Az idei év amerikai hurrikánszezonja mondhatni nyugodt mederben csordogált – egészen augusztus végéig. A csendet Harvey törte meg; a hónap közepén Észak-Amerika partjaitól sok ezer mérföldnyire kezdte trópusi ciklon karrierjét, de végül minden erejét kiadva az Egyesült Államok déli–délkeleti szárazföldi területein enyészett el. Pusztítása során hatalmas területek kerültek víz alá.
Négyes kategóriájú szörny
Az Atlanti-óceánt még trópusi hullámként, szervezett, sormintába rendeződött zivatarzónaként szelte át, s csak augusztus 17-én a Kis-Antilláktól keletre, a guyanai partok előtt lett belőle nyilvántartott, Harvey-nak keresztelt trópusi vihar. Ekkor még nem haladta meg a nevesített ciklonok alapfokozatát: a viharzóna közepén az átlagos szélerősség nem volt több 70–80 km/h-nál. És majd’ egy
hétig tartotta is ezt a visszafogott belső tempót. Néha trópusi depresszióvá gyengült, már-már úgy tűnt, fel is oszlik, miközben átcammogott a Karib-tengeren. Ezt követően viszont szinte átugrotta a
Yucatán-félszigetet (viszonylag csekély károkat okozva), majd a Mexikói-öböl meleg vize felett újult erőre kapva célba vette az USA déli partjait. Ahogy Texas felé közeledett, úgy vált egyre intenzívebbé, és hamarosan egyes erősségű hurrikánná fejlődött: középpontjában az átlagos szélerősség már meghaladja a 65 csomót, nagyjából a 120 km/h-t. A hurrikánok intenzitásának hirtelen változásait nehéz előre jelezni, a meteorológusok még a partot érés előtt egy nappal sem hitték el, hogy Harvey felső kategóriás hurrikánná tud fejlődni. A Mexikói-öböl idén a szokásosnál is melegebb tengervize azonban megtette a magáét: Harvey végül 24 óra alatt hatalmasat erősödve négyes kategóriájú szörnyetegként ért partot, európai idő szerint augusztus 26-án este. Középpontjának (szemének) környezetében az átlagos széllökések elérték a 215 km/h-s sebességet, míg a belsejében a légnyomás 938 hektopascalra csökkent. Ilyen fizikai jellemzőkkel Harvey az elmúlt 12 év legerősebb, szárazföldre is kilépő hurrikánjaként csapott le Texasra (ezt csak a New Orleanst elpusztító Katrina, majd Wilma, minden idők legintenzívebb atlanti hurrikánja múlta felül a rekordokat hozó 2005-ös évben). Harvey mélyen behatolt az állam belsejébe, és kiterjedt esőfelhői már ekkor elérték a szomszédos Louisianát is. A vihar érkezését megelőzően széles körű evakuációt rendeltek el a partvidéki megyékben, és extrém szélriasztást is kiadtak, amire vagy egy évtizede nem volt példa.
Háromszor veri
Az efféle ciklonok háromféleképpen képesek pusztítani, s ezek a hatások egymást is erősítve összekapcsolódnak. A belsejükben tomboló szelek a masszívabb szerkezeteket is megbontják, károkat okoznak az infrastruktúrában, például tönkreteszik a távvezetékeket. Ráadásul ekkora szélben minden leszakított éles, hegyes tárgy levegőben szálló fegyverré változik. A trópusi ciklonok összekapcsolódó, beágyazott zivatarcellák sokaságából állnak, emiatt pedig mind tombolásuk csúcsán, mind lassú feloszlásuk során tornádók tömegét keltik, amelyek maguk is súlyos pusztítást okoznak. A trópusi ciklonok pusztító erejét nem kis részben az okozza, hogy mozgásuk során a gigantikus szelek által felkorbácsolt tengervizet haladási irányuknak megfelelően behajtják a partra. Ez a vihardagálynak nevezett jelenség a szélerősséggel arányosan egyre nagyobb területet érint s különösen pusztító hatású, ha egybeesik a napi dagállyal. A hurrikánoknak, tájfunoknak, de még az enyhébb trópusi ciklonoknak is fő fegyverük a bennük hordozott hatalmas vízmennyiség: ezeket a viharrendszereket a meleg tengerek feletti meleg vízpára szüli, az ennek kondenzációja során leadott hő a ciklonok energiaforrása. Amint gyengülni kezdenek, a rengeteg vízpára mind ki is hullik belőlük – napokig tartó felhőszakadás formájában. Harvey jóvoltából előbb Texas, majd számos szomszédos és távolabbi állam is megtapasztalhatta mindezen hatásokat. Az erős szelek önmagukban is súlyos károkat okoztak, Harvey tombolása alatt pedig tornádók tömkelege keletkezett (még a szárazföld belsejében is). A ciklon okozta áradás a parti területeken pusztított, a bemosódások formájában lezajlott erózió teljesen átformálta a partvidék képét.
