Egy átlagosnál jóval hidegebb telet és némi áprilisi havazást is kaptunk a nyakunkba – naivan azt is képzelhetnénk, hogy mindez megtizedelte a vérünkre szomjazó kullancsállományt. Hiba lenne azonban alábecsülni e nemkívánatos ektoparazita szívósságát és az általa jelentett fenyegetést.
Lesben állnak
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kullancs kizárólag az erdőkben él, sajnos ez távolról sincs így. További rossz hír, hogy nem egyetlen fajról, hanem az ízeltlábúak kiterjedt famíliájáról beszélünk, melynek számos faja él hazánkban is (lásd Kullancsok a kontinensen c. keretes írásunkat). Vannak közöttük olyanok, amelyek az erdőket kedvelik, ám a legtöbb kullancstípus remekül érzi magát a közelünkben; a kertben, a nagyvárosok parkjaiban, a szomszédos kutyafuttatóban. Egy négyzetméteren több száz kullancs is előfordulhat, egy hektáron akár egymillió is. Döntő tévhit, hogy a kullancs a fákról potyog a fejünkre, de ilyen kunsztra nem képes: leg-inkább az aljnövényzetről vagy a bokrokról mászik ránk. Igaz, hogy télen jelentősen csökken az aktivitása, de az enyhébb téli periódusokban is könnyen előkerül. Ahhoz, hogy a kullancsok fejlődjenek, feltétlenül vért kell szívniuk, hosszú (akár 8-9 évig tartó) életük mintegy 90 százalékát szívás nélkül, szabadon poroszkálva töltik, hosszú ideig, akár évekig is képesek táplálkozás nélkül meglenni a természetben. Vedlés során vagy nyugalmi állapotban az avarban, illetve a növényzet alatt találnak rejtekhelyet, ez a kedvezőtlen szárazságtól és a túl alacsony vagy túl magas hőmérséklettől egyaránt megóvja őket. A földrajzi övezetünkben élő kullancsokra a háromgazdás fejlődési ciklus jellemző: életük egyes fázisait más-más gazdaszervezeten bekkelik ki.
A leggyakrabban előforduló közönséges kullancs különböző rendszertani osztályokba tartozó állatokon lógva utazik át az életen. Az olyan élőhelyeket részesítik előnyben, ahol potenciális áldozataik (például sünök, madarak, háziállatok) minél sűrűbben fordulnak elő, de ebből a szempontból az ember zsákutca a kullancs számára. Míg a főleg vadon élő gazdaállatokban háborítatlanul tölthetnek el akár 10-12 napot, az emberben egy-két napot is ritkán érnek meg. Nagyobb sikerrel kecsegtetnek a háziállatok, fontos tehát, hogy a kiadós séták után ne csak magunkat, de háziállataink bundáját is alaposan átvizsgáljuk.
Csipesz és köröm
A kullancs nem vesztegeti az idejét: amint ránk akaszkodott és karmai, illetve tapadókorongjai segítségével rögzítette magát, csíp, és hozzálát a vérszíváshoz. Miközben így tesz, megcsillogtatja virtuóz labortechnikáját. Megszűri a vért, csupán az alakos elemeket tartja meg, a csaknem fehérjementes plazmát visszapumpálja a gazda hajszálereibe. Ilyenkor kórokozók kerülhetnek a szervezetbe. Minél hosszabban időz el rajtunk a kullancs, annál nagyobb a fertőződés kockázata. Kullancsgyanú esetén felnőtteknél a térd- és lágyékhajlatot, a hónaljat, a gyerekeknél a fül mögötti területet, a hajas fejbőr és a szőrtelen rész határát érdemes tüzetesen átnézni, de a fehérnemű gumija, pántja alatti területet is gondosan át kell vizsgálni. A dolgunkat nehezíti, hogy a kullancs fiatalabb alakjai (lárvák, nimfák) szomjasan alig láthatók, és megszívott állapotban is kisebbek a gombostű fejénél. Ha kullancsot találunk, ne essünk pánikba, ne kenjünk rá krémeket, ne tekergessük, ne nyomkodjuk, mert ezzel csak növeljük a fertőzés valószínűségét. Használhatunk speciális csipeszt, bár ez rendszerint túl hegyesre van köszörülve, így nehéz vele a kisebb példányokat megragadni, de legalább a bélcsatorna összepréselése nélkül is el tudjuk távolítani a vérszívót. A számos innovációs díjat nyert magyar találmány, a kullancskanál csak a kifejlett, nagyobb testű vérszívók eltávolítására alkalmas, de épp ezért remekül használható a kutyáknál és a macskáknál.
Kullancstámadás után az lehet a leghatékonyabb, ha körmünkkel vagy ujjbegyünkkel finoman megragadjuk a betolakodót, és elkezdjük lassan úgy kihúzni, hogy kis sátor képződjön a bőrön. Számoljunk rá fél percet, mielőtt megrántanánk: a parazita gyakran önként elereszti bőrünket, így nem kell tartani attól, hogy kitépés közben beszakad a szájszerve, vagyis a szipókája.
