Budapest déli és délkeleti részének belterülete is érintett egy márciusban kiírt, a szénhidrogénkészletek kutatására és kitermelésére szóló koncessziós pályázatban (amiről először a g7.hu számolt be). A hír azért is meghökkentő, mert a főváros, sőt annak környéke sem úgy él a köztudatban, mint ígéretes bányászati helyszín. Persze Budapest aligha lesz Dallas, Los Angeles, esetleg Baku a közeljövőben, de azzal igenis számolnunk kell, hogy mind több helyszínen kezdődik meg a kutatás és alighanem számos helyen találnak majd kitermelésre alkalmas, akár jelentősnek is mondható készleteket, mint legutóbb Dél-Dunántúlon (Baranyában, Szigetvártól délnyugatra).
Egyelőre azonban a koncessziós díj kifizetése is lutri, abban sem lehetnek biztosak a pályázók, hogy a kiírt területen van-e egyáltalán komoly mennyiségű, kedvező elhelyezkedésű, gazdaságosan kitermelhető szénhidrogénkincs. Hiába a sokat ígérő geológiai adottságok, erre nincs garancia.
Szomorú tény, hogy Magyarországon, ahol a klímavédelem távolról sem számít prioritásnak, bizonyosan növekedni fog az olaj és földgáz iránti éhség, és az iparági szereplők – a nagyobb fokú energetikai önellátás látszatára hivatkozva – a saját lelőhelyek kiaknázását forszírozzák majd.
| ||
Alcsútdoboztól Józsefvárosig
A bányászati ügyekért felelős innovációs és technológiai miniszter jegyezte, papíron Érd területére kiírt koncessziós pályázat (mely számos célterület közül csupán az egyik) egy 675 négyzetkilométeres, hatalmas régióra vonatkozik. Ez Fejér megye északkeleti részét (Etyek, Alcsútdoboz, Vál vidékét), Érd és Százhalombatta térségét, a Csepel-sziget északi felét, Pest megyének a fővárost délről és délkeletről átölelő karéját és a főváros számos kerületét is magában foglalja. Nem csupán a déli, délnyugati és délkeleti peremkerületekről van szó, de még Újbuda (XI. kerület), továbbá a pesti oldalon a VII., VIII., IX. kerület, sőt még Zugló is beletartozik.
A nem oly távoli geológiai múltban szinte házhoz jött az óceán, periodikusan elborítván a mai országterület zömét. Méghozzá úgy, hogy csak a jelentősebb hegyek magasodtak ki belőle. Az első elöntés az eocén kor közepén érte el a legott partvidékké avanzsáló Budai-hegységet és a Pilist – ezek nyugati részén gazdag vegetációval bíró partvidéki mocsarak jöttek létre. Ezeknek köszönhetik létüket a nagykovácsi és a solymári–pilisszentiváni szénmedence barnaszéntelepei is, amelyeket a közelmúltig szorgalmasan bányásztak. Ez is mutatja, hogy a főváros környékének geológiai aktivitásából másfajta fosszilis energiahordozók is születtek (lásd keretes írásunkat).
Egy darabig a Tethys ősóceán melléktengerét alkotó Paratethys-tenger borította a vidéket, ám ez egy idő után elveszítette kapcsolatát a világtengerekkel, és a helyén visszamaradó lefolyástalan beltenger, felnőttkori nevén a Pannon-tó fokozatosan feltöltődött. Ám amíg tenger borította a geológiailag igen fiatal Kárpát-medence alacsonyabban fekvő részeit, rendre nagy mennyiségű üledék rakódott le.
| ||
Ez pedig bizonyos időközönként jókora mennyiségű szerves anyagot is magába zárt. Márpedig az üledék közé szorult tengeri élő szervezetek (főleg egysejtűek, planktonok, algák) levegőtől elzárt, nagy nyomás alatt lebomló masszájából jön létre a kitermelésről fantáziáló koncessziósok hada által áhított kőolaj és kísérője, a földgáz.
Ugyanakkor a koncesszióra most kijelölt terület nagy részén (mondjuk a Tétényi-fennsík hangsúlyos kivételével) szinte alig lehet felfedezni a tengeri üledék nyomait – tekintve, hogy ezeket már régóta jóval fiatalabb, jelentős vastagságú geológiai képződmények borítják. A Dunántúlon sokfelé löszhátságok alatt terülnek el a mélyben az ígéretes lelőhelyjelöltek, a pesti oldalon pedig a Duna gigantikus hordalékkúpja alatt rejtőznek.
A szénhidrogén a mélyben, a különböző befogadóképességű rétegek, különböző korú kőzetek között vándorolt az évmilliók során, és a kutatók hagyományosan olyan geológiai csapdákat, felboltozódásokat keresnek, amelyek mögött összegyűlhetett a kőolaj vagy a földgáz.
Bánya a szomszédomban?