Mindez azonban eltörpül amellett, amit a gigantikus esőzések Houstonnal, a környék legnagyobb városával és tágabb környékével, Texas délkeleti részével tettek. A néhány nap alatt lehullott elképesztő mennyiségű, köbkilométerekben mérhető vízről számos becslés látott napvilágot: annyi biztos, hogy Houstontól keletre az amúgy is zömmel víz borította Cedar Bayou régióban 1318 milliméter eső hullott le rövid idő alatt – ez csaknem annyi, mint az utóbbi százhúsz esztendőben mért éves magyarországi csapadékrekord (1555 mm). Ennek következtében egész megyék kerültek víz alá: az eső nemcsak a folyók mentén, hanem mindenhol máshol is áradásokat okozott.
Ciklonjellege nem vész el
A pusztítást elősegítette, hogy Harvey sajátos pályát írt le. Előbb előrenyomult Texasban, de ekkor sem távolodott el túlságosan a Mexikói-öböl számára utánpótlást nyújtó vizétől. Ennek következtében gyengült ugyan, de csak lassan, viszont több nap után is megőrizte trópusi ciklon jellegét és pusztító természetét. Majd fogta magát és egyszerűen visszafordult, így középpontjával újra a Mexikói-öböl fölé került, ahol erőt gyűjtött, majd Nyugat-Louisiana partjainál ismét behatolt a szárazföldre, de ezúttal már „csak” trópusi viharként. Útjának végső fázisában az eredetileg is több mint ezer kilométer széles zivatarfelhő-rendszer Mississippi, Arkansas, Tennessee és Kentucky államokban is esőzéseket okozott, de nem kímélte a már első látogatása során is eláztatott Délkelet-Texast sem. Harvey trópusi karakterét már elveszítő maradványait csupán szeptember 2-án nyilvánította feloszlottnak az amerikai meteorológiai szolgálat, ez azonban nem azt jelenti, hogy a nyomában támadt zivatarok ne tombolnának tovább némely délkeleti régióban.
Evakuálni vagy sem
Harvey érkezését megelőzően a texasi kormányzó, Greg Abbott által elrendelt kitelepítések leginkább a part menti, a vihardagály hatásaitól közvetlenül fenyegetett területeket érintették. Ehhez képest a partoktól kissé távolabb lévő, de a ciklon útjába eső metropolisz, Houston polgármestere, Sylvester Turner ragaszkodott ahhoz, hogy a város lakói közül senki ne induljon útnak, s inkább otthonában várja be a mentőegységeket. Ezért a döntéséért utólag kemény kritikák érték, bár Turner stratégiája annyiban megalapozott volt, hogy a 2005-ös Rita hurrikán miatti evakuáció során a várost elkerülte a legnagyobb pusztítás, ám az éppen úton levőket telibe kapta a vihar, melynek többtucatnyian estek áldozatul. Az evakuációpártiak szerint viszont a csapás következtében amúgy is elkerülhetetlen a kitelepítés, ráadásul a vihar sújtotta túlélők spontán menekülése épphogy az elsőként reagáló mentőegységek és polgári védelmi erők mozgását blokkolja.