A kullancsokkal foglalkozó szakemberek azt tanácsolják, hogy egy szimpla csípés után ne rohanjunk orvoshoz. Nem érdemes, mert az orvosok többsége sem járatosabb a kiszedésben, mint mi, laikusok. Ha beszakad a kullancs szipókája (tehát nem a feje, ahogy azt tévesen mondani szokták), akkor sem kell megijedni és a sürgősségire szaladni. A kullancs háromágú szájszervét szétterpesztett állapotban rögzíti a bőrbe, amit tűvel, csipesszel lehetetlen kiszedni. De nem is kell, elég megvárni, míg 1-3 nap alatt magától kilökődik.
Ha megszabadultunk a parazitától, érdemes azt megőrizni, mert szükség lehet rá, ha fertőzést okozott, bár ez korántsem gyakori, sőt még a fertőzött kullancsból is csak kis százalékban kerülnek át kórokozók. Persze vannak veszélyeztetett csoportok, például a fel nem ismert Lyme-fertőzés kockázatos a magzatra, ezért minden orvoshoz kerülő terhes nőt megvizsgálnak. A csípésnek többnyire nyoma marad, lencsényi pír vagy csomó keletkezik. Ha ez pár nap alatt eltűnik, meg lehet nyugodni. Ha növekedésnek indul vagy tartósan megmarad, érdemes megvizsgáltatni. (Ilyenkor is többnyire idegentest-reakcióról van szó, a kullancs szájszervéből néhány mikroszkopikus méretű tüske maradt a bőrben, de ennek eldöntése már a szakember feladata.) Ha viszont különleges tünetek jelentkeznek (lásd Forduljon orvoshoz! című keretes írásunkat), akkor ne várjunk az orvosi vizsgálattal.
Antidivat
A fertőzések kockázata semmiképpen sem olyan nagy, hogy csak emiatt be kellene zárkózni, de azt érdemes megjegyezni, hogy a kora reggeli órákban több, a szárazabb időszakokban kevesebb a támadó kullancs. Ha csak lehet, hosszú nadrágban kertészkedjünk, és így menjünk kirándulni is – lehetőleg úgy, hogy, a felsőt tűrjük a nadrágba, a nadrágot pedig a zokni alá. A hosszú hajat tanácsos összefogni, kontyban viselni, vagy a sapka alá tűrni.
A népi hiedelem szerint a fokhagyma, a pálinka vagy a B-vitamin bűze megvéd a kullancscsípéstől, de a tudományos vizsgálatok ezeket nem támasztották alá. A kullancs valóban érzi a szagokat, de ami számunkra kellemetlen, az neki általában közömbös, és ez fordítva is igaz. A forgalomban lévő riasztók többnyire DEET-t (dietil-toluamidot) tartalmaznak, a gyártók a hatásosabb, de kockázatokkal járó, magasabb koncentrációjú termékeket kivonták a forgalomból, a hígabbak pedig nem feltétlenül védenek.
A kullancsokat irtani sem lehet, mivel csak nagy mennyiségű vegyszer lenne hatékony, de az drága, és a nemzetközi egészségügyi szervezetek rosszallását is kivívná. Az EU-ban jelenleg nincs is olyan regisztrált szer, amit e célra lehetne használni.
| Kullancsok a kontinensen Magyarország területén vagy két tucat kullancsfaj él. A leggyakoribb a közönséges kullancs (Ixodes ricinus), ezzel találkozhatunk a legsűrűbben: Lyme-kórt, vírusos agyhártyagyulladást és más fertőzéseket is kaphatunk tőle. Közép-Európában jelen van a főleg háziállataink vérére szomjazó Dermacentor reticulatus is, mely a ritkán emberre is átterjedő tularémia (nyúlpestis) kórokozóját hordozza, de a halálos kutyababéziózist is terjeszti. |
| Forduljon orvoshoz! Ha bármilyen, mással nem magyarázható panasz lép fel, ami egy hétnél tovább tart vagy visszatér, mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni. Ne felejtsük, a Lyme-betegség lappangási ideje 1 naptól akár 3 évig is terjedhet! A következő tüneteknél érdemes erősen gyanakodni: – a csípést követő két héten belül láz, szédülés, fejfájás, izomfájdalom mutatkozik; – a csípés körül növekvő, legalább 5 cm-es pír jelentkezik; – arcidegbénulás lép fel; – az egyik fülcimpa vagy az emlőbimbó megduzzad, liláspiros lesz (habár nem fáj), és a duzzanat egy hétnél tovább tart; – szívritmuszavar jelentkezik; – ízületi, izomfájdalom vagy komoly fáradékonyság lép fel. |
