Az elmúlt hetek szenzációja volt, hogy nálunk is felbukkant, sőt ölt is a szúnyogok terjesztette szívféreg. De az is gyorsan kiderült, hogy talán nem az ember lesz a legfőbb célcsoportja.

A közelmúlt tragikus híre, hogy Szegeden elpusztult egy német juhászkutya, amelynek szívében nem kevesebb, mint harmincnyolc úgynevezett szívférget találtak. Az efféle organizmusok terjesztői szúnyogok lehetnek, amelyek vérszívás során veszik magukhoz a férgek mikroszkopikus, habár már így is szaporodóképes formáját. Az első gyanú szerint az eddig kevésbé ismert fertőzés is valamiféle már nálunk is terjedő egzotikus szúnyogfaj aknamunkája miatt támadt fel. De az igazság az, hogy bármikor ajánlkozik e feladatra a nálunk bőven honos gyötrő szúnyog (Aedes vexans) is, amely éppen az utóbbi hetekben támadt fel hosszú téli álmából, és okozott sokfelé szúnyogpánikot. Márpedig e faj lárvái néhány nap alatt kikelnek, akár egy hirtelen zápor nyomán vízzel megtelt kocsinyomban is. (A kis vérszívókról lásd Csípős is jöhet? Magyar Narancs, 2011. június 23.) Mellesleg nem a szívférgesség az első olyan betegség, amelyet szúnyogok terjesztenek, s amely korábban ismeretlen volt nálunk. Mindenekelőtt az agyvelőgyulladást okozó nyugat-nílusi vírust szokták felhozni, melynek hazai áldozatai közül évente egy-kettőt az erre specializálódott Szent László Kórházban kezelnek. Emellett meg szokták említeni a fent említett gyötrő szúnyog közeli rokonát, az ázsiai tigrisszúnyogot (Aedes albopictus), mely a környező országok zömében már felbukkant (nálunk még nem), s amely olyan, egzotikus, ugyanakkor rettegett kórokat terjeszthet, mint a sárgaláz, a dengue- vagy a Chikungunya-láz. 2007 nyarán tőlünk nem messze, az olaszországi Ravenna környékén dühöngött tigrisszúnyogok terjesztette Chikungunya-járvány, s ekkor mintegy 200 fertőzött beteget regisztráltak. S azt se gondoljuk, hogy egy ilyen, fertőzést terjesztő kórokozó (szaknyelven: vektor) elterjedéséhez feltétlenül szükséges a hipotetikus lokális felmelegedéssel járó klímaváltozás. Egy egzotikus országban tett utazás nyomán is behurcolhatjuk a zümmögő vektort vagy magát a fertőzést is (amit azután már hazai szúnyogok is terjeszthetnek). Ennek nyomán már csak az a kérdés, hogy az egzotikus környezethez szokott rovarok mennyire képesek átvészelni a hideg közép-európai telet. Márpedig ebben (akárcsak terjedésükben) mindenféle klímaváltozásnál jobban segíthetik őket civilizációnk leleményei: a jó meleg, nedves csatornák és metróalagutak.

Tisztiorvos válaszol

A szívférgességtől elpusztult kutyáról szóló hír kisebb pánikot keltett - éppen ezért az ÁNTSZ (pontosabban annak Országos Epidemiológiai Központja) is szükségesnek tartotta, hogy megszólaljon, s megnyugtassa a kedélyeket.

A közleményből kiderült, hogy a szívférgesség néven elhíresült fertőzés tudományos neve szívdirofilariosis - a logopédiai gyakorlatokra alkalmat adó kifejezés olvastán nyilvánvaló lesz, hogy ezentúl is inkább szívférgességként fogjuk emlegetni. Kiváltója egy élősködő fonálféreg, amely azonban az emberben nem tud rendesen kifejlődni, így azután nálunk szívférgességet nem okozhat (ami nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem fertőzne, és nem okozna ennél kevésbé súlyos tüneteket). Ráadásul a Dirofilaria családba tartozó parazitáknak több faja is létezik - közülük az embert a D. repens támadhatja meg. A fertőzés többnyire házi kedvenceinkről terjedhet át az emberekre - leggyakrabban kutyáról, ritkábban macskáról, ám a közvetítő (a vektor) minden esetben szúnyog. E parazita fonálféreg emberben és állatban is bőrdirofilariosist okoz - ez sem túl gusztusos tünetegyüttes, elvégre a kis férgek a bőrünk alatt kezdenek szaporodni. Az ÁNTSZ honlapján megjelent közlemény megjegyzi: A szívférgességet kutyákban a féregfamília egy másik faja, a D. immitis okozza - ez viszont eddig nem terjedt át emberre.

