Verve jó - Dobmúzeum, Cegléd (kiállítás)

  • - kovácsy -
  • 2007. február 15.

Tudomány

Nagy haragú ember volt Buddy Rich, a világhírű dobos. Miközben a Carnegie Hall közönsége egyre türelmetlenebbül várt a koncertkezdésre, ő dühödt lábvizitet tartott, mert észrevette, hogy az egyik zenész nem a bigband egyenzokniját viseli.

Nagy haragú ember volt Buddy Rich, a világhírű dobos. Miközben a Carnegie Hall közönsége egyre türelmetlenebbül várt a koncertkezdésre, ő dühödt lábvizitet tartott, mert észrevette, hogy az egyik zenész nem a bigband egyenzokniját viseli. Másnapi hatállyal ki is rúgta a fél zenekart, aztán végre kezdődhetett az előadás. Egy hét múlva aztán mindenkit visszavett, és helyreállt a béke. De hát ő mindent megtehetett: őstehetség volt állítólag, vándormutatványos szülei egyéves korában vették észre, hogy olyan, mint a metronóm: szabályosan ki tud ütögetni egy egyenletes ritmust.

Minderről fogalmunk sem volna - és most ugrunk néhány évtizedet -, ha nem alakul meg a hatvanas években egy ceglédi nyárikonyhában az a szépreményű középiskolás rockzenekar, mely egy jelentősebb fodrászati beavatkozás, valamint egy amerikai csomagból előkerült fókabőr cipő emlékét idézve a "Kugli és a fókabácsiék" nevet választotta. De a zenekar megalakult, egyik gitárosa egyszer kénytelenségből a dobok mögé ült - ne is húzzuk az időt: így jött létre a Dobmúzeum.

Persze itt megint ugrottunk vagy húsz évet. Hősünk, Kármán Sándor eközben öt éven át magánórákat vett Kovács Gyulánál, a sötét szemüveges "Bolond Kovácsnál", a háború utáni magyar dzsessz egyik ikonjánál és hivatkozási pontjánál, minden dobosok professzoránál. Aztán - mert "akkor még voltak kirakatok" - maradt mégis a kirakatrendezői szakmánál. 21 évesen házasodott. "Nem láttam sok jó példát arra, hogy a zenészélet és a házasság szereti egymást. Viszont hogy lehetne a dobokat szeretni egy hetedik emeleti lakásban?" Az első lépés: nézegetni őket. Ha nem élőben, akkor katalógusokban. "Ebből egy narkó lett. 1970 és 90 között megírtam vagy harmincezer levelet." Ennek az eredménye az a számtalan katalógus, amit a múzeum könyvtára őriz, meg a személyes ismeretségek - például a cintányérokat gyártó, törökországi örményből lett amerikai Zildjian családdal. (Egy XVII. századi ős aranycsinálás közben talált rá egy réz-ón-ezüst ötvözetre, amiből először hajóharangokat készítettek, majd egy Amerikába került családtag a 20-as években felismerte a születő dzsesszben rejlő lehetőségeket.) Az ismeretségből barátság, ebből pedig Kármán gyűjteményének jó néhány értékes darabja származott.

A második lépés egy dobtörténeti kiállítás volt Cegléden, 1979-ben, amihez több nagy múzeumból koldulta össze az anyagot nagy nehezen, "de végül is a kellő időben megállt a pótkocsis teherautó a Kossuth Múzeum előtt". Hatalmas siker, rekordszámú látogató. A következő kiállítás már csak a dzsesszdobokról szólt, 1990-ben, Kecskeméten. Aztán évenkénti dobosgálákat kezdett szervezni Cegléden. Ekkortájt a saját gyűjteménye is lassan kinőtte a szülői ház garázsát, "a fürdőkádban, a padlásföljáróban, mindenütt dobok voltak", de újabb tíz év elmúltával az önkormányzattól megkapott néhány helyiséget egy elhagyott, romos épületben, a városközpontban. "Már csak azt a kétszáz támogatót kellett megtalálni", ami végül sikerült is, és 2000-ben megnyitott a Dobmúzeum.

Itt állunk most, és hallgatjuk a ránk zúduló történet- és adatözönt. Egy amerikai Leedy szerkó a negyvenes évek elejéről, formás "békasorral" a kopogós dallamokhoz: Weisz Api játszott ilyenen pár évvel korábban, Orlay Jenő (Chappy) zenekarában, a Moulin Rouge-ban. Hírnevét jelzi, hogy a cég minden évben küldött neki egy új felszerelést, aztán elvitték munkaszolgálatosnak, és flekktífuszban meghalt. Átellenben Kovács Gyula csillogó-villogó ASBA cucca - mellette néhány személyes holmi, buszbérlet az utolsó, "félig elhasznált" szelvénnyel, fehér cérnakesztyű, amiben a dobját szerelte, hogy ne csúfítsa ujjlenyomat, és az emblematikus fekete szemüveg.

A két emlékpont között egy rekonstrukció: Sternberg Ármin budapesti hangszerüzletének portálja, a 20-as, 30-as évekből való dobokkal, gitárokkal, de van itt egy "éneklő fűrész" is (cirkuszban játszanak néha ilyenen) a hozzá tartozó vonóval. Ajándékba hozták a megnyitóra, ahol "minden dobos egyperces szólóval tette le a névjegyét".

Aztán amerikai dobok sora. Gretsch (Tony Williams játszott ilyenen), egy Ludwig Deluxe Classic, amilyenen Veszelinov András dobolt a Syriusban, Rogers, Slingerland - de ezeknél is izgalmasabb a Dubán Dezső műhelyében, 1965-ben készült felszerelés, mellette szerszámok, öntőminták a csavarházakhoz ("babákhoz"), egy-egy cég, típus különös ismertetőjegyeihez. Dubán mellett Medveczky Antal jegyezte a háború utáni dobkészítő szakmát. Tőle rendelt például Beamter Bubi - egy további név a nívós, dzsesszközeli magyar könnyűzenének abból a generációjából, amelynek a zenéje halálra boszszantotta egykoron az amatörizmus dicséretét muzsikáló beatnemzedéket.

A nagydobhoz való lábgépek egy egész vitrint megtöltenek, de a raktárban háromszor ennyi van. Az egyik finom, kecses, a másik robusztus, a harmadik halat formáz - elidőzhetnénk órákig. De hátravan még a "kamaraterem", ahol Kármán végre a dobok mögé ül, hogy megmutassa: nemcsak beszélni tud kedves hangszeréről. A régi bandából dr. Lénárd Bélával még zenélgetnek együtt néha. Némi derűs nosztalgia, sok személyesség, aprólékos hozzáértés - civil kultúrtörténet két órában. Fel, Ceglédre!

Szabadság tér 5., nyitva: hétfő-péntek 10.00- 16.00, szombaton és vasárnap előzetes megbeszélés alapján (06/20/365-1724).

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.