Nyílt forráskódú tudomány: "Nemzeti akciónap"

  • Bodoky Tamás
  • 2007. február 15.

Tudomány

A tudományos világ egy részének elege lett abból, hogy súlyos közpénzeken kikutatott eredményeiket csak a multinacionális magánkiadók tulajdonában lévő szaklapokban közölhetik. A tanulmányok - papíron és az interneten is - vaskos előfizetési díjak ellenében hozzáférhetők. Az ingyenes online alternatíva az elmúlt években csak részben valósult meg, ám a szabad hozzáférést követelő mozgalom egyre erősödik. Az Egyesült Államokban és az Európai Unióban már a törvényhozókat ostromolja.
A tudományos világ egy részének elege lett abból, hogy súlyos közpénzeken kikutatott eredményeiket csak a multinacionális magánkiadók tulajdonában lévő szaklapokban közölhetik. A tanulmányok - papíron és az interneten is - vaskos előfizetési díjak ellenében hozzáférhetők. Az ingyenes online alternatíva az elmúlt években csak részben valósult meg, ám a szabad hozzáférést követelő mozgalom egyre erősödik. Az Egyesült Államokban és az Európai Unióban már a törvényhozókat ostromolja.

2001 nyarán tudományos körök nemzetközi bojkottot szerveztek a csak pénzért hozzáférhető tudományos folyóiratok kiadói ellen, egy bárki számára ingyenesen használható, teljes szövegű internetes adatbázis érdekében. Ez volt a Public Library of Science Initiative (PLoS, www.plos.org) nevű kezdeményezés. Egy nyílt levél aláírói pedig vállalták, hogy 2001. szeptember elseje után nem publikálnak olyan tudományos folyóiratban, amelynek kiadója nem járult hozzá, hogy az első közlés után fél év elteltével ingyenesen a köz rendelkezésére bocsássa az ott megjelent tanulmányokat.

Michael Eisen, a Berkeley Egyetem genetikusprofesszora, a kezdeményezés egyik vezéregyénisége akkor így foglalta össze a helyzetet a GenomeWeb szakportálnak: "A cikkeket ingyen adjuk le, az elbírálás ingyenes, a szerkesztést ingyen csináljuk, és fizetnünk kell, ha el akarjuk olvasni."

A tudományos kiadás jelenlegi gyakorlata ellen az a legfőbb kifogás, hogy az adófizetők pénzén készült tanulmányok szerzői jogai ingyenesen és örökre a kiadóvállalatok birtokába kerülnek, amelyektől később szintén az adófizetők pénzén kell visszavásárolniuk a tudományos intézményeknek, a könyvtáraknak és maguknak a kutatóknak.

Bár a PLoS nyílt levelét több mint harmincezer kutató, köztük Nobel-díjasok is aláírták, a tudományos szaklapkiadás piacát uraló óriásoknál (mint a Springer, a SAGE vagy a Taylor&Francis, amely weboldalán jelenleg 3100 dollárért kínálja a folyóirataiban publikáló kutatóknak a lehetőséget, hogy a neten szabadon hozzáférhetővé tegyék a saját cikkeiket) süket fülekre talált a petíció. Michael Eisent állítólag még azzal is megfenyegették, hogy szeptembertől akkor sem publikálhat sehol, ha esetleg meggondolná magát.

A tudományos szakfolyóiratok kiadásának gyakorlata az azóta eltelt öt évben sem változott számottevően. Bár a PLoS az ultimátum lejárta után néhány saját, szabadon hozzáférhető online tudományos folyóiratot (PLoS Biology, PLoS Medicine, PLoS Genetics) alapított, a tudományos eredmények túlnyomó része ma is a nagy kiadóknál jelenik meg.

A budapesti szál

A PLoS-hoz nagyon hasonló célokat tűzött zászlajára a 2002. február 14-én, a Soros-féle Nyílt Társadalom Archívumban (OSA) útjára indult Budapest Open Access Initiative (Budapesti Nyílt Hozzáférés Kezdeményezés), melynek célja szintén a tudományos eredmények ingyenes és általános online hozzáférhetőségének biztosítása.

Rév István, az OSA igazgatója a PLoS petíció kudarca után a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) információs kuratóriumának vezetőjeként megbeszélést hívott össze 2001 decemberében. Ekkor született az iniciatíva ötlete. "Két szempontunk volt - mondja Rév. - Az internet technikai és szociológiai lehetőséget kínált, hogy az adófizetők pénzéből finanszírozott kutatás eredményeit ne kelljen újból adófizetői pénzből visszavásárolni. (A kiadók profitja általában 35 százalékos.) Már csak azért sem, mert bizonyos területeken, például az orvostudományban a gyorsaság, a hozzáférhetőség életet menthet."

A budapesti kezdeményezés két úton próbálkozott: nyílt elektronikus intézményi archívumok és olyan, nyílt hozzáférésű folyóiratok létrehozásával, amelyekben a publikáció technikai költségét a kutatók fizetik a kutatási támogatásból. A szegény országok kutatói helyett alapítványok vagy gazdagabb intézmények fizethetnek.

Rév István szerint ma már a legtöbb természettudományi folyóirat megengedi az egyidejű publikációt az elektronikus intézményi archívumokban, illetve hat hónap után ingyenesen hozzáférhetővé teszi a cikkeket. "De van más modell is: a Nature-t nem elsősorban a hoszszú, fontos írásokért veszik, hanem a rövid szakmai közleményekért és az álláshirdetésekért. A hosszabb tanulmányokat ingyenesen azonnal hozzáférhetővé lehet tenni, a folyóiratot mégis el lehet adni továbbra is jó pénzért - magyarázza Rév. -A Wellcome Trust, a Howard Hughes Medical Center, az amerikai National Institutes of Health (a világ legnagyobb orvostudományi kutatástámogatási alapja) ma már megköveteli az azonnali nyilvánossá tételt az általa támogatott kutatóktól. Az OSA részt vett a nyílt hozzáférésű újságok katalógusának (directory of open access journal, www.doaj.org) létrehozásában, és finanszírozza a PLoS ONE-t, amely egy teljesen új típusú open access folyóirat" - teszi hozzá, nem kevés büszkeséggel a hangjában. A budapesti kezdeményezés szövegét azóta világszerte számos tudományos kutató, egyetem, laboratórium, alapítvány és kiadó is aláírta, például Stevan Harnad (Hernád István), a kognitív tudományok világhírű, magyar származású professzora, aki a mozgalom egyik emblematikus figurája lett.

Évi négymillió közlemény

2002-ben, a kezdeményezés idején világszerte úgy 20 ezer tudományos folyóiratot adtak ki, amelyekben évente több mint 4 millió tanulmány jelent meg (ez az adat azóta sem változott számottevően). Ennek még a leggazdagabb országok egyetemei, kutatóintézetei és könyvtárai is csak egy töredékét tudják előfizetni, és megszorítások idején először éppen ezeken az előfizetéseken szoktak spórolni.

A tudományos eredményekhez való hozzáférés díját mindeddig a nyomtatás és a papír valóban tetemes költségeivel igazolták a kiadók, a poszt-Gutenberg-korszakban azonban ez az érvelés már nem tartható, mert az internetes közzététel esetében ezek a költségek nem jelentkeznek.

A Budapest Open Access Initiative célja tehát kettős: intézményi online archívumok létrehozásával támogatni az egyetemeket abban, hogy ingyenesen közzétegyék a kutatási eredményeiket; támogatni azokat az új, alternatív tudományos folyóiratokat, amelyek ingyenes hozzáférést tesznek lehetővé az általuk publikált tanulmányok teljes szövegéhez az interneten. Továbbá azokat a már bejáratott tudományos folyóiratokat is támogatná a kezdeményezés, amelyek hajlandóak megnyitni és ingyenessé tenni online archívumaikat.

Csakhogy a tudományos óriáskiadók az elmúlt öt évben nem sok jelét adták, hogy minderre teljes mértékben készek lennének, ezért amerikai kutatók és egyetemisták 2007. február 15-re, a budapesti petíció megjelenésének ötödik évfordulójára a tudományos eredmények nyilvános hozzáférhetőségét követelve "nemzeti akciónapot" hirdettek.

A Freeculture.org és az Alliance for Taxpayer Access (ATA) civil szervezetek által szervezett akciónap célja felhívni a figyelmet arra, hogy a közpénzekből finanszírozott tudományos kutatások eredményeinek nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük. Az akciónapon új weboldalt indítanak, és a nyílt hozzáférést követelő újabb petíciót nyújtanak be az amerikai törvényhozásnak, amelyet a Freeculture.org és az ATA közösen jegyez. Az elképzelés ugyanis az Egyesült Államokban már törvényjavaslat formájában is létezik: az amerikai szokás szerint saját magukról elnevezett törvénytervezetet (Cornyn-Lieberman Act) tavaly nyújtotta be John Cornyn texasi és Joseph Lieberman connecticuti szenátor. Jelenleg a kongresszus jóváhagyására vár.

A törvényjavaslat előírná, hogy az évente 100 millió dollárnál több tudományos célú támogatást nyújtó kormányszervek a támogatásuk igénybevételével zajló kutatások eredményeit összefoglaló tanulmányokat kötelesek közzétenni az interneten. A Freeculture.org és az ATA szerint ez már csak azért is indokolt követelés, mert becslések szerint az amerikai egyetemeken zajló kutatás-fejlesztés ötven százalékát a kormány közpénzből finanszírozza valamilyen formában.

Európa is petíciózik

A nyílt hozzáférés mozgalom az EU-ban is erőre kapott, miután az Európa Tanács megrendelésére készült, A tudományos publikációk piacának gazdasági és technológiai fejlődése című, 2006-ban készült tanulmány a nyílt hozzáférési kezdeményezésekkel egybecsengő ajánlásokat fogalmazott meg a politikusok részére - az európai kutatók pedig egy petíciót a tanulmány ajánlásainak elfogadtatására. Ezt eddig közel húszezren írták alá, számos kutatásfinanszírozó intézmény, egyetem és kutatóintézet mellett a Magyar Tudományos Akadémia tudósai is. Hogy az érintett kiadók is kezdik komolyan venni a nyílt hozzáférés mozgalom jelentette fenyegetést, jól jelzi, hogy az amerikai kiadók szövetségének tudományos szekciója nemrégiben megbízta a sajtóban "a PR pitbulljaként" emlegetett Eric Dezenhall ügynökségét, hogy verje vissza a piacot ért támadást.

Kiszivárgott értesülések szerint Dezenhall egyszerű üzenetek kifejlesztését és sulykolását javasolta a kiadóknak, elsősorban döntéshozói szinten. "A nyílt hozzáférés egyenlő a kormányzati cenzúrával", "A tudományos lapok megőrzik a tudomány színvonalát", "A kormány államosítani akarja a tudományt", és így tovább. De arra még állítólag Dezenhall is felhívta megbízói figyelmét, hogy nehéz olyan ellenféllel küzdeni, amely megfoghatatlan, és ráadásul jobb is az üzenete.

Linkek

Public Library of Science: www.plos.org

Budapest Open Access Initiative: www.soros.org/openaccess/

Directory of Open Acces Journal: www.doaj.org

Alliance for Taxpayer Access: www.taxpayeraccess.org

EC-petíció: www.ec-petition.eu

Open Access (Wikipedia): http://en.wikipedia.org/wiki/Open_access

Figyelmébe ajánljuk

Két tüntetés Magyarországon

Internetes tartalomgyártók egy csoportja szervezett tüntetést két héttel ezelőtt pénteken a Hősök terére. A rendezvényen nagyszámú érdeklődő, úgymond tüntető jelent meg, egyes becslések szerint 50 ezren voltak, mások 150 ezresre saccolták a tömeget, nem tudjuk pontosan, a számláló a mai napig pörög, s nem is fogja abbahagyni, míg egy új követőt, feliratkozót is fial. Tény viszont, ami tény, az utóbbi évek legnépesebb tiltakozó megmozdulásáról van szó.

Te(l)jes kanna

A múlt évadban egy szombathelyi előadás, a Horváth Csaba rendezte Kivilágos kivirradtig nyerte el a legjobb előadás és a legjobb rendezés díját a Színházi Kritikusok Céhétől.

Olvasó kerestetik

Miközben tudjuk, milyen nehézségekkel küzdenek mind a független, mind a kőszínházi társulatok, talán nem az a színházi szféra legnagyobb kérdése, hogy olvasnak-e még az emberek leírt drámaszövegeket.

„Mintha a saját családjukról szólna”

Alföldi Róbert rendezésében mutatták be ősszel a Radnóti Színházban a 3tél című darabját, amelyet korábban London és Zágráb mellett Tokióban is nagy sikerrel játszottak. A szerzővel történelem és politika összefüggéseiről, személyes kötődésről és az állandó kívülállóság érzéséről is beszélgettünk.

Mindent a szemnek

Védi-e szerzői jog a látványtervezőket? A törvény betűje szerint akár védhetné, de a gyakorlatban ezt nehéz érvényesíteni, és jogdíjra csak nagyon ritkán tarthatnak számot a díszlet- és jelmeztervezők. Két szakmabelivel, Nagy Fruzsinával és Egyed Zoltánnal beszéltünk a kérdésről.

„Valami furcsa kereszt”

Júliustól ő lesz a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója. Az eddig szabadúszóként dolgozó alkotót a ma kivételszámba menő, szakmai szempontokon alapuló pályázat mellett a tervei­ről és arról is kérdeztük, miért távolodott el a Freeszfétől.

 

Színjátékkal leplezett hátraarc

Az Országgyűlés hétfőn ratifikálta Svédország NATO-tagságát, előtte pedig Ulf Kristersson kisegítette Orbán Viktort az egyre kínosabb másfél éves színjáték lezárásában. A gyorsan aláírt katonai megállapodások jó ideje a fiókban heverhettek, azaz nem új fejlemények, mint azt a propaganda sulykolja.

Európai választások, hazai tétek

Az elmúlt hetekben a magyar politika a K. Endrének adott elnöki kegyelem, majd Novák Katalin lemondása körül forgott. A történtek jelentőségéhez nem fér kétség: a mélyen megosztott magyar társadalomban szinte páratlan, hogy olyan ügy foglalkoztassa a közéletet, amelynek megítélése tömegek számára nem pártpolitikai kérdés.

„Nem elég a János bácsikat lecserélni”

Egy megismételt kutatás szerint a gyermekbántalmazásért kiszabott büntetések összességükben tovább enyhültek, és a felderített esetek száma is több mint a felére csökkent. És többnyire továbbra sem az agresszort emelik ki a családból, sokkal inkább a gyermekeket.

 

Káderhiány

Kemény, az aljasságtól sem mentes lejárató kampányokra számítanak ellenzéki polgármesterek. A Fidesz imázsát sok más ügy mellett a kegyelmi botrány is megtépázta, és az is látszik, hogy számos helyen nem sikerült a kormánypárti csapatoknak újraszer­vezni magukat 2019 után.