Mi marad a háború emlékeiből száz év múlva?

Szétlőtt, kivágott, felszentelt eperfa

Tudomány

A kisember szenvedése felé forduló történettudomány sok újat tár fel az I. világháborúról, és vannak, akiket ez meg is érint. Például az ukrajnai Bohrivka falu lakói sütöttek-főztek, vacsorával várták a magyar kutatódelegációt a száz évvel ezelőtti harctéren.

Nagyon jó felbontású képeken, videókon, közelről lehet látni, milyen a mostani háború. A kijevi önkormányzat mégis fontosnak tartotta, hogy szabadtéri kiállítást rendezzen tárgyi emlékekből, ezért szétlőtt orosz harckocsikat hozatott a csatamezőről.

Az osztrák–magyar hadvezetés 1916 júniusában kivágatta az olasz fronton, a San Martino del Carso melletti templomdombon a kétfelől is lőtt, elpusztult eperfát, amely tájékozódási pont volt. Rengeteg katona harcolt és halt meg mellette. Sokan ráírták a nevüket, és József főherceg hadtestparancsnoktól a makói Boros István szakaszvezetőig több ezren kötődtek hozzá. Különös, a mai olvasó számára talán abszurdnak ható ceremónia kezdődött a demokratizáló szimbólum körül. Tábori misét tartottak mellette, mert ugyanúgy pusztult el, mint az emberek. Pap szentelte meg, nemzetiszín szalagokkal feldíszítve elküldték Szegedre, tekintettel a fa környékén nagy áldozatokat hozó szegedi 46-os gyalogezredre. Szegeden fogadóünnepséget rendeztek a tiszteletére, kiállították. Ahogy beköszöntött a szocializmus, felvitték a múzeum padlására, évtizedek múlva lehozták, ismét kiállították, most is látható. Nemrég egy Csongrád megyei küldöttség csemetét ültetett Olaszországban azon a helyen, ahonnan a fa származik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.