„Az emberek pincetokok”

Eger 1552-es ostroma idején már jelent meg magyar nyelvű könyv arról, miért és hogyan kell leszokni az iszákosságról. Az első mértékletességi egyesület alapszabályát 1619-ben írták Sopronban, csak kiváló férfiak számára.

„Tudom, mely nehéz a megrögzött szokásból és csaknem természetté vált erkölcsbűl kivenni az embereket, kiváltképpen abban az országban, melyben az emberek pincetokok, és kiknél az élet csak ital, nem élet” – érzékeltette vállalkozása súlyát A részegségnek veszedelmes undokságárúl című prédikációjában Pázmány Péter (1570–1637). (A pincetok rekeszekre osztott láda volt, amelyben az útra szánt borospalackokat tartották.) Az esztergomi érsek arról beszélt, hogy a magyarok azt tartják igazán jól sikerült összejövetelnek, ha a végére a gazda is, a vendégei is rendesen bekarmolnak, majd részletezi, milyen sokféle társadalmi és családi esemény kínál alkalmat a mértéktelen ivásra. Bár a bor igen jó, nagyon sokan nem ismerik a mértéket, és ennek borzalmas következményei vannak. Pázmány mégis abban bízott, nem jártatja fölöslegesen a száját, mert „az Isten igéje akármely sovány földbe hintessék, üresen és haszontalanul vissza nem tér; hanem talál valamely szegeletet, ahol gyökeret vér és gyümölcsöt teremt”.

Nem tudni, Pázmány látlelete a magyarok alkoholizmusáról melyik évből való. A Magyar Narancs érdeklődése nyomán az derült ki, hogy Hargittay Emil professzor, aki a válogatott prédikációkat sajtó alá rendezte 2004-ben, nem talált adatot arról, melyik vízkereszt utáni második vasárnapon hangzott el e beszéd. Nyomtatásban Pázmány halála előtt egy évvel, 1636-ban látott napvilágot. Az viszont dokumentált, hogy ez a jelenség magyar földön is régóta témát adott azoknak, akik nyilvánosan sok emberhez beszéltek. A református Heltai Gáspár 1552-ben – amikor Egert még hiába ostromolták a törökök – Erdélyben kiadott egy művet A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus címmel, amelyben a józan Antal és a tobzódó Demeter mindennap találkozik. Antal Demeter lelkére beszél, és a tanítás megfogan, Demeter megjavul. Heltai egyenesen az ördögöt emlegeti, és saját megfogalmazása szerint a könyvet azért írta, hogy az emberek átérezzék „ez iszonyoságos bűneknek nagy voltát”, és józanon éljenek.