A kutatási tevékenységnek a lakott területek körzetében elvileg határt szabhat az is, hogy nem kevéssé invazív tevékenységről van szó: az egyik gyakorta alkalmazott eljárás során robbantásokkal keltenek a földkéregben haladó rugalmas szeizmikus hullámokat, és ezek visszaverődéséből tudnak következtetni a kőolajrétegek elhelyezkedésére. Különböző (részben szeizmikus, részben a kőzetek mágnesezettségét firtató geofizikai) módszerekkel már régóta keresik a főváros tágabb környezetében is az olaj és a földgáz nyomait.
Bár az eredmények egyelőre csak részben tekinthetők biztatónak, a szóba jöhető bányászati régiónak még csupán a kisebb részét kutatták meg. A most koncesszióra kiírt terület közvetlen földrajzi (és földtani) szomszédságában, így Dány, Gomba, Mogyoród, Monor, Ócsa, Sülysáp térségében már eredményre vezettek a fúrások és már jó ideje zajlik is kőolaj-, illetve földgázkitermelés.
Tura környékén oligocén homokpadokban, miocén vulkáni tufapadokban (ekkoriban annyira aktív vulkáni övezet volt a mai főváros környéke, mint napjainkban Jáva vagy Kamcsatka), valamint geológiailag idősebb, mélyebben is fekvő eocén, illetve triász kori anyakőzetben találhatók kőolaj- és földgáztelepek.
Ezek jól sejthetően más és más technológiával aknázhatók ki – a nagy mélységben található, ráadásul a kőzetbe zárt, szoros földgáz-, illetve kőolajkincs meg leginkább sehogy –, gazdaságosan semmiképpen. A jelentős magyar szénhidrogénkincs túlnyomó része ilyesféle, „nem konvencionális” földgáz- és kőolajlelőhelyek formájában nyugszik a föld alatt, ami előreláthatóan soha nem bányászható ki, s ennek klímavédelmi szempontból csak örülni lehet.
| ||
Annyi bizonyos, hogy a most kutatandó területen geológiai értelemben rendkívül fiatal kőolaj és földgáz található. Mint az érdi koncessziós területről készült, több tudományterület eredményeit szintetizáló tanulmány is leszögezi, a koncesszióra kijelölt terület földtani értelemben a Paleogén-medence nevű, eocén korban létrejött üledékgyűjtő része.
Márpedig itt a kőolajképződés általában körülbelül 5–6 millió, a gázképződés 1–1,5 millió évvel ezelőtt kezdődhetett. Jelenleg a potenciális anyakőzetek a különböző felépítésű területeken az olajképződés kezdetétől a nedvesgáz-képződés zónájáig helyezkedhetnek el. A kutatók szerint a koncessziós területen főleg a mélyben megtalálható budai márga formáció (eocén-oligocén), a tardi agyag és a kiscelli agyag (alsó miocén) formációk tartalmazhatnak kőolaj- és gázképződésben részt vevő szerves eredetű anyagot, úgynevezett kerogént.
A keletkező kőolaj és földgáz a geológiai adottságok miatt nem vándorolhatott hosszasan, így a szénhidrogének a geológiai csapdák környezetéből származó mélyzónákból származhatnak – ezzel együtt számos, különböző korú tároló kőzetben lehet majd olajra bukkanni.
Egyelőre tehát meglehetősen bizonytalan, mire akadnak majd a koncessziót elnyerő cégek, megéri-e befektetni a kutatásba komoly összegeket (eláruljuk: még csekély találati arány esetén is megéri). És persze az is a jövő kérdése, hogy ha sikerrel is járnak, és a próbafúrások nyomán olaj vagy gáz tör fel a mélyből, akkor hogyan lehet majd a különböző (lakossági, környezetvédelmi, ökológiai, no és persze az üzleti és energetikai) szempontokat egyeztetni.
| Az öreg bánya A fővárostól északnyugatra, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Solymár és Nagykovácsi térségében jól ismertek a középső eocén korú széntelepek (amelyek geológiai értelemben a Dorogi formációba tartoznak). Jellemző, hogy Pilisszentiván térségében 18 méter volt a szenes rétegek összvastagsága. A barnaszenet a 19. századtól kezdve bányászták – ma valamennyi bánya helyén emléktábla található. A szénbányászat több hullámban folytatódott: 1860 és 1863 között Pilisszentiván határában például jelentős mennyiséget termeltek ki, de a szén rossz minősége miatt bezárták a bányát. A termelés még a 19. század végén újraindult, majd már a 20. században, a második világháború alatt ismét fellendült a széntermelés, s a háború után állami kézben is folytatódott. Az itteni szén magas kéntartalmával sok gond akadt, gyakoriak voltak a bányatüzek is, végül a gazdaságtalan működés miatt 1969-ben szűnt meg a szénbányászat Buda határában. |
| Földtani kronológia A cikkben szereplő geológiai korok: triász: 251–199 millió évvel ezelőtt eocén: 55,9–33,9 millió évvel ezelőtt oligocén: 33,9–23 millió évvel ezelőtt miocén: 23–5,332 millió évvel ezelőtt |