A végül víz alá került Houston esetében az evakuáció elmaradása a polgármester felelőssége, ám látnunk kell, hogy az agglomerációval együtt 6,5 millió lakosú városi övezet, de akár csak maga a 2,3 milliós Houston gyors kiürítését lehetetlen lett volna kivitelezni. A Harvey- és a hozzá hasonló katasztrófákból jól látható, hogy nincs jó megoldás, csupán rossz és még rosszabb eshetőségek közül választhat a katasztrófavédelem. Áldozatokkal így is, úgy is számolni kell.
Harvey kontra Katrina
Harvey mérlege még korántsem teljes, de úgy tűnik, hogy legalább 51-en lelték halálukat és sok ezren szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket. Egy, a saját összeomló háza alá temetett guyanai nőt leszámítva valamennyi áldozat a ciklon kettős amerikai partraszállását követően vesztette életét. Sokan az áradások során fúltak vízbe, és voltak, akiket az óriási szél hatására összeomló épületek temettek maguk alá. Minden haláleset tragikus, de egy ilyen óriási energiákat megmozgató vihar során ez a szám nem is olyan nagy. Katrina sokkal több halálos áldozatot szedett, bár tudjuk, hogy azt egy sajátos körülmény, a várost körülvevő gátrendszer összeomlása utáni hirtelen áradat okozta. Akadnak tragikusabb példák is a környékről, a texasi Galveston kikötővárosára 1900. szeptember 8-án lecsapó, a Harvey-val nagyjából azonos intenzitású hurrikán által gerjesztett 4–5 méter magas tengerár egyszerűen elmosta a part menti szigeten lévő, sűrűn lakott, virágzó kikötővárost. A becslések szerint 12 ezren fúltak a vízbe.
Ma már egyre pontosabbak az előrejelzések, s így jobban felkészülhetünk a csapásokra, ám e mostani eset is jól mutatja, mennyire védtelenek vagyunk még mindig. Éppenséggel a károk előzetes becslésével sem állunk jobban: a biztosítási szakemberek kezdetben azt állították, hogy Harvey hatása eltörpül Katrina és jó néhány más, kevésbé nevezetes hurrikán (például a 2012-ben pusztító Sandy) kártétele mellett, most azonban már ott tartunk, hogy egyes elemzők szerint Harvey okozhatta a legnagyobb kárt az Egyesült Államokat sújtó valamennyi természeti csapás közül. A károkat a visszafogottabb becslések is 90–100 milliárd dollárra becsülik, de a merészebbek már 180–190 milliárd dollárról beszélnek – ehhez képest New Orleanst „csupán” 120 milliárdból kellett a romjaiból újjáépíteni. Hatalmasak lehetnek Harvey környezeti kárai is, az áradások rengeteg mérgező anyagot mostak ki a vegyi üzemekből, a finomítókból és más ipari létesítményekből, de még a háztartásokból is. Ehhez képest a szórakoztató híranyagok arról szóltak, hogy látszólag milyen jól viselik a katasztrófát a kolóniákban menekülő tűzhangyák, pláne az áradásokkal mindenhová eljutó aligátorok és kígyók.
A károkozással összefüggésben sokan vetik fel, hogy mennyiben mutatható ki az ilyen erős hurrikánok keletkezésében a globális felmelegedés hatása. Nos, a tudománynak erre egyelőre nincs megalapozott válasza. A Mexikói-öböl felett keletkező hurrikánoknál legfeljebb az mutatható ki, hogy némileg gyorsabban erősödnek közvetlenül partot érés előtt. Bármilyen hatalmas pusztítást okozott is Harvey, minden idők legnedvesebb szárazföldet elérő hurrikánja, ám számos jellemzőjét tekintve a top 20-ban, sőt a 30-ban sincs benne, ahogy az sem igazán észlelhető, hogy a Katrina óta eltelt időben jelentősen megnőtt volna a legnagyobb kategóriájú (négyes és ötös erősségű) hurrikánok száma az Egyesült Államokat leginkább veszélyeztető észak-atlanti, illetve karibi–mexikói térségben. Igaz ugyan, hogy a legnagyobb károkat okozó trópusi viharok az utóbbi másfél évtizedben sújtották az Államokat, de erről csak részben tehet a természet: a mi „érdemünk”, hogy a katasztrófák költségei lassan az égig érnek.