A Dirofilaria repensszel rendre a szúnyogok hozzánk ránk a frászt - e férgek hangsúlyozottan csak alkalomszerűen kerülhetnek az emberi szervezetbe. E parazita csúszómászók saját erőből, a szúnyog segítsége nélkül csak igen kis távolságokat képesek megtenni, így általában az eredeti behatolás (szúnyogcsípés) közelében okoznak kisebb-nagyobb elváltozást (csomót). Ebben a faj egy - s többnyire nem is ivarérett - példányát találhatjuk meg, ami általában gyorsan elpusztul. Éppen ezért emberi fertőzés esetén lárvák nem is kerülnek a vérbe - magyarul a fonalféreg emberben nem okoz olyan súlyos kórképeket, mint állatokban (ahol a vér közvetítésével nemesebb szervekbe, így a tüdőben is eljuthatnak a kórokozók).

Az Országos Epidemiológiai Központban 2007 és 2011 között évente átlagosan 9-14 új Dirofilaria-fertőzést regisztráltak (beteg embertársainkról van szó!), tehát a kórokozó idei felbukkanásában (pláne kutyában) nincs semmi újszerű.

Szúnyog embernek farkasa

Embernél a klinikai tünetek zöme a laza bőralatti szövetekbe befészkelődő féreg (D. repens) okozta helyi elváltozásokból adódik. A fonalférget rejtő csomók bárhol előfordulhatnak, de leggyakrabban a felsőtestre (fej, szem, nyak, felső végtagok, mellkas) lokalizálódnak. Az ÁNTSZ-közlemény szerint belső szervekben ritkán fordulnak elő, de hát tudjuk, mi, emberek leginkább az atipikus esetektől félünk. S habár a test különböző részein kialakuló bőr alatti csomó sokáig észrevétlen maradhat, addig a szem körüli, elsősorban a kötőhártya alatti elváltozások korán feltűnést keltenek. A fellépő fájdalom és az egyéb gyulladásos tünetek miatt a beteg ilyenkor korábban is fordul orvoshoz.

Kevéssé biztató hír, hogy a szóban forgó parazita fonálférgeket bármelyik hazai, emberre is veszélyes vérszívó szúnyogfaj terjesztheti - ezek rendre az Aedes, Culex, Mansonia, Ochlerotatus és Coquillettidia szúnyogcsaládok sarjai. Egyáltalán nem kell hozzá tehát egy invazív, egzotikus moszkitófaj megjelenése. Az Országos Epidemiológiai Központ elemzése szerint jelentős szúnyogártalom elsősorban akkor alakul ki, ha a tavaszi és nyár eleji átlaghőmérséklet magas, és a lárvafejlődéshez szükséges tenyészőhelyek (állandó és időszakos jelleggel felgyülemlett vizek) az országban nagy területen kialakulnak. Jelentjük, az idei tavasz valóságos paradicsomi állapotokat teremtett a szúnyogok számára, s reméljük, hogy a fagyosszentek alatti viszonylag hűvös napok sem okoznak törést zümmögő kis barátaink gyarapodásában. Az idei szúnyoghelyzet egyáltalán nem kivételes: hasonló alakult ki 2010-ben is, ugyanakkor a nagyobb szúnyogpopuláció rendre fokozottabb járványügyi veszélyt jelenthet. Az OEK szerint arra is fel kell készülni, hogy a globális felmelegedés következményeként egyre gyakrabban jelentkezhetnek a szúnyogok elszaporodása szempontjából kedvező környezeti változások (árvizek, belvizek, melegebb tavasz), és ennek hatására leginkább a vízpartokon és környékükön alakulhat ki közegészségügyi és járványügyi szempontból is kihívást jelentő szúnyogártalom. Ráadásul még a kutyás turizmus, a kutyakiállítások, a vendégvadászokkal érkező kutyák által behurcolt esetek is növelhetik a lehetséges fertőzések számát.

A kutyák és a klímaváltozás hibáztatásának rituálisan visszatérő motívuma mellett azért a tulajdonképpeni vektorok is előkerülnek: igen fontos volna a szúnyogcsípések elleni egyéni védekezés (legyen ez bármily sziszifuszi), no meg a mindenkori aktuális helyzet folyamatos figyelemmel kísérése. Attól tartunk, hogy ez utóbbit mindenki a maga bőrén érzi majd, ha jó vagy rossz sora álló, pangó vagy lassan mozgó vizek közelébe sodorja.