Száraz november 1619-ben, Sopronban

„Az emberek pincetokok”

Tudomány

Eger 1552-es ostroma idején már jelent meg magyar nyelvű könyv arról, miért és hogyan kell leszokni az iszákosságról. Az első mértékletességi egyesület alapszabályát 1619-ben írták Sopronban, csak kiváló férfiak számára.

„Tudom, mely nehéz a megrögzött szokásból és csaknem természetté vált erkölcsbűl kivenni az embereket, kiváltképpen abban az országban, melyben az emberek pincetokok, és kiknél az élet csak ital, nem élet” – érzékeltette vállalkozása súlyát A részegségnek veszedelmes undokságárúl című prédikációjában Pázmány Péter (1570–1637). (A pincetok rekeszekre osztott láda volt, amelyben az útra szánt borospalackokat tartották.) Az esztergomi érsek arról beszélt, hogy a magyarok azt tartják igazán jól sikerült összejövetelnek, ha a végére a gazda is, a vendégei is rendesen bekarmolnak, majd részletezi, milyen sokféle társadalmi és családi esemény kínál alkalmat a mértéktelen ivásra. Bár a bor igen jó, nagyon sokan nem ismerik a mértéket, és ennek borzalmas következményei vannak. Pázmány mégis abban bízott, nem jártatja fölöslegesen a száját, mert „az Isten igéje akármely sovány földbe hintessék, üresen és haszontalanul vissza nem tér; hanem talál valamely szegeletet, ahol gyökeret vér és gyümölcsöt teremt”.

Nem tudni, Pázmány látlelete a magyarok alkoholizmusáról melyik évből való. A Magyar Narancs érdeklődése nyomán az derült ki, hogy Hargittay Emil professzor, aki a válogatott prédikációkat sajtó alá rendezte 2004-ben, nem talált adatot arról, melyik vízkereszt utáni második vasárnapon hangzott el e beszéd. Nyomtatásban Pázmány halála előtt egy évvel, 1636-ban látott napvilágot. Az viszont dokumentált, hogy ez a jelenség magyar földön is régóta témát adott azoknak, akik nyilvánosan sok emberhez beszéltek. A református Heltai Gáspár 1552-ben – amikor Egert még hiába ostromolták a törökök – Erdélyben kiadott egy művet A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus címmel, amelyben a józan Antal és a tobzódó Demeter mindennap találkozik. Antal Demeter lelkére beszél, és a tanítás megfogan, Demeter megjavul. Heltai egyenesen az ördögöt emlegeti, és saját megfogalmazása szerint a könyvet azért írta, hogy az emberek átérezzék „ez iszonyoságos bűneknek nagy voltát”, és józanon éljenek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.