Mi marad a háború emlékeiből száz év múlva?

Szétlőtt, kivágott, felszentelt eperfa

Tudomány

A kisember szenvedése felé forduló történettudomány sok újat tár fel az I. világháborúról, és vannak, akiket ez meg is érint. Például az ukrajnai Bohrivka falu lakói sütöttek-főztek, vacsorával várták a magyar kutatódelegációt a száz évvel ezelőtti harctéren.

Nagyon jó felbontású képeken, videókon, közelről lehet látni, milyen a mostani háború. A kijevi önkormányzat mégis fontosnak tartotta, hogy szabadtéri kiállítást rendezzen tárgyi emlékekből, ezért szétlőtt orosz harckocsikat hozatott a csatamezőről.

Az osztrák–magyar hadvezetés 1916 júniusában kivágatta az olasz fronton, a San Martino del Carso melletti templomdombon a kétfelől is lőtt, elpusztult eperfát, amely tájékozódási pont volt. Rengeteg katona harcolt és halt meg mellette. Sokan ráírták a nevüket, és József főherceg hadtestparancsnoktól a makói Boros István szakaszvezetőig több ezren kötődtek hozzá. Különös, a mai olvasó számára talán abszurdnak ható ceremónia kezdődött a demokratizáló szimbólum körül. Tábori misét tartottak mellette, mert ugyanúgy pusztult el, mint az emberek. Pap szentelte meg, nemzetiszín szalagokkal feldíszítve elküldték Szegedre, tekintettel a fa környékén nagy áldozatokat hozó szegedi 46-os gyalogezredre. Szegeden fogadóünnepséget rendeztek a tiszteletére, kiállították. Ahogy beköszöntött a szocializmus, felvitték a múzeum padlására, évtizedek múlva lehozták, ismét kiállították, most is látható. Nemrég egy Csongrád megyei küldöttség csemetét ültetett Olaszországban azon a helyen, ahonnan a fa származik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.