, de Szlovákiában vagy Olaszországban is. A szokásainkon kell változtatni. Teljesen mindegy, hogy az autókat milyen hajtáslánccal hajtjuk. Az a baj, hogy két-három tonnás autókkal rohangálunk. Ha az autót soha be nem indítjuk, csak lerakjuk a gyár udvarára az alkatrészeket, már az akkora környezetpusztítás, hogy tönkretesszük vele a bolygót.

Ha az autómegosztás lenne a cél, tized­annyi autó elég volna. Illetve a 750 kilós kis­autók, mint régen az 1-es Golf meg a Fiat 500-as, sokkal kevésbé károsak, mint a jelenlegi SUV-csatahajók. A mostani nyersanyag töredékéből lehetne előállítani, valamint használni a megosztott kisautókat. Az elektromos autó akksijához felhasznált lítiumtömb kémiailag degradálódik az élettartama során, nem lehet korlátlanul újrahasznosítani, így előbb-utóbb kimerülnek a könnyen kitermelhető lítiumbányák.

MN: Az tehát ön szerint álkérdés, hogy az autó elektromos, hibrid vagy benzines?

VGL: Az elektromos autó tökéletes példa az álmegoldásra. Mire egy átlagos elektromos autót legyártunk, majdnem ugyanott tartunk, mint a legújabb uniós szabványnak megfelelő benzines autóval. Ha akksit kell benne cserélni, akkor már rosszabbak is vagyunk. Való­jában csak a szennyezést exportáljuk azokba az afrikai országokba, ahol a lítiumbányák ­vannak.

MN: Az előadásban az is szóba került, hogy nemcsak a környezetszennyezés biznisz, de a környezetvédelem is, ami mindkét oldalon álmegoldásokat szül. Akkor hol a törésvonal?

VGL: Tökéletes példa erre a megújuló energia. A napelem és a szélerőmű nem termel folyamatosan, mi viszont azt akarjuk, hogy a hűtő mindig kapjon áramot. Franciaországban napelemmel, szélerőművel, és éjszaka, illetve szélcsend idején atomerőművel termelnek áramot. A német modell ettől annyiban különbözik, hogy a nap- és szélmentes időszakok lefedésére gázturbinát, illetve széntüzelésű erőművet használnak. De nálunk ez úgy van eladva, hogy a német energiaipar milyen zöld, mert leállította az atomerőműveket. Valójában a normál üzemben szén-dioxid-mentesen áramot gyártó atomerőműveket lecserélték szén-dioxid-intenzív fosszilis erőművekre. Az, hogy választani kell az atom és a megújuló között, egy nagy hazugság. A valódi kérdés az: amikor nem termel a megújuló, akkor atomerőmű legyen vagy gázturbina? Jelenleg az atomerőműre és a megújulóra alapozó francia energiahálózat körülbelül negyedannyi szén-dioxidot bocsát ki egy kilowattóra áram megtermeléséhez, mint a német.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.