Mi marad a háború emlékeiből száz év múlva?

Szétlőtt, kivágott, felszentelt eperfa

Tudomány

A kisember szenvedése felé forduló történettudomány sok újat tár fel az I. világháborúról, és vannak, akiket ez meg is érint. Például az ukrajnai Bohrivka falu lakói sütöttek-főztek, vacsorával várták a magyar kutatódelegációt a száz évvel ezelőtti harctéren.

Nagyon jó felbontású képeken, videókon, közelről lehet látni, milyen a mostani háború. A kijevi önkormányzat mégis fontosnak tartotta, hogy szabadtéri kiállítást rendezzen tárgyi emlékekből, ezért szétlőtt orosz harckocsikat hozatott a csatamezőről.

Az osztrák–magyar hadvezetés 1916 júniusában kivágatta az olasz fronton, a San Martino del Carso melletti templomdombon a kétfelől is lőtt, elpusztult eperfát, amely tájékozódási pont volt. Rengeteg katona harcolt és halt meg mellette. Sokan ráírták a nevüket, és József főherceg hadtestparancsnoktól a makói Boros István szakaszvezetőig több ezren kötődtek hozzá. Különös, a mai olvasó számára talán abszurdnak ható ceremónia kezdődött a demokratizáló szimbólum körül. Tábori misét tartottak mellette, mert ugyanúgy pusztult el, mint az emberek. Pap szentelte meg, nemzetiszín szalagokkal feldíszítve elküldték Szegedre, tekintettel a fa környékén nagy áldozatokat hozó szegedi 46-os gyalogezredre. Szegeden fogadóünnepséget rendeztek a tiszteletére, kiállították. Ahogy beköszöntött a szocializmus, felvitték a múzeum padlására, évtizedek múlva lehozták, ismét kiállították, most is látható. Nemrég egy Csongrád megyei küldöttség csemetét ültetett Olaszországban azon a helyen, ahonnan a fa származik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.