Mi marad a háború emlékeiből száz év múlva?

Szétlőtt, kivágott, felszentelt eperfa

Tudomány

A kisember szenvedése felé forduló történettudomány sok újat tár fel az I. világháborúról, és vannak, akiket ez meg is érint. Például az ukrajnai Bohrivka falu lakói sütöttek-főztek, vacsorával várták a magyar kutatódelegációt a száz évvel ezelőtti harctéren.

Nagyon jó felbontású képeken, videókon, közelről lehet látni, milyen a mostani háború. A kijevi önkormányzat mégis fontosnak tartotta, hogy szabadtéri kiállítást rendezzen tárgyi emlékekből, ezért szétlőtt orosz harckocsikat hozatott a csatamezőről.

Az osztrák–magyar hadvezetés 1916 júniusában kivágatta az olasz fronton, a San Martino del Carso melletti templomdombon a kétfelől is lőtt, elpusztult eperfát, amely tájékozódási pont volt. Rengeteg katona harcolt és halt meg mellette. Sokan ráírták a nevüket, és József főherceg hadtestparancsnoktól a makói Boros István szakaszvezetőig több ezren kötődtek hozzá. Különös, a mai olvasó számára talán abszurdnak ható ceremónia kezdődött a demokratizáló szimbólum körül. Tábori misét tartottak mellette, mert ugyanúgy pusztult el, mint az emberek. Pap szentelte meg, nemzetiszín szalagokkal feldíszítve elküldték Szegedre, tekintettel a fa környékén nagy áldozatokat hozó szegedi 46-os gyalogezredre. Szegeden fogadóünnepséget rendeztek a tiszteletére, kiállították. Ahogy beköszöntött a szocializmus, felvitték a múzeum padlására, évtizedek múlva lehozták, ismét kiállították, most is látható. Nemrég egy Csongrád megyei küldöttség csemetét ültetett Olaszországban azon a helyen, ahonnan a fa származik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."