Családi csiszolók és drágakőhatalmak

Széteső milliók

Tudomány

A drágakőcsiszolásnak itthon nincs iskolája; van, aki az internetről szerzett szaktudással lett híres mester. A gyémántcsiszolók még zártabb közösséget alkotnak, de a kádárizmus zenitjén hazánk is megpróbálkozott betörni a piacra. Persze a hamisítók sem pihennek.

Devcsics János és Devcsics-Pásztor Renáta azon kevesek közé tartozik, akik Magyarországon drágakőcsiszolással foglalkoznak. Legutóbb épp egy ritka zafírral dolgoztak: „Már az is nagy munka volt, hogy beszerezzünk a tanzániai Umba-völgy bányáiból néhány ilyen kivételesen ritka, színváltó, nyers zafírt. Az egyik kőből készítettünk egy portuguese csiszolású, 169 fazettás drágakövet” – meséli Renáta. Az elkészült 6 milliméter átmérőjű drágakő értéke közel 2 millió forint.

Devcsicsék családi vállalkozásban űzik a drágakőcsiszolást. Mindössze négy éve kezdték, mindketten teljesen más területről érkeztek. Renáta óvónő, János határőrként és rendőrként is dolgozott. „A kézi vésés a hobbim volt, éppen egy színházi előadás számára készítettem egy pisztoly markolatát, amikor a feleségem felvetette, milyen jól mutatna benne egy drágakő. Úgyhogy összeraktam egy csiszológépet és megpróbálkoztam vele. Én végzem a tervezést és a csiszolást, Reni pedig az anyagbeszerzést, a drágakő-osztályozást, a szerződéseket és a marketinget” – meséli János a Renigemnek nevezett családi műhelyről. Ma már külföldi vásárlóik is vannak, 2019-ben pedig Magyar Kézműves Remek címet nyertek.

Drágakőcsiszolói képzés nem létezik Magyarországon, így Devcsicsék elsősorban az interneten fellelhető szakirodalomból tájékozódtak. Példaként említik a Gemological Institute of America és az International Gem Society honlapjait, amelyek bőséges – ingyen is elérhető – szakmai ismeretekkel látják el az érdeklődőket. A két intézet anyagaiból gyakorlatilag mindent meg lehet tanulni, és az árképzésről is folyamatosan frissülő információkat kapnak regisztrált tagjaik.

MaNcs

 
Jelenetek egy műhely életéből. Fotók: Facebook/Renigem

A kultusz teszi

Meghatározott számú, nagyságú, dőlésszögű felületek, fazetták kialakításával érhető el, hogy a drágakő színjátéka és fénye a lehető legtökéletesebb legyen. Az európai irányzat a drágakőből kihozható minél nagyobb esztétikumra törekszik, míg az indiai csiszolástípusok lényege, hogy minél kevesebb súlyt veszítsen a kő a megmunkálás során, magyarázza Alt Andrea ékszerszakértő. Mint mondja, a közbeszédben gyakran használt „féldrágakő” nem létező kategória, kizárólag arra alkalmas, hogy leminősítsék azokat az egyébként drágakőnek minősülő ásványokat, amelyek kevesebbet érnek a piacon, például a gyakoriságuk miatt. A drágakőmarketing hatalmas jelentőséggel bír, hiszen például a gyémánt, amelyet a közvélemény a drágakövek csúcsának tart, ritkaságban és értékben is alulmarad a rubinnal vagy a smaragddal szemben. A gyémánt különlegességét a köré épített kultusz adja, és persze a keménysége, amiért a megmunkálás szempontjából is külön kategóriát alkot, csiszolása kizárólag gyémántporral lehetséges. 

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk