Verve jó - Dobmúzeum, Cegléd (kiállítás)

  • - kovácsy -
  • 2007. február 15.

Tudomány

Nagy haragú ember volt Buddy Rich, a világhírű dobos. Miközben a Carnegie Hall közönsége egyre türelmetlenebbül várt a koncertkezdésre, ő dühödt lábvizitet tartott, mert észrevette, hogy az egyik zenész nem a bigband egyenzokniját viseli.

Nagy haragú ember volt Buddy Rich, a világhírű dobos. Miközben a Carnegie Hall közönsége egyre türelmetlenebbül várt a koncertkezdésre, ő dühödt lábvizitet tartott, mert észrevette, hogy az egyik zenész nem a bigband egyenzokniját viseli. Másnapi hatállyal ki is rúgta a fél zenekart, aztán végre kezdődhetett az előadás. Egy hét múlva aztán mindenkit visszavett, és helyreállt a béke. De hát ő mindent megtehetett: őstehetség volt állítólag, vándormutatványos szülei egyéves korában vették észre, hogy olyan, mint a metronóm: szabályosan ki tud ütögetni egy egyenletes ritmust.

Minderről fogalmunk sem volna - és most ugrunk néhány évtizedet -, ha nem alakul meg a hatvanas években egy ceglédi nyárikonyhában az a szépreményű középiskolás rockzenekar, mely egy jelentősebb fodrászati beavatkozás, valamint egy amerikai csomagból előkerült fókabőr cipő emlékét idézve a "Kugli és a fókabácsiék" nevet választotta. De a zenekar megalakult, egyik gitárosa egyszer kénytelenségből a dobok mögé ült - ne is húzzuk az időt: így jött létre a Dobmúzeum.

Persze itt megint ugrottunk vagy húsz évet. Hősünk, Kármán Sándor eközben öt éven át magánórákat vett Kovács Gyulánál, a sötét szemüveges "Bolond Kovácsnál", a háború utáni magyar dzsessz egyik ikonjánál és hivatkozási pontjánál, minden dobosok professzoránál. Aztán - mert "akkor még voltak kirakatok" - maradt mégis a kirakatrendezői szakmánál. 21 évesen házasodott. "Nem láttam sok jó példát arra, hogy a zenészélet és a házasság szereti egymást. Viszont hogy lehetne a dobokat szeretni egy hetedik emeleti lakásban?" Az első lépés: nézegetni őket. Ha nem élőben, akkor katalógusokban. "Ebből egy narkó lett. 1970 és 90 között megírtam vagy harmincezer levelet." Ennek az eredménye az a számtalan katalógus, amit a múzeum könyvtára őriz, meg a személyes ismeretségek - például a cintányérokat gyártó, törökországi örményből lett amerikai Zildjian családdal. (Egy XVII. századi ős aranycsinálás közben talált rá egy réz-ón-ezüst ötvözetre, amiből először hajóharangokat készítettek, majd egy Amerikába került családtag a 20-as években felismerte a születő dzsesszben rejlő lehetőségeket.) Az ismeretségből barátság, ebből pedig Kármán gyűjteményének jó néhány értékes darabja származott.

A második lépés egy dobtörténeti kiállítás volt Cegléden, 1979-ben, amihez több nagy múzeumból koldulta össze az anyagot nagy nehezen, "de végül is a kellő időben megállt a pótkocsis teherautó a Kossuth Múzeum előtt". Hatalmas siker, rekordszámú látogató. A következő kiállítás már csak a dzsesszdobokról szólt, 1990-ben, Kecskeméten. Aztán évenkénti dobosgálákat kezdett szervezni Cegléden. Ekkortájt a saját gyűjteménye is lassan kinőtte a szülői ház garázsát, "a fürdőkádban, a padlásföljáróban, mindenütt dobok voltak", de újabb tíz év elmúltával az önkormányzattól megkapott néhány helyiséget egy elhagyott, romos épületben, a városközpontban. "Már csak azt a kétszáz támogatót kellett megtalálni", ami végül sikerült is, és 2000-ben megnyitott a Dobmúzeum.

Itt állunk most, és hallgatjuk a ránk zúduló történet- és adatözönt. Egy amerikai Leedy szerkó a negyvenes évek elejéről, formás "békasorral" a kopogós dallamokhoz: Weisz Api játszott ilyenen pár évvel korábban, Orlay Jenő (Chappy) zenekarában, a Moulin Rouge-ban. Hírnevét jelzi, hogy a cég minden évben küldött neki egy új felszerelést, aztán elvitték munkaszolgálatosnak, és flekktífuszban meghalt. Átellenben Kovács Gyula csillogó-villogó ASBA cucca - mellette néhány személyes holmi, buszbérlet az utolsó, "félig elhasznált" szelvénnyel, fehér cérnakesztyű, amiben a dobját szerelte, hogy ne csúfítsa ujjlenyomat, és az emblematikus fekete szemüveg.

A két emlékpont között egy rekonstrukció: Sternberg Ármin budapesti hangszerüzletének portálja, a 20-as, 30-as évekből való dobokkal, gitárokkal, de van itt egy "éneklő fűrész" is (cirkuszban játszanak néha ilyenen) a hozzá tartozó vonóval. Ajándékba hozták a megnyitóra, ahol "minden dobos egyperces szólóval tette le a névjegyét".

Aztán amerikai dobok sora. Gretsch (Tony Williams játszott ilyenen), egy Ludwig Deluxe Classic, amilyenen Veszelinov András dobolt a Syriusban, Rogers, Slingerland - de ezeknél is izgalmasabb a Dubán Dezső műhelyében, 1965-ben készült felszerelés, mellette szerszámok, öntőminták a csavarházakhoz ("babákhoz"), egy-egy cég, típus különös ismertetőjegyeihez. Dubán mellett Medveczky Antal jegyezte a háború utáni dobkészítő szakmát. Tőle rendelt például Beamter Bubi - egy további név a nívós, dzsesszközeli magyar könnyűzenének abból a generációjából, amelynek a zenéje halálra boszszantotta egykoron az amatörizmus dicséretét muzsikáló beatnemzedéket.

A nagydobhoz való lábgépek egy egész vitrint megtöltenek, de a raktárban háromszor ennyi van. Az egyik finom, kecses, a másik robusztus, a harmadik halat formáz - elidőzhetnénk órákig. De hátravan még a "kamaraterem", ahol Kármán végre a dobok mögé ül, hogy megmutassa: nemcsak beszélni tud kedves hangszeréről. A régi bandából dr. Lénárd Bélával még zenélgetnek együtt néha. Némi derűs nosztalgia, sok személyesség, aprólékos hozzáértés - civil kultúrtörténet két órában. Fel, Ceglédre!

Szabadság tér 5., nyitva: hétfő-péntek 10.00- 16.00, szombaton és vasárnap előzetes megbeszélés alapján (06/20/365-1724).

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.