Mi marad a háború emlékeiből száz év múlva?

Szétlőtt, kivágott, felszentelt eperfa

Tudomány

A kisember szenvedése felé forduló történettudomány sok újat tár fel az I. világháborúról, és vannak, akiket ez meg is érint. Például az ukrajnai Bohrivka falu lakói sütöttek-főztek, vacsorával várták a magyar kutatódelegációt a száz évvel ezelőtti harctéren.

Nagyon jó felbontású képeken, videókon, közelről lehet látni, milyen a mostani háború. A kijevi önkormányzat mégis fontosnak tartotta, hogy szabadtéri kiállítást rendezzen tárgyi emlékekből, ezért szétlőtt orosz harckocsikat hozatott a csatamezőről.

Az osztrák–magyar hadvezetés 1916 júniusában kivágatta az olasz fronton, a San Martino del Carso melletti templomdombon a kétfelől is lőtt, elpusztult eperfát, amely tájékozódási pont volt. Rengeteg katona harcolt és halt meg mellette. Sokan ráírták a nevüket, és József főherceg hadtestparancsnoktól a makói Boros István szakaszvezetőig több ezren kötődtek hozzá. Különös, a mai olvasó számára talán abszurdnak ható ceremónia kezdődött a demokratizáló szimbólum körül. Tábori misét tartottak mellette, mert ugyanúgy pusztult el, mint az emberek. Pap szentelte meg, nemzetiszín szalagokkal feldíszítve elküldték Szegedre, tekintettel a fa környékén nagy áldozatokat hozó szegedi 46-os gyalogezredre. Szegeden fogadóünnepséget rendeztek a tiszteletére, kiállították. Ahogy beköszöntött a szocializmus, felvitték a múzeum padlására, évtizedek múlva lehozták, ismét kiállították, most is látható. Nemrég egy Csongrád megyei küldöttség csemetét ültetett Olaszországban azon a helyen, ahonnan a fa származik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.