Betyárvilág: Rózsa Sándor életei

Puszták réme

Tudomány

Már 145 éve halott a híres betyár, és még mindig megmozgatja az utókor fantáziáját – még ha az eredmény néha nem is lesz több, mint egy provokatív molinó a stadion lelátóján.

A modern magyar történelem legdrámaibb, egyben legnagyszerűbb korszaka, a reformkor, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, majd az ezt követő hol önkényuralmi, hol parlamentáris világ nem csupán a polgárosodásról, a magyar kapitalizmus kibontakozásáról szólt, hanem a pusztai betyár figurájának virágkoráról (és letűnéséről) is. A magyar vadkelet pisztolyhősei, baltaforgatói és ostorpattogtatói közül is kiemelkedett (hírnevét és kortársaihoz képest hosszú életét is tekintve) Rózsa Sándor, aki már életében legendává vált. Legutóbb a felelőtlenül újramelegített interetnikus konfliktusok stilizált színterén, a stadionlelátón is felbukkant arcképe, nem véletlenül egy magyar–szerb meccs alatt, és a neki tulajdonított mondás („Ha mindönki úgy tösz, ahogy tönni köll, akkó minden úgy lössz, ahogy lönni köll.”) már a pályán levők biztatására szolgált.

Nagy elődök nyomdokain

Nem Rózsa Sándor (1813–1878) volt a 19. század első hírhedett magyar betyárja, ott volt például Zöld Marci, a Sárrét (Berettyó–Körös-vidék) hírhedt rablója, aki 1816-ban került pandúrkézre, majd statáriális ítélet nyomán 26 évesen a bitóra. Sobri Jóska, a Dunántúl egykori leírások szerint jóképű zsiványa pedig 1837-ben (27 évesen) a katonasággal vívott szabályos ütközetben esett el – az utolsó golyót magának szánta.

Rózsa Sándornak elődeihez és pályatársaihoz hasonlóan gyermekkorától kezdve bitang kemény élete volt: anyja korán meghalt, apját marhalopás miatt agyonverték, egyetlen öccse végül a szegedi börtönben akasztotta fel magát. A későbbi zsiványkapitány kezdetben bojtárként kereste kenyerét, de gyorsan letért az egyenes útról. A neve már 23 éves korában bekerült a bűnügyi aktákba: két társával tehenet loptak, amiért is a szegedi törvényszék másfél évi fogságra és „fertályévenként 25 botok elszenvedésére” ítélte. A 150 botütésnek csak a felét kapta meg, tíz hónap letöltése után megszökött, és saját szavai szerint „szaladó betyár” lett. A hatóságok hajtóvadászatot indítottak utána, de rendre kisiklott a perzekutorok keze közül. 1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be, mondván: belefáradt a bujkálásba, és szeretne becsületesen élni. Folyamodványát hírhedtsége miatt ekkor elutasították, a mentességet csak 1848-ban, Kossuth Lajostól kapta meg, de már egészen más körülmények között. A népmonda szerint Kossuth Cegléd felé kocsizott, amikor Rózsa Sándor ki akarta rabolni, de Kossuth meggyőzte, hogy inkább az idegen csapatok ellen harcoljon. Ez persze merő mese, a valósághoz nincs semmi köze, az viszont tény, hogy a Honvédelmi Bizottmány 1848. október 13-án amnesztiában részesítette Rózsa Sándort, aki 100–120 felfegyverezett lovassal szabadcsapatot alakíthatott (az alakulat parancsnoka névleg Szerencsey Károly főhadnagy volt; Rózsa „csak” őrmesteri rangban szolgált). Jókai Mór később azt írta, hogy személyesen ő vitte el a menlevelet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.