Középkori gyógyszertár az észt fővárosban

Szívfájdalmakra és agyserkentőnek

Tudomány

Közel 600 éve nyílt meg Európa legrégebb óta működő patikája. A Tallinn óvárosában található Raeapteek a sült süntől a szárított denevérig sok mindent tartott, és egy magyar is felbukkan a történetében.

Összetört szívekre marcipánt, látásjavításra valeriánát ajánlanak, merthogy azt szeretik a macskák, a macskáknak pedig jó a látása. A középkori logika kikezdhetetlen. De van itt múmiakéz is, amely önmagában természetesen nem fogyasztható, de porítva és némi alkohollal vegyítve már maga az életerő. Hasonlóképpen kell elbánni a sült sünnel, a szárított denevérrel, a kígyóbőrrel és a porított farkasmiriggyel is.

 

Giliszták és csődörhere

Tallinn középkori főterén, a városházával szemben egy fehérre meszelt épület szűk bejárata felett cégér jelzi a patikát. A Raeapteek gyógyszertár nem véletlenül büszkesége az észteknek, az intézmény a 15. század eleje óta folyamatosan üzemel, és ezzel abszolút rekorder a régi patikák versenyében.

A festett fagerendák alatti tárlókban megelevenedik a középkor, az opálos üvegekben a már említett múmiakézen kívül olajba áztatott giliszta, sőt, csődörhere is fogad – rejtély, hogy mi mire szolgálhatott, csak a több száz éves receptúrák fedhetnék fel a titkot. A boltban tevékenykedő gyógyszerész láthatóan elhatárolódik a gilisztáktól, de C-vitaminnal vagy köptetővel szívesen szolgál, merthogy a patika, bár egy része múzeum, a mai napig rendeltetésszerűen működik.

A középkori receptekből kettőt is megőriztek, a klarett és a marcipán (Panis martii) ma is kapható. Utóbbi feltalálását több ország is a magáénak tudja, ami közös az egymással versengő legendákban, hogy a nagy felfedezést a pestisjárvány idejére teszik. Nem is édességnek, inkább gyógyszernek használták; szívfájdalmakra és agyserkentőnek. Voltak benne fűszerek is, például koriander, gyömbér, feketebors és só – a középkori változatban rá sem ismernénk a mi szeretett desszertünkre. A ház másik specialitása, a klarett ismertségben messze a marcipán mögött kullog, pedig e Tallinnban kevert, fűszeres rajnai bor ennél biztos többet érdemelne. 1476 óta kapható és ma sincs hiány belőle, kedves kis üvegcsékben vehetjük magunkhoz, tuti biztos recept a helyi hideg ellen. Ezt a város nagyurai is tudhatták, ugyanis kocsma helyett előszeretettel jártak át a gyógyszertárba italozni a szemközti városházán tartott ülések után.

 

A magyar szál

Hogy mikor nyitotta meg kapuit Tallinn ékessége, azt pontosan nem tudjuk, csak azt, hogy először egy Nuclawes nevű vegyész tett említést a helyről – a városi tanács könyvébe 1422-ben tett bejegyzése szerint a patikát a város 10 tiszteletre méltó férfija irányítja, és mind az elöljárók közül valók. A kutatók szerint kb. 1415 lehet az alapítás éve, és feltehetően egy Johan Molner nevű helyi orvos-gyógyszerészhez köthető. A gyógy­szertár hamar városi fennhatóság alá került, innen is a neve, a Raeapteek városi, közösségi gyógyszertárt jelent. A bolt fennmaradása és hírneve azonban egy magyar emigránsnak, Johann Burchard Both Belavary de Sykavának köszönhető. A sárosdi eredetű sykavai (Zsikva) Bélaváry család az 1550-es évek vége felé nyerte el a nemességet, az említett leszármazott pedig a kor szokásainak megfelelően külföldre indult tanulni, és – a mai kor szokásainak megfelelően – ott is ragadt. Egy salzburgi gyógyszertárban lett gyakornok, majd Münchenben alkalmazott gyógyszerész. Innen 1580 körül az észt Revalba (Tallinn) ment. Magyarországra politikai okokból nem térhetett haza, valószínűleg azért nem, mert a Habsburg-párti család benne volt a Báthory István elleni szervezkedésben, ami azonban elbukott. Így hát Johann letelepedett Tallinnban, felvette a Burchard nevet, bérbe vette a patikát és ezzel elkezdődött egy tíz generáción és három évszázadon átívelő családtörténet. Ezzel a Burchardok számítanak az első „magyar” orvosgyógyszerész dinasztiának.

A családi hagyomány szerint mindig a legidősebb fiú vette át a patikát, aki – úgyszintén a hagyományok szerint – mindig a Johann nevet kapta: a sor 1911-ig, X. Johannig ér. A helyet kezdetben a várostól bérelték, több mint száz év kellett ahhoz, hogy a patika a saját tulajdonukba kerülhessen: 1688-ban IV. Johann tudta csak megvenni, 600 tallért fizetett érte. A nagy északi háborúban, amikor Tallinn kapitulált az orosz seregek előtt, Burchardék voltak az elsők, akik az orosz sebesült katonákat ellátták és gyógyszereket adtak nekik. Ez remek üzleti stratégiának bizonyult, hiszen így a patika nemcsak megmaradhatott, de a városi orvos, a várőrségi orvos és a tengerészeti kórház feladatköreit is rájuk ruházták. Nagy büszkeségük volt, hogy 1725-ben Nagy Péter cár az épp aktuális (az V.) Burchardot kérette betegágyához, ám mire az orvos odaért volna, az uralkodó meghalt. Az idők során a gyógyászati tevékenységek mellett a művészetpártolás is felütötte a fejét a családban: 1802-ben az egyik leszármazott rendezte az első művészeti kiállítást Tallinnban, privát helytörténeti gyűjteménye ma is megtekinthető a városi múzeumban.

A Raeapteeket 1911-ben Rudolph Lehrbert gyógyszerész vette meg, aki nem mellesleg korszerűsítette a gyógyszerészetet, és feltalálta a Ferratolt, egy vastartalmú folyékony gyógyszert, amely az észt gyógyszergyártás kiemelkedő készítménye lett. Majd jött a 20. századi történelem: 1944 és 1991 között, a szovjet megszállás alatt a gyógyszertárt államosították, de tovább működött. 1991-ben döntöttek úgy, hogy a patikát renoválják, ez rá is fért az öt évtizeden át elhanyagolt épületre. Az egyik helyiségből múzeumot alakítottak ki, ahol megtekinthetjük a régi gyógyszerészeti eszközöket, bútorokat, tárolókat, üvegcséket, és a már említett, különösebbnél is különösebb hozzávalókat. Itt vannak a Burchard család címerei és néhány fennmaradt okirat is, közülük is talán a legizgalmasabb a Taxa, egy 1695-ös árlista, amelyből tudni lehet, hogy a betévedő páciens 54-féle vízből és 25-féle zsírból válogathatott. A listán szerepel továbbá 32-féle balzsam, 62-féle befőtt, 128 olaj, 20 tinktúra, 49 kenőcs és 71 gyógytea. Olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint az égetett vagy sült méh, a sült sündisznó, a blansírozott kutyaürülék és az emberi zsír. A betérő hajósok ellátására is gondot fordítottak, papírt, tintát, pecsétviaszt, kártyát, puskaport is vásárolhattak, és az Újvilágból érkező dohányt is itt lehetett először beszerezni a városban.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